Egy, a vártnál sokkal nagyobb rendezvény további alakulása

Miss International Hungary - igen, az!

Egy Japánba tartó Air France Airbus A380-ason ülve kezdtem el összeszedni a gondolataimat a
következő poszthoz, vagyis ehhez. Az inspirációt az adta, hogy egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ott vagyunk (Én +Gábor Szilágyi). Ez, így ahogy van, megvalósult. A lehető legjobb és leghihetetlenebb forgatókönyv szerint. Szinte.

Hogy honnan indultunk  ( +Szabolcs Gall  +Gábor Szilágyi +Tamás Czeglédi ), azt nem írom le még egyszer, de az nem több, mint egy éve volt. Belecsöppentünk egy iparágba, amiről nem igazán volt fogalmunk, de szeretjük a kihívásokat és vitt a lelkesedés. Reméltük, hogy jól alakul minden. Hosszú távon jó befektetésnek tűnt - egyikünknek sem ez a fő foglalkozása, ugye... - és reméltük, hogy minden jól alakul. Beletesszük évtizedes tapasztalatainkat, kapcsolatainkat és ki-ki, amihez a legjobban ért. Szabadidejében, nyilván.

Igen, arról is volt szó, hogy majd kijövünk a nemzetközi döntőre is. De még mi minden egyébről volt szó...?! Előrelátásról önámítás lenne beszélni. Tulajdonképpen egy lépéssel előre is ritkán láttunk. Előválogatók egymás után, aztán elődöntő... Jóságos ég, kezdődik a felkészítő tábor! 8 nap nemalvás, és jött a döntő - de mi fog történni ott?! Jól sikerült, megvan a királynő. Éljen, Ötvös Brigi! Aki tulajdonképpen költözhetett vissza felkészítő táborba, ahonnan épp hogy kiköltözött. Újabb három hét neki itt, a Griffben. Ja nem, kiderült, hogy két és fél hónap. Szóval, nem volt egyszerű.

És bármilyen hihetetlen, most (illetve akkor) valahol Szibéria felett haladtunk - elég magasan. Volt már részem egy-két tengerentúli útban, de egyszerűen álomszerű volt az egész. Megyünk Tokióba, a Shinagawa Prince Hotelbe, hogy a helyszínen nézzük meg a Miss International nemzetközi döntőjét. Brigi már egy ideje kint volt. Akadozott a kommunikációnk vele, több okból is: távolság, elfoglaltság, időeltolódás, és persze feszültség. Voltak nehéz pillanataink. Már nekünk, neki is mindannyiunknak együtt is. 21 évesen felfordult az élete. Augusztus 31-én, a Corinthiában beteljesült egy álma, ezzel párhuzamosan egy másik életbe került és egy még nagyobb célnak kellett alárendelnie minden percét. Mi ehhez próbáltunk segítséget, támogatást és lehetőségeink szerint mindent biztosítani. De pontosan mit is?

Magyarországon a szépségversenyzésnek nincs kultúrája

Nem gondoltam, hogy ilyen közhelyes mondatot le fogok írni és azt sem, hogy ez az elcsépelt mondat a szépségverseny behelyettesítésével is használható. Azonban gyakorlatilag ez a helyzet. Ezt most tanultuk meg Tokióban. Hányszor halljuk, hogy ezen és ezen a versenyen nem a legszebb nyert...?

Egyrészt, ezt a helyszínen lehet csak megállapítani, másrészt ez is a teljesítményről szól. Kapargatjuk a felszínt, hogy a szépség nem minden. Az igazság ennél sokkal egyszerűbb és sokkal több: a szépség relatív és nem állandó. Nem csak az évek alatt változik, hanem percek, másodpercek alatt is. Gondolom, mindenki látott már fotót magáról. Ha nem, javaslom, hogy mindenki próbálja ki, hogy sok fotót csinál(tat) magáról egy pár másodperc alatt.

És akkor nem beszéltünk még a TELJESÍTMÉNYRŐL. Ott és akkor. Használjunk ismét sporthasonlatot! Egy tornászról hiába tudjuk, hogy jó tornász, az olimpián csak azt pontozzák le (jó esetben), amit ott és akkor nyújt, ugyanez igaz a focira is. Emiatt borul gyakran a papírforma. És ebből a szempontból mindegy, hogy CR vagy Messi a jobb focista. Az El Clásico eredményét nem (csak) ez befolyásolja.

Egy szépségversenyen is így van. Ott és akkor mennyire szép, mennyire sugárzó, elegáns, mosolygós, határozott, stb... Nem beszélve arról, hogy egyéb tényezők is számításba jönnek, mint intelligencia, elszántság, célok. A zsűri ugyanis nem kizárólag azt a 3 órát vizsgálja... Sőt, gyakorlatilag az első 15 helyezés a felkészülés alatt dől el, azon belül pedig a pillanatnyi forma és teljesítmény dönt. Nagyjából.

Szóval, akárhogy is, de megérkeztünk. El voltunk varázsolva Japántól és a jet lag-től. Nagyon megörültünk Briginek, ő is nekünk. Szerencsére a szervezők is nagyon örültek nekünk, és nagyra értékelték, hogy Magyarország fajsúlyos versenyzővel, komoly rendezvénnyel és szervezőmunkával és viszonylag komoly delegációval képviselteti magát. Ahogy ő is leírta, Brigit esélyesnek tartották. Hogy pontosan mire, azt nem lehetett tudni, de...


A döntő eredménye már közismert, de azért leírom: Ötvös Brigitta, a Miss International Hungary 2013 győztese magyarként elsőnek bekerült a világ egyik legnagyobb szépségversenyén a TOP5-be!
Nos, ezt megélni óriási volt, bár öregedtünk egy pár évet a három óra alatt...

Szóval, Brigi remekül helytállt, gratulálok neki még egyszer! És köszönöm neki! Köszi, Brigi! +Brigitta Ötvös

De azt hiszem, hogy mi is elégedettek lehetünk magunkkal. A "mi" alatt egy közel 40 fős stábot értek, mivel ez tényleg csapatmunka volt... Azt hiszem, hogy mindenkinek már sokszor megköszöntük, de ez persze sosem elég, így még egyszer: KÖSZÖNJÜK!

Jómagam, nem is titkoltan azért kezdtem el foglalkozni szépségversenyekkel (annak idején, vagyis egy éve), mert láttam egy alulkiszolgált piacot. Tudjuk (legalábbis itthon), hogy a magyar lányok a legszebbek, mégsem értünk el még soha semmit komolyabb szépségversenyen. Másrészt, bár ebben nem volt tapasztalatom, rendezvényszervezéssel több, mint egy évtizede foglalkozom - van egy kipróbált és jól működő csapatunk is -, és végső soron pont az kell ehhez is, ami a szakterületem, vagyis marketing, piaci bevezetés és stratégiaalkotás. Nos, volt benne némi sikerünk, és úgy tűnik, hogy egy újabb kedves területem is érintett lesz ebben a businessben: a nemzetköziesítés.

Végül tehát nemcsak, hogy mindenki várakozását felül tudtuk múlni, még a sajátunkat is. És ez az igazán nagy dolog, azt hiszem. Rengeteget tanultunk, sok csalódásban és még több örömben volt részünk, fáradságos munka során sok nagyszerű embert ismertünk meg - ez nekem is csöpögősen hangzik, amikor mástól hallom vagy olvasom, tudom... - és olyan nagy bölcsességek igazolódtak be első kézből, mint hogy milyen rövid idő alatt mennyit változik az életünk. Nem kell hozzá tíz év sem... Velősen összefoglalva: kapkodtuk ám a fejünket rendesen!

Nem rázós ezt így leírni? Én, marketingesként ez soha nem engedném így kiadni! Itt azonban másról van szó... Egyrészt ez nekünk még mindig csak egy hobby, másrészt amatőr őszinteségünk a fő erényünk. :-) Végül, amit letettünk az asztalra, az szerénytelenség nélkül is komoly eredmény, amire büszkék lehetünk. ...és vagyunk! Ez pedig minden hibánkat felülírja. Sportnyelven szólva a győzelmet nem kell magyarázni...

Ráadásul tanácsadóként megtanultam, hogy minden szervezet annál káoszosabbnak tűnik, minél közelebbről vizsgáljuk. Szóval, vagy beismerjük, vagy nem, többé-kevésbé mindenki így dolgozik.

Lesz folytatás!

Búcsúzóul a rendezvény prezentciója:
http://prezi.com/kos6shcnfvpq/miss-international-hungary-2013/

+Éva Fábián +Ligetvári Zsolt +Mariann Vardai +Gábor Szilágyi +Tamás Tokár +Claudia Kozma +BrillBird Kft. +speedfitness +Vivien Borzi +Ingrid Gábor +Lugosi Alexandra +Réka Lukács +Eleonóra Kovács +Beatrix Márton EuropeFace +Emese Klisics +Linda Szunai +Rippel Ferenc +Rippel Ferenc +Rita Szentiványi +Markó Róbert 

Ingyen? Túl drága, vagy más számára is értéktelen

Értékesítőnek lenni nem könnyű kenyér - de jól megfizetik?

Az értékesítés nem bonyolult szakma, sőt... Ez nem az a fórum, ahol erről szóló vicceket osztanék meg. Ugyanakkor van abban is valami, hogy bizonyos szempontból a bonyolult személyiség nem biztos, hogy előnyt jelent.

Ki a jó értékesítő?

Én magam is osztottam már meg 5 alapvető szabályt ezzel kapcsolatban, de valóban nem kell sokkal több szabályt - nagyon alaposan - betartani. Viszont az a néhány dolog, amiben egy értékesítőnek jónak kell lennie... Nos, emiatt van kevés igazán jó értékesítő! (Vajon enélkül lehetünk jó marketingesek?)

Nem bonyolult, de azért iszonyú nehéz...

már annak a személyiségtípusnak (az emberiség kb 99%-a), aki ad mások véleményére, következésképpen azt akarja, hogy az emberek - általában mindenki - jó véleménnyel legyen róla. Ezért kerüljük a kellemetlen helyzeteket, amikor mi vagyunk kellemetlen helyzetben, vagy mást hozunk kellemetlen helyzetbe. Az értékesítő ezt vállalja fel.

Hogy nem szerethet mindenki!

Nem biztos, hogy ezzel állandóan szembesülünk, de amikor valakinek így vagy úgy az idegeire megyünk, amikor le akarjuk zárni az ügyletet, akkor ezt tudatosan vállaljuk. Ez azért jellemformáló, és azért fontos, mert ezzel az üzleti életben (vagyis az Életben) mindenki előbb vagy utóbb szembesül, nem kizárólag az értékesítők.

Ha meg akarod kapni, előbb kérned kell!

Ez a nagy helyzet... Ebből pedig már érződik, hogy ez még a szerencsés és komfortzónában mozgó alkalmazottak is érintettek. Vagy ismerünk olyat, akit még nem kérdeztek meg a fizetési igényéről? Arról nem beszélve, hogy mi van, ha keveselljük az ajánlott fizetést... Ez egy értékesítőnek ujjgyakorlat lenne. Az értékesítők - mi - már tudják, hogy aminek nem vagyunk hajlandók megfizetni az árát, arra nincs szükségünk. Ezért nem kérünk semmit ingyen, de nem is adunk semmit ingyen.

Tehát, a tanulság, hogy:

1. mindenkinek - de a vállalkozóknak biztosan - ki kell mozdulni a komfortzónából és kitartónak kell lenni!
2. Semmit nem kérünk, de nem is adunk ingyen! Hosszabb távon általában az ingyen kerül a legtöbb pénzbe/időbe/problémába/energiába/idegeskedésbe/kellemetlen beszélgetésbe. (A passzoló rész aláhúzandó. Sajnos egyszerre többet is alá lehet húzni...)

Egyszóval: légy értékesítő - legalább egy ideig!

Értékesítési-, marketing-, vagy növekedési stratégiát írni is sokkal reálisabban tud majd az, aki kipróbálta már mindazt a terepen is... Folytathatjuk a sort, hogy reális értékesítési stratégia és/vagy marketing stratégia és/vagy növekedési stratégia nélkül mennyit ér az üzleti tervünk?

Ha pedig az üzleti stratégiánk egy nem reális üzleti terven alapul, akkor nemhogy üzletfejlesztésről ne beszéljünk, de talpon maradásról se!

Ha Ön nem akar ezzel vesződni, bízza ránk! Mi már voltunk értékesítők eleget...

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Marketing esettanulmány: dohányzás

Marketing esettanulmány: dohányzás

A dohányzás megítélésének változása kiváló esettanulmány marketing szempontból. Az esettanulmány kicsit talán túl erős megfogalmazás ide, de az tény, hogy amit most írok, az valami olyasmi. Azt szeretném bemutatni, hogy elszántsággal és némi ráfordítással a marketing területen - ahogy máshol sem - nincs lehetetlen. Bármilyen terméket be lehet vezetni a piacra (vagy a köztudatba) és utána akár visszafelé is működik mindez.

Piaci bevezetés után piaci kivezetés - Cigaretta kampány vs dohányzásellenes kampány

Ma gyakorlatilag ciki dohányozni. De hogy jutottunk el idáig? Magam részéről még emlékszem arra az időre, amikor rendőrök és civil aktivisták jöttek a Bajza utcai általános iskolába, az osztályfőnöki órára, hogy felkészítsenek minket az élet veszélyeire - köztük a dohányzásra. Mármint, hogy ne tegyük. Hmmm... Bár én sohasem dohányoztam, ez akkor és ott hiábavaló próbálkozásnak tűnt. Dohányozni menő volt. Pont.  

De miért volt menő dohányozni? Nos, ebben nem kevés marketing munka volt. De nem ám az a hobby marketing munka! A dohányipar évtizedekig a legjobb marketingeseket "szívta fel". Mindehhez társult a nem mellékes budget, amit Hollywoodban sem sajnáltak elkölteni.

James Dean, James Bond, Marilyn Monroe, Jean Paul Belmondo, Al Pacino, Humphrey Bogart, Frank Sinatra, Sharon Stone... Csak néhány név abszolút a teljesség igénye nélkül, akinek volt legalább egy olyan nagy hatású jelenete, amelyben a dohányzás főszerepben volt. Nos, ezek a nevek! Velük aztán tényleg bármit el lehetett - és lehetne még most is - adni. Ráadásul itt nem egy néhány éves időszakról van szó. Fogalmazhatunk akár úgy, hogy egy több évtizedes reklámkampány tanúi és részesei voltunk. Akkor a termék aztán valóban alaposan be lett vezetve, hiszen generációk nőttek fel annak hitében, hogy a dohányzással nem hogy semmi baj nincs, az kifejezetten menő dolog.

Ennek fényében, már marketing szakemberként abszolút egyet tudnék érteni, sőt ha most tennék fel a kérdést, határozottan egyetértenék, hogy a dohányzást belátható időn belül cikivé tenni, vagy legalábbis a fiatalokat meggyőzni, hogy ne gyújtsanak rá, lehetetlen feladat. Az élet nem ezt igazolja. De akkor mi történt? Nem működött a marketing?!

A helyzet az, hogy éppen ellenkezőleg!Sőt... Egy nagyon is jól átgondolt, megszervezett és kivitelezett, összehangolt globális ellenkampányt éltünk meg az elmúlt években. Ahol a kialakult egyetértés miatt a szabályozók adminisztratív módon is tudták támogatni leszokás promóját, míg a dohánygyárak reklámozási lehetőségeit konzekvensen szűkítették, majd ellehetetlenítették.

Ha visszagondolunk, hogy honnan, milyen viszonyok közül indultunk el a dohányzásmentesség felé vezető úton, szinte hihetetlen a változás. Ma már szinte nem lehet semmilyen zárt helyen dohányozni a világ fejlettebb részén. Hogy ez mennyire gyorsan válik (vált) megszokottá? Gondoljunk csak bele, hogy Magyarországon mióta nem lehet éttermekben rágyújtani! Szinte hihetetlen, de ez az időpont 2011. júliusa...

Volt idő, amikor még a repülőn is lehetett dohányozni...

És bizony, nem is volt olyan régen! Gondolkodtatok már azon, hogy miért mondják be mindig, hogy "this is a non-smoking flight"? Nos, ezért...

És hova jutottunk mára? Egy ideje már működik a dohányzás-nem-is-annyira-menő dolog. Bár, ha ránéznénk a statisztikákra, talán ez még nem lenne kiolvasható. Legalábbis magam részéről sokszor tapasztaltam már, hogy amikor egy termék látszólag veszít népszerűségéből - valójában másik érettségi fázisba lép (BCG mátrix szerint sztárból fejős tehén lesz), sokkal nagyobb mennyiségben értékesítik, csak kevésbé látható, mivel nem a primer statusú rétegek vásárolják. Ha nagyon egyszerűen - és nem igazán politically correct módon - akarnék fogalmazni, akkor ér le a termék vidékre. Van egy olyan gyanúm, hogy a dohányzással is ilyesmi lehet - illetve lehetett - a helyzet. De akkor jött a trafik törvény...

Az Í-re az ékezet

Paradox módon (?) itthon valóban az ún. trafik-törvény fejezi be, amit a hatalmas, globális ellenkampány elkezdett. Egyelőre legalábbis úgy tűnik, hogy az emberek egyre kisebb része hajlandó plusz erőfeszítésre olyan dologért, ami közben lassan tényleg a ciki lett...

Ilyen értelemben tehát a trafik-törvény az egyik legsikeresebb a maga nemében. A mi szempontunkból azonban inkább az alapgondolat érdekes, nevezetesen hogy egy jól előkészített és kivitelezett marketing kampány valóban szinte csodákra képes termékbevezetés szempontjából.

Amennyiben segítségre van szüksége saját terméke vagy szolgáltatása piaci bevezetéséhez, külpiacra lépéséhez, keressen bizalommal!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Üzletfejlesztés

Az üzletfejlesztés valóban az üzletviteli tanácsadás egyik legnehezebb része/formája. Magát a tevékenységet is nehéz összefoglalni, leírni, nemhogy egyfajta szabályzatot, sorvezetőt alkotni hozzá. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy aktuális posztomban ezt próbálom meg összefoglalni, és nagyban támaszkodok egyik csoporttársam, Paul van der Brande nagyszerű összefoglalójára.

1. Olvass, ameddig a szemeid égni nem kezdenek, majd olvass tovább. Az üzletfejlesztés, lévén az egyik legösszetettebb szakterület, igen széles látókört és mély ismereteket igényel. Akármit és mindent, ami bármilyen módon kapcsolatos lehet, vagy hatással lehet - akár csak követve is - a fejlesztési területedre (különösen az új technológiák, üzleti modellek, trendek, célterületed múltbeli teljesítménye és az ágazat problémái). Ez nem csak segít megvilágítani bizonyos területek és tanítani, remekül felfegyverez a párbeszédek, konzultációkra is. Az első (néhány) alkalommal mindkét fél igyekszik felmérni a másikat folyamatos - látszólag ártatlan - kérdésekkel...
2. Igyekezz jó hallgatóság lenni! Vagyis ne te akarj minden áron beszélni! Nem most kell lenyűgözni az ügyfelet - illetve de, viszont ha nem figyelsz, miből dolgozol? -,  most a problémát kell feltérképezni és megtalálni, hogy az ügyfél hová rejtette fájdalmát. Ha sikerül megtalálni a fájdalmát, csak meg kell nyomni ahol fáj, és meggyőzni, hogy neked van rá gyógymódod. Ezt nem is részletezném tovább. Sales management 1 - consultative selling. Ne beszélj túl sokat! A legtöbb üzletet a túl sok beszéd teszi lehetetlenné. Ha megvan a fájdalom, sínen vagy.
3. Meg kell találni a döntéshozót! Ehhez sokat kell jegyzetelned és értékelned amit hallasz. (Ehhez a legjobb a kézzel írt jegyzet.) A róka általában beássa magát, vagyis körülveszik különböző szintű és pozíciójú vezetők, akik megfigyelő (kutató, kérdező és rejtegető) játékosok. Őket ki kell ütnöd a nyeregből - a legjobb, ha elárasztod őket információkkal, tényekkel, hogy ne is legyen lehetőségük veled foglalkozni -, mivel az ő szerepük, hogy rólad és belőled szedjenek ki minél több infót, tehát csak gátolnak. (Utálnak dolgozni és utálnak olvasni, tudniillik.) Légy felkészülve, hogy lehet körülötted egy csali - ez is a teszt része - szóval SOHA ne ossz meg információt senkivel!
4. Ismerd a cégedet kívül-belül! Csináld meg a házit! Ismerd az erősségeiket és gyengéiket. Főleg a gyengéiket, és hogy mit rontottak el. Miért buktak el és hogy hozták helyre - ha egyáltalán helyre tudták hozni. Kutass megszállott módon, amíg meglesz a saját válaszod. Soha nem lephet meg a célpontod saját cégeddel kapcsolatban. Ha mégis meglep, ne lepődj meg! Ismerd jobban a célpont céget, mint ő maga! Kérdezz és FIGYELJ!
5. Vedd körbe magad a legjobb vezetőiddel, vagy támaszkodj a legjobb szakemberekre! A te feladatod, hogy kinyisd az ajtót, ők fognak átmenni rajta. Meg kell találnod a lehető legjobb szakembereket a feladatokra. Ez csapatmunka!
6. Mutass tiszteletet mindenki felé beleértve a portást, takarítókat, parkolóőröket! Úgy beszélj velük, ahogy azt szeretnéd, hogy veled beszéljenek! Nagy titkok tudói ők... Ne légy túl kedves sem, hogy elkerüld a mesterkéltséget. (Erre egyébként, magam részéről különösen figyelek, emberi okokból is: a takarítóknak mindig hangosan és előre köszönünk, ahogy MINDENKINEK!)
7. Tanulj meg összerakni minden összetevőt, ha kell vond be a konkurenciát is - amennyiben ők bizonyos területen jobbak! Találd meg a szükséges készségeket bárhol és rakd össze egy csomagba - tied lesz a fődíj!
8. Soha ne add fel! Soha! Hadd lássa mindenki, hogy könyörtelen és megállíthatatlan vagy! Ne félj a "nem"-től, sokkal rosszabb, ha nincs válasz!
9. Tanuld meg mit mondj! Tanuld meg mit ne mondj, és mit nem mondhatsz!
10. Tanulj meg becsülni. És általában a számokkal bánni. Egy rosszul megbecsült értéknél semmi sem rombolja le jobban a hiteledet...
11. Soha ne becsüld le azt, aki egy meetingen a legkevésbé fontosnak tűnik!!!
12. Csináld meg a lehetetlent! Ha nincs gyógymódod az ügyfél bajára, alkoss egy csapatot több cégből, akik meg tudják csinálni!

Ti mit gondoltok?

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

A jó értékesítő 5 alapszabálya

Mint korábbi posztomban ígértem, mostantól összefoglalok...

1. Építs egy hatékony professzionális network-öt, főleg a számodra érdekes szakterületen tevékenykedő szakemberekből. Ez nem jelenti azt, hogy kizárólag azokból, hiszen sosem tudhatod, hogy kivel fogsz majd üzletet kötni. Légy tehát nyitott, mindent vizsgálj meg az üzleti lehetőségek szemszögéből. Vigyázz, hogy ne legyen túl erőltetett a dolog! Jön az majd magától, ez egy életforma... Olyan nincs, hogy "Figyelem, most akkor 30 perc networking van!" (Erről is írtam már...)
2. Légy elérhető, légy jelen - minden specifikus rendezvényen. Mindenhol. Mindig. Igen, ez időigényes és fárasztó. Ez van, a siker már csak ilyen. Nem fűzök hozzá magyarázatot.
3. Let's do it! Csináld! Ha kapsz egy lehetőséget, úgy próbálj meg élni vele, mintha az utolsó lehetőséged lenne. Talán tényleg az... Ne feledd, hogy az üzleti sikerhez kell egyfajta kétségbeesettség és hogy gyakorlatilag bármit csinálsz a megfelelően hosszú ideig, előbb-utóbb elkerülhetetlenül sikeres leszel. Az értékesítésre ez különösen igaz. Ez egy olyan terület, amit kevesen hajlandóak odaadással végezni. Van egy csomó kellemetlen rész benne. Ha te vállalod ezeket, már fél siker.
4. Légy kitartó! (lásd fentebb!)
5. Légy következetes! Én ezt az őszinte helyett használom. Nem azért mert nem kellene őszintének lenni, sőt... Azonban az igazságnak mindig - legalább - két oldala van, így ezt nem olyan egyszerű objektíven megítélni. Azonban ha a partner látja rajtad, hogy hiszel a termékedben, ő is azt az attitűdöt veszi fel. Az pedig, hogy következetesen beismered, ha valami nem, vagy nem úgy működik, alap. Bár ebben itthon még kellene fejlődnünk. 
6. (Ezért ez egyben a +1 tippem. Ha hajlandó vagy vállalni a felelősséget azért, amit mondasz és képes vagy beismerni, hogy hibázol, garantáltan kedvelni fognak a partnereid.)

Amennyiben nemzetközi piacra lépésben van segítségre szüksége és/vagy nemzetközi értékesítő partnert keres, ne habozzon kapcsolatba lépni!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Az összefoglalás, a tudás anyja

Nem az ismétlés?! Nem. Szerintem, nem.

Az amerikaiak imádják az egyszerűsítéseket, mozaikszavakat 3 vagy 4 betűs rövidítéseket. És általában az ilyen - sokszor teljesen ad hoc módon kitalált - rövidítéseket mindjárt egy kiforrott módszerként is kínálják. És akkor már meg is van például az ART-módszer (tetszőleges három betű behelyettesíthető...)

Nos, aki sales/marketing területen tevékenykedik, annak bizony van lehetősége találkozni ilyenekkel, elvégre ez igazán ős-amerikai terület. Ez sokszor - meglepő - kicsit hiteltelennek tűnik európaiként. Hát még kelet-európaiként (pardon, közép-európaiként)! Én legalábbis mindig így voltam ezzel. Azonban, ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább úgy érzem, hogy márpedig a dolog működik.

Magyarként az az érzésem, hogy mi hajlamosak vagyunk  mindent túlbonyolítani, és ha valami egyszerű, akkor azt hajlunk nem elhinni. Márpedig az egyszerű dolgok működnek igazán. Azokat könnyebb megjegyezni. Márpedig ez szükséges ahhoz, hogy agyunk teljesen elsajátítsa, beépítse és automatizmussá váljon. És nem utolsósorban az sem árt, ha néha megpróbáljuk összegezni tapasztalatainkat. (Flow-hívőknek: rendszerezzük tudatunkat...)

Általában igaz ugyanis, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy mennyi mindent tudunk. Agyunknak összegző képességét használva és fejlesztve egyrészt könnyebben tanulunk és főleg könnyebben tudjuk átadni tudásunkat. Márpedig értékesítői szemszögből ez az értékesítés! Komoly, nem? Belegondoltatok már ebbe? :)

Mostanra tehát a módszert nem csak hogy elfogadtam, hanem alkalmazom is (okosodtam, vagy öregedtem, ki tudja...). Korábban is és a későbbiekben is fogok

Nemzetközi tanulmányok szakon végezve volt szerencsém volt vezető beosztású tisztektől (honvéd és katonai elhárítás, hírszerzés) tanulni. A legfontosabb lecke tőlük kétségkívül az összefoglalás fontosságának hangsúlyozása volt. Megtanultam, hogy az agy akkor végzi a legnagyobb munkát, amikor értékel, elemez. Márpedig amikor nagy mennyiségű adatból próbálunk lényegesen kisebb mennyiségű adathalmazra szűkíteni, elengedhetetlen az értékelés. Logikus, nem? (Ekkor tanultam meg, hogy a CIA rövidítésben az Intelligence = hírszerzés nem pontos. Pontos jelentése: hírszerzés + értékelés lenne. Na meg, írtunk jó pár recenziót, ugye...)

Blogot is valami ilyesmi miatt írok egyébként, hogy rákényszerítsem az agyam, hogy foglalja össze a tudásom vagy véleményem egy adott területen. (Off-topic tipp: érdekes játék például, hogy ha megpróbálkozol egy olyan területtel, amit nem annyira ismersz.

Ezennel egy újabb minisorozatot indítok, amelyben megpróbálom 5 (vagy éppen ki tudja mennyi) szabályba foglalni egy adott területet. Megkímélek mindenkit azoktól a területektől, amiket nem ismerek, így főleg sales, marketing, piaci bevezetés, rendezvényszervezés, networking és üzletfejlesztés területekre koncentrálok majd.

Valami hasonlót már csináltam piaci bevezetéssel.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Start up biblia, avagy egy induló vállalkozás ötparancsolata

5 alapvető üzleti tervezési és vezetési szabály...

amiket nem árt megfogadni. Egy új üzlet létrehozása és fejlesztése izgalmas feladat. Sőt, igazából ez a legizgalmasabb része az üzletnek. Engem például főleg ez a rész motivál. 

Ez is két részre bontható: az első rész, amikor egy érdekes (vagy nem érdekes) ötletet megpróbálunk az életbe átültetni, vagyis megpróbáljuk üzleti alapokra helyezni. A másik - szintén érdekes rész - amikor erre megpróbálunk egy üzletet ráépíteni.

Ezek után jön egy sokkal kevésbé izgalmas, bár nem kevésbé nehéz rész, amikor már mindezt "csak" működtetni kell.

Gondoltam, összeszedek pár tanácsot specifikusan erre a kezdeti szakaszra vonatkozóan. Tudom, ezeket mindenki tudja... De valahogy senki sem követi! Legalábbis kevesen.

1. Legyen stratégia! 

A stratégia alatt minimálisan is egyfajta akciótervet értünk, időkeretekkel és határidőkkel, amelyeket be kell tartani. Még ha nem is egy 20-30 oldalas pdf dokumentumról beszélünk táblázatokkal és ábrákkal, függelékkel és hivatkozáslistával, akkor is legyen egy írott verzió. Nem kell, hogy legyen külön marketing stratégia és értékesítési stratégia része, sőt az sem baj, ha nem az a neve, hogy üzleti terv vagy a növekedési stratégia nincs nevén nevezve benne. A lényeg, hogy legyen egy írásos tervezet, amit a cég igyekszik követni és amelyben a célok és mérföldkövek érthetők és visszakövethetők. 

2. Legyenek világosak a célok!

Elvileg ez is evidens, sőt ennek a stratégiában benne kell lennie, tehát ilyen értelemben nem kellene erre egy külön pontot "pazarolni". Azonban a célok megléte is már önmagában annyira fontos - és ennek ellenére nagyon kevesek tudják megfogalmazni - hogy érdemes külön is foglalkozni velük. 

Ugyanakkor az is tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a célok mennyire világosak. Minden döntéshozó tud-e velük azonosulni és ugyanazt érti-e alattuk? Erről meg kell győződni.

3. Győződjenek meg, hogy közös nyelvezetet használnak!

Ez párhuzamban áll a fentiekkel. Az, hogy ugyanazt a szót használjuk, még nem biztos, hogy ugyanarra is gondolunk. Szintén nagyon frusztráló tud lenni, ha hosszú idő után jövünk rá, hogy banális okok miatt beszéltünk el egymás mellett. Adott esetben ez már késő is lehet. Egy üzlet, sőt egy emberi kapcsolat mehet rá.

Kérdezzünk tehát rá: ez pontosan mit jelent? Hogy érted ezt pontosan? Mit értesz ezalatt?

4. Értsék egymás motivációit!

A cégtársak közötti konfliktus az egyik leggyakoribb ok, hogy egy működő üzlet tönkre megy. A nem jól működő üzleteknél pedig szinte törvényszerű... Tapasztalataim szerint sokszor abból adódik a konfliktus, hogy nem értik egymás motivációit. 

5. Legyen elkülönített budget!

A végére hagytam a lényeget... Egyrészt kevés frusztrálóbb dolog van, mint havonta (vagy gyakrabban) zsebből pakolni befele a pénzt egy vállalkozásba, amit azért hoztunk létre, hogy pénzt termeljen, másrészt sokkal komolyabban tudjuk venni a vállalkozást, ha érezzük a befektetés súlyát. 

...és a bónusz, hogy mi is komolyabban vesszük magunkat, emiatt mások is komolyabban vesznek minket.

Ez is kézenfekvő. Viszont megvalósítani már más tészta sajnos. 

Ha vállalkozást tervez indítani, vagy egy termék szolgáltatás bevezetését tervezi, kérjen konzultációt!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

A túl kis cél kitűzése - önmagunk lebecsülése

Önmagunk lebecsülése nem jó marketing stratégia - elhiszik

A túl kis cél kitűzése a másik tipikus emberi és management probléma korábban már említett, általam csak ziccer-problémaként emlegetett hozzáállás mellett.

"Vigyázz, hogy mit kívánsz!"

Ez az, amit ilyenkor szoktam mondogatni ügyfeleknek. Sokszor fordul elő - túlontúl is -, hogy belepillantva

egy üzleti tervbe legszívesebben felkiáltanék, hogy Ez most komoly? Te mit akarsz egyáltalán?!, amikor a számokra nézve egyből látszik, hogy ha minden jól megy, sem kereshet vele semmit. Ilyenkor nem gondoljuk végig, hogy mibe is készülünk belekezdeni. Mi jóra számíthatunk, ha optimális esetben lehet olyan a revenue stream, hogy az üzlet működjön?!

Hogy ilyen nincs is?! Nézzetek csak körül jobban! Menjetek végig a Teréz körúton, vagy az egész nagykörúton a Margit hídtól a Petőfi hídig. Telis-tele van ilyen üzletekkel a város. Ezeknek a boltoknak 80%-a nem lehet nyereséges. Mégis van, aki kiveszi, átalakítja és reménykedik. Miben? Azt nem tudom.

Ne becsüljük le tehát saját képességeinket, akaratunkat! Erről szól minden sok ezer éves vallási bölcsesség. amikor a hit erejéről, a szavak erejéről beszél. Írjunk tehát a realitás talaján álló, de optimista és ambiciózus üzleti tervet. (Ugyanez igaz a marketing üzenetre is.)
Hüvelykujj szabályként elfogadhatjuk, hogy az reális, amiben hinni tudunk. Viszont az ellenőrzést és frissítést ne felejtsük el!

Majd csak lesz valahogy...

Persze, de mégis hogy? Általánosságban egy picit kevésbé jól, mint ahogy tervezzük / várjuk. Nos, ha eleve olyat tervezünk, ami igazából nem is lenne jó nekünk, akkor mégis mit fogunk kapni valójában?!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Ziccer-probléma

Nem tudja berúgni!

Valahol olvastam egyszer (valójában pontosan tudom, hol és mikor, de ez így drámaibb), hogy bizonyos

managerek azért "buknak el", vagy inkább azért nem lesznek igazán sikeresek, mert nem akarják igazán a profitot. Abban a bizonyos könyvben a "főhős", aki eljátssza a tanulót, hogy mi - az olvasók - együtt tanulhassuk meg vele a leckét, ezen nagyon megütközik.
Én ugyan még elég fiatal voltam, egyáltalán nem lepődtem meg a dolgon. Átéreztem. Bizony, vannak akik nem a pénzért csinálják, egyáltalán nem. Ez nem azt jelenti, hogy aki akarja a profitot, azt csak a pénz érdekli...

Néhány év tanácsadói tapasztalattal a hátam mögött úgy fogalmaznám meg a dolgot, hogy bizonyos típusú emberek hajlamosak beleszerelmesedni a folyamatba, amit maguk építettek ki, eredetileg azért, hogy pénzt keressenek vele.

Én magam is ilyen típusú ember vagyok, ezt már be kellett látnom. Ezen folyamatosan dolgoznom, dolgoznunk kell. Jó, ha az ember tisztában van a képességeivel. Úgy az erényeivel, mint a korlátaival, hibáival. Tisztában lenni kizárólag azonban nem elegendő. Dolgozni kell rajta. Én megtettem. Ezért (is) álltam be értékesítőnek. Működik, emberek. Már korábban is javasoltam mindenkinek ezt a jellemformáló élményt.

Az ugyanis egy vállalkozás szempontjából fontos dolog, hogy a cégvezető mennyire képes arra fókuszálni, ami gyakorlatilag a feladata. Vagyis, hogy pénzt termeljen. Ez a gondolatmenet úgy folytatódik, hogy a hálátlan sales process-t már nem akarjuk megcsinálni. Ismerős? Kész van egy üzleti terv, de nem merünk belevágni? Vagy forrást szerezni (pénzt kérni) rá, annak ellenére, hogy biztosak vagyunk benne, hogy működne? Vagy egy rendezvény koncepció, üzleti terv, stáb minden megvan, de szponzort keresni, a telefont felemelni már nem megy. Vagy van egy jó termék, amiben hiszünk is, de inkább mégsem kezdjük el árulni?

Ez egyébként nagyon is emberi dolog - erről már többször írtam -, mivel amikor az üzleti életre gondolunk, izgalmakra, tárgyalásokra, kreatív megoldásokra gondolunk. Azonban ez egy üzlet vagy vállalkozás kezdeti fázisában van csak így. Nagyjából így lehet részekre bontani az üzleti folyamatot:

1. Előkészítési szakasz
2. Sales
3. Profit

Az előkészítési szakasz mindenképpen van. Ekkor elengedhetjük kreativitásunkat, persze a pénzügyi realitásokon belül (ez megint csak megérne egy misét). Tervezgethetünk és úgy általában ez egy nagyon izgalmas és küzdelmes szakasz. A tervekből persze ki tudja mi lesz. Ha a munkánk megfelelő volt, megvolt az elszántság és kitartás, szorgalom, na meg a kis plusz... Akkor megalapoztuk a sikert. Ez a szakasz tehát hosszú, bonyolult és fáradságos, mégis ezzel szokott a legkevesebb baj lenni. (Már eseteinkben.)

A siker eléréséhez azonban túl kell jutnunk valamilyen értékesítési folyamaton. Vagy az ötletet kell eladnunk, vagy a szolgáltatást, vagy a terméket magát. Ez egy sokkal rövidebb szakasza a folyamatnak. Lényegesen egyszerűbb is, mégis itt buknak el a legtöbben. Az emberi természet egyszerűen ilyen. Nem szeretünk kérni, és nem bírjuk a visszautasítást... Ez a szakasz tehát rövid, egyszerű, de kellemetlen.

Óh profit, a siker maga vagy!

Igen, a profit. Mégis a második szakaszt sikeresen abszolválók nagy része éppen itt adja fel... Hogy miért, mert ez a rész eleinte ad csak kielégülést: jön a pénz! Bár ezért dolgoztunk, amikor elérjük, rájövünk hogy unalmas, nincs már kihívás. Sőt, mi több, némelyeknek bűntudata is lesz a "könnyen jött" pénz miatt. Persze, akkor már valóban könnyen jön, de addig ezért ment a robot.

Meglepően sok  minden késztet, csábít tehát minket arra, hogy tervünket, ötletünket dédelgessük csak tovább álomországunkban, ahol biztonságban van minden megmérettetés elől. Ott minden simán működik, persze.  De hát itt válik el, hogy ki a legény a gáton. Ki mer harcolni és kockázatot vállalni azért, hogy az álmát valóra merje váltani. Ahogy Csernus doktor fogalmaz: "Minden nap meg kell küzdenünk az önbizalmunkért, máshogy nem megy."

Szóval:

1. Jelöljünk ki egy ambiciózus célt - ez az álmunk!
2. Merjük kitenni a valóság és önmagunk próbájának!
3. Ne tévesszük szem elől a célt!
4. Érjük el! Szerezzük meg, vállalva a nehézségeket is! Vagyis: Rúgjuk be azt a ziccert!

Nos, ehhez kell az a bizonyos kis kétségbeesés...

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

(Nemcsak) Online kommunikáció 2 - blog és más ritkaságok?

Piaci bevezetés online kommunikációval - blogok, Facebook, Linkedin és a többiek

Sokan sokat mondanak arról, hogy az internet világában könnyebb vagy nehezebb lett egy brand vagy cég számára a piacra lépés. Legyen szó akár nemzetközi piaci bevezetésről, akár egy új márka piacra dobásáról vannak előnyei és hátrányai is a túl könnyen elérhető információnak ebből a szempontból. De vajon valóban szignifikáns ez a hatás? És főleg: mit tegyünk akkor?!

Keresőmotorok, optimalizálás, SEO

Az újfajta keresési módszerekkel olyan új fogalmak kerültek forgalomba, mint a Graph search és semantic SEO. Azonban a magam részéről még nem igazán találkoztam velük működés közben. Vagyis ilyen szempontból még abszolút a web 2.0 korát éljük. Bár Magyarországon lehet, hogy még csak a web 1.5 körül járunk. De most komolyan, és is hallok olyan fejtegetéseket, hogy már a web 4.0 alapjai is le vannak

source: gizmodo.com

téve, vagyis a keresőmotorok már egy-egy logikai lépcsők kihagynak és például nem étteremre kell, hogy keressünk, hanem csak japán kaját kell kérnünk. A kereső a helyünkkel nagyon tisztában van, ez nyilván senkinek sem kérdés, így könnyen meg tudja keresni azokat az éttermeket, amelyek oda kiszállítanak, szűri japán konyhára és csak valamilyen sorrendben elénk teszi. Adott esetben egy gombnyomás (vagy hang, vagy bólintással) és leadtuk a rendelést. Vagyis ebből a szempontból mindegy, hogy mi az étterem neve. Nem kell és talán nem is akarjuk tudni.

Azt most hagyjuk, hogy mik az aggályok ezzel - nyilván mindet lehet kezelni további preferenciákkal. Jó, még több dolog, tudás és döntés kerül át valakikhez - akik inkább valamik - de ezt is hagyjuk most, mert ez már eldöntött helyzet. Csak nem ébrednek öntudatukra... Vagy legalább nem fordulnak ellenünk!

Az én kérdésem inkább, hogy ez hol van?! Az én tapasztalatom, hogy ha valamilyen korábban olvasott cikkre rákeresek, biztosan nem találom meg, hacsak nem pontosan emlékszem a címére. Az biztos, hogy egy-két betűs elgépelést már kezel a gooogle (is). Ez már régi dolog. De hogy kontextus alapján még nem talál meg semmit, az biztos. Legalábbis felhasználói oldalon. (Hagyjuk az összeesküvés elméleteket is!)

Márpedig a felhasználói oldal a fontos számunkra. Hisz felhasználók vagyunk. Még mi, marketingesek is... Szóval, az én tanácsom továbbra is, hogy használjuk bátran a webes felületeket cégünk, vagy adott brand ismertebbé tételére, de ne várjunk csodát tőle továbbra se! Inkább amolyan good-to-have kategóriaként kezeljük.

Na jó, annál egy kicsit többről van szó, hiszen egy erős online jelenléttel ablakot nyithatunk a potenciális ügyfelek, vásárlók világára, amelyen keresztül észrevehetővé válhatunk - akár sok ezer kilométer távolságból is. Azt ne felejtsük el soha, hogy ez az ablak azért elég pici.

A webes megjelenéshez, vagy másképpen a piaci bevezetésünk online marketing általi megalapozásához is nézzünk néhány alapvetést! Tételezzünk fel egy - még mindig nem létező - KKV besorolású vállalkozót vagy vállalkozást, aki új (vagy nem új) cégét, és a márkát (általában ezen a szinten ez nem különül el) szeretné bevezetni.

A legfontosabb szabály, hogy álljunk be a brand (és a cég) mögé!

Ez nem kizárólag a bizalom építése miatt fontos - bár azért nagyon fontos -, hanem mert ezzel egyszerre építjük saját és cégünk szakértelemhez kötődő és minden egyéb hitelességét. Ráadásul a legfontosabb oldalakon ez - elvileg - csakis így lehetséges. De ne csak ezért és ne csak ennyire vállaljuk fel a márkát (céget), hanem álljunk ki teljesen előre! Ez egy teljesen más beállítódást is hoz magával, hiszen saját arcunkat tettük fel egy lapra. Mint a kalózkapitány, aki egy hajó megcsáklyázása előtt léket üt saját hajóján. Mert az üzleti sikerhez kell egyfajta kétségbeesés, igaz?! :)

Hol tehetjük meg mindezt? A marketing szempontól leghasznosabb online felületeken:

• Weboldal. Elég old school, nem? Saját honlap. Lehet, hogy ezen hamarosan csak mosolygunk majd - gyermekeink biztosan -, de ma még ne árt. Kell. Hasznos. Nélküle nem megy. De most komolyan, nem fura a web 2.0, vagy legyen inkább peer-to-peer világában, hogy saját magunkról mondott információkkal akarjunk meggyőzni valakit? És ez még megy... És ez még megy. Szóval, használjuk ki a dolgot és legyen egy jól optimalizált oldalunk!
• Facebook. Internet az internetben. Mindenki rajta van. Mára már az sem új, hogy céges oldalakat is létre lehet hozni. Tegyük meg!
• LinkedIn. A szakemberek Facebook-ja. Aki itt nincs fent, az nem komoly szakember, vagy legalábbis nem veszi komolyan magát. Durva marketing szöveg? Igen, de ez az üzenet.
• Blogger. Írjunk blogot! Bizonyíthatjuk szakértelmünket, hitelességet szerezhetünk hasznos információk, tanácsok megosztásával. Egy jól megírt és látogatott blog révén egyben igényszintet is emelünk és fokozzuk a brand awareness-t, vagyis jobban fogják ismerni a márkát és minket is! Jó, mi?! :)

Hirdessük magunkat és a márkát online!

Nos ez a téma számomra az egyik leginkább ellentmondásos rész az online kommunikációban. Hogy miért? Mert ez tipikusan olyan dolog, amitől túl sokat várunk. Erről már sokat írtam, szóval elég ennyi. csak nézzük meg a kínálatot!

• AdWords - a CPC (cost per click) ősatyja és ősanyja egy személyben(?). Muszáj. Az előnye, hogy nem drága egész kevés költéssel is lehet viszonylag jó eredményt elérni.
• Facebook - egészen jó lett a kezdeti nehézségek után. Hasznosságához persze az is kellett, hogy interakcióktól vált függővé az elérése egy-egy posztnak.
• LinkedIn - még nem ajánlott, legalábbis Magyarországon.

Ne adjuk tehát fel! Csináljuk csak a webes tartalmakat, de a lényeg - szerintem - továbbra is az, hogy mi a célunk a dologgal. Ezzel legyünk tisztába, és ennek megfelelően legyen kialakítva az üzenet. Egyszerre mindenre célozni itt sem lehet, ne is próbálkozzunk vele! Ugyanakkor, némi utánaolvasással és rutinnal tudjuk céljainkat összevonni és netán egyszerre érdekes és kereső-optimalizált szöveget írni.

Az online felületek ehhez kínálnak egy kommunikációs csatornát. De semmiképpen sem többet. Piaci bevezetéssel és marketing üzenetek kialakításával továbbra is adunk tanácsot! ;)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Nepotizmus vagy networking

Itt most bizony sok mindenről lesz szó - így elég hosszú lesz.

Az üzleti sikerhez manapság fontos a széleskörű kapcsolatrendszer kiépítése. Hogy lehet-e létező és aktív kapcsolatrendszer nélkül sikeres üzletet létrehozni és fenntartani, arra nincs biztos válasz, de annyi bizonyos, hogy könnyebb vele, mint nélküle. Olyan szempontból értelmetlen is a kérdés, hogy ha nincs is meg valakinek a network-je, amíg a siker létrejön, a kapcsolatok is kialakulnak.

Ez a mi szempontunkból annyiban fontos, hogy a nemzetközi piaci bevezetés egyik alapja a kapcsolatrendszer. Másképpen fogalmazva ezen a területen nélkülözhetetlen, hogy tudjunk kapcsolatokat kiépíteni, fenntartani és ami a legfontosabb: használni. Általában ez utóbbi szokott a legnehezebben menni mindenkinek. Nincs ebben semmi meglepő, ez emberi tulajdonság - nem szeretünk kérni. Ilyenkor ugyanis alárendelt szerepben érezzük magunkat. Félünk a visszautasítástól. Ez bizony pszichológia. Azonban aki nem tud túllépni ezen, annak gondjai lesznek az ismerkedéssel, és - így sajnos - alkalmatlan értékesítőnek és/vagy marketingesnek.

Az emberi oldal mellett - milyen meglepő - nekünk magyaroknak van egy további hátrányunk is e téren. A rossz beidegződés a kapcsolatok felhasználásával kapcsolatban. A Mikszáth által körülírt atyafiságot ugyanis a protekció kora követte.
"Itt tényleg mindent csak ismeretségen keresztül lehet elintézni!?" Biztos sokan hallottuk, halljuk ezt a felháborodott, csalódott kérdést. Sőt, talán magunk is feltesszük néha... Nos, ha valóban meg szeretnénk válaszolni érdemben, ahhoz lépnünk kell egyet hátra és egy kicsit elgondolkodnunk.

S ha ez még nem lett volna elég, a rendszerváltás évei után megismerkedtünk az MLM rendszerekkel, és a hálózatépítéssel, ami szintén nem javított a renoméján. Mi magyarok ugyanis ezt is kicsit túlzásba vittük, ahogy általában mindent. Kis túlzással FLP termékekkel fizettük az OVB kötvényeinket egymásnak. Csoda, hogy mindenki gyanakvó...?

De hogy ne térjünk el a tárgytól, a networking. Abban igazából nincs semmi meglepő, hogy az ember ha teheti, ismerőst választ ismeretlennel szemben. Ez is alapvető emberi tulajdonság. A gond csak azzal van, ha a dolog kontraszelektív, vagyis ha az egyetlen tényező a döntésben, az ismeretség. Bár még akkor sem kell feltétlenül rosszra gondolni, hiszen nem egy példát tudnánk mondani, amikor a bizalom többet ér, mint bármilyen szaktudás vagy végzettség. Tehát akkor az a leghatékonyabb, ha van egy nagy nemzetközi kapcsolati hálónk. Egyszerű, nem!? Egyébként tényleg az. Bár amikor ilyen cinikusan teszik fel a kérdést, a válasz általában nem. Szóval építsünk ki egy nagy kapcsolati hálót, ők majd segítenek minden nemzetközi tevékenységünkben. De hogyan, igaz?

Ez a következő neuralgikus pont... Igazából bárhogy. Nekem a networking inkább életforma, mint tevékenység. Ezért is viselem nehezen az MLM jellegű networking klubokat, ahol egy kerekasztal köré gyűlnek kapcsolatépítésben járatlan emberek és bejelentik, hogy "most networking van"! Márpedig ez egyáltalán nem így működik. Bár sokan mondják, hogy az internet korában élünk, amikor mindent el tudunk intézni otthonról, az üzletre és a kapcsolatépítésre ez nem igaz. Kellenek az emberi kapcsolatok, egymás szemébe nézés, kézfogás. Utána már könnyen megy otthonról is egy-egy ajánlat megtárgyalása. Ez a networking célja és értelme. Emiatt nem ér sokat az erőszakos és tömeges névjegycsere. Attól, hogy valakinek megvan a névjegye otthon (hol is?), még nem vagyunk barátok. Sőt, ismerősök sem... Az ilyen kapcsolatfelvételek nem véletlenül döcögősek.

Akkor nézzünk meg egy-két fontos definíciót, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy itt és most megpróbálok megalkotni néhány alapvető definíciót, mintegy sorvezetőként saját értékrendem alapján:

Protekció: bár a szó eredeti jelentése védelem, a múlt rendszerben kapott egy pejoratív jelentéstöbbletet, amely a gyakorlatban jó kapcsolatokkal rendelkező (általában állami vagy párt vezetők) személyek számára érdemtelenül - vagy annak tartott - juttatott előnyökhöz vezet.

Networking: általában üzleti, tudatos kapcsolatépítés, amelynek a haszna általában nem azonnal realizálódik, sőt, általában csak távolról körvonalazódik a közös üzlet lehetősége. Ez nem jelenti azt, hogy szerintem nem lehet egy adott üzlet miatt megkeresni valakit ismeretlenül, de véleményem szerint inkább az tartozik a networking fogalomkörbe, amikor még az előtt ássuk a kutat, hogy szomjasak lennénk.

Hálózatépítés (MLM, multi level marketing, stb.): az én definícióm szerint az a hálózatépítés, amikor a kapcsolatteremtés a közvetlen értékesítési ajánlat ÉS a több szintesre tervezett értékesítési csatorna kiépítését kívánja szolgálni. És a véleményem szerint éppen ez a rossz benne. Ezzel távolról sem mondom azt, hogy az MLM és más néven futó mutációi egyértelműen rosszak. Sőt, ellenkezőleg... A rendszer általában jó. Nagyon is. Bizonyos értelemben túl jó. Arra van tervezve, hogy ellensúlyozza az állomány minőségi hiányosságait. Vagyis: az állomány nem véletlenül gyenge! Ez nem vicc. És egyáltalán nem ritka a hagyományos vállalkozási formákban sem, még nagyon komoly (Fortune 500) cégek esetében sem. Úgy értem, hogy ha van egy jól kiépített üzleti modell, egyértelműen kidolgozott szabályrendszerrel, célokkal és ösztönzőkkel, akkor a dolgozói kreativitás onnantól nem igazán jelent előnyt. Csak be kell illeszkedni. Mint egy betanított munkás... Sok nagy cég így nem is keres igazán képzett munkaerőt még felelős(nek tűnő) pozíciókba sem.

Az MLM elhiteltelenedése tehát valóban a gyenge állomány miatt van és nem a rendszer miatt. Ez jelen esetben csak azért fontos, mert fontos része volt abban, hogy a "nyomulós networking" a lúzerség intő jelévé váljon. Hogy ezen miért nem változtatnak akkor? Mert a cél nem a széles körű hitelesség, hanem a hatékonyság. A hatékonysághoz pedig nem kell egy széles körben elismert hálózat. Ezek a cégek a személyes kapcsolatokat helyezik előtérbe. Ebben hasonlít a networking filozófiájához. Csakhogy míg az MLM a személyes kapcsolatot a hitelességgel szemben helyezi előtérbe, addig a networking a személyes kapcsolattal a hitelességet alapozza meg.

A végkövetkeztetés tehát: használj ki minden lehetőséget, hogy kapcsolati hálódat bővítsd! Lehetőleg a networkinget tedd életed részévé, filozófiáddá! De hogyan? Hogy hogy is kezdd? Hamarosan javaslok néhány praktikát, de addig is ismerkedjetek meg az igazi profik módszereivel:

Könyvajánló: Never eat alone, Keith Ferrazzi

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Tapasztalatok termék gyártásával

A piaci bevezetés, mint marketing tevékenység sok szempontból különleges helyzetben van. Sajátossága, hogy az ember többször vesz rész olyan termék piaci bevezetési előkészületeiben, amelynek piaci bevezetése meghiúsul, mint olyat, amelyet aztán valóban piacra dobnak. Ez nem feltétlenül jelent kudarcot, sőt bizonyos szempontból inkább siker még idejében észrevenni, hogy a piaci bevezetés nem lenne sikeres. Ennek oka lehet maga a termék (sikertelenség, rejtett hibák), az időzítés, vagy a cég struktúrájában gyökerező okok, várható változások, esetleg a budget nem elegendő.

Általában nem beszélünk meghiúsult, vagy még folyamatban lévő termékek bevezetési tapasztalatairól, pláne nem nyilvánosan, azonban egyrészt mivel ennél a terméknél aztán volt tanulság, másrészt mivel jelen esetben lényegesen több volt egy sima megbízói viszonynál, ezúttal kivételt tennék. A kicsit több tulajdonképpen érdekeltséget, részesedést jelent a cégben, amely közben meg is szűnt...

Pxxxxxl  (Mégsem írtam ki. Javíthatatlan optimista vagyok, hátha még lesz belőle valami...) ;-)

Bár a tervezett piaci bevezetés során a magyar piac csak az első állomás lett volna, maradjunk most itthon! Téves észlelés (cognitive bias). Ha valamiről sokszor hallunk, akkor egyfajta érzéki csalódásban lesz részünk, mint a szavazó, akinek ismerősei, családja ugyanarra a pártra szavaz. Így csak olyanokkal beszél, aki hasonlóan gondolkodik, azt gondolhatja, hogy pártja fölényesen nyer. Holott... Ugye. De vannak még tipikusabb példák is.

A magyar piacon sok ilyennel találkozhatunk. Ilyen például, ha feltételezzük, hogy ha egy iparág állandó vergődéséről hallunk, és emberek százait látjuk a hírekben transzparensekkel a kezükben vonulni, hogy megtarthassák állásukat, akkor arra gondolunk, hogy egy az iparág számára leadott rendelésért versengenek majd a gyártók. Nos, itthon nem ez a helyzet. Legalábbis az én tapasztalatom nem ez. Ismét csak arról van szó, hogy hajlamosak vagyunk a tünetet okként kezelni. Vagy ki tudja, hogy mi az igazi ok...

Annyi azonban tanulságként levonható, hogy valóban semmi sem az, aminek látszik. Vagy még ennél is jobb: ne higgy el mindent, amit a TV-ben látsz! Ezek aztán a nagy felismerések, nem? Így valóban nagyon banálisnak hangzanak - ezért közhelyek - azonban, amikor szembesülünk velük a való életben, mégis meglepődünk rajta. Tudjátok, mint a Pitagórász-tétel. :)

Egy kicsit hosszúra nyúlt bevezető után akkor megnevezem, hogy itt egy hústermékről lett volna szó. Mivel szokás szerint a piaci bevezetés és szélesebb értelemben marketing szempontból igyekeztem levonni tanulságokat, gyakorlatilag a termék maga nem is annyira fontos. Azonban, amikor a piaci bevezetéshez érünk, célszerű egy iparági elemzést is elvégezni. Ez számunkra is fontos tanulság. Ha elvileg van is a csapatban iparági szakértő, vezetőként vagy marketingesként is fontos, hogy nagy vonalakban megértsd az iparág működését, szereplőit, erősségeit és problémáit. Bármikor kiderülhet, hogy a szakértőnek hitt társ annyira még sincs képben, vagy a viszony romolhat meg. Ez nagyon kellemetlen lehet piaci bevezetés előtt vagy közben, amikor már rengeteg befektetésen vagyunk túl.

Itt most csak pár szóban a húsiparról. Erősen polarizált piacról van szó, amely a rendszerváltás évei után erősen koncentrálódni kezdett. Jelenleg gyakorlatilag két nagy csoportosulás ellenőrzi a piac több, mint felét. Ennek megfelelően minden technológia, tőke és know how náluk összpontosul. Az iparág általában veszteségesen működik. Ez elég komoly korlát a piacra lépésnél, amin nem segít a magas ÁFA sem. Az élelmiszeripar ÁFA szintje különösen regionális összevetésben magas, ami pedig az export, mint utolsó mentsvár előtt zárja le a kaput.
A húsiparból egyedül a szárnyasok lógnak ki olyan értelemben, hogy hatékonyan és nyereségesen tudnak működni, és exportálni is viszonylag jelentős mennyiséget tudnak. Itt a jelentősebb szereplők száma is nagyobb, de pozíciójuk legalább olyan vitathatatlan.

Mivel mi nem szárnyassal próbálkoztunk, így ez számunkra mellékes volt. A fent leírt helyzet egy start up esetében azért nem szerencsés, mert piaci rés csakis a minőségi piacon található és a magas ÁFA export szempontból is determinálja, hogy csakis erős brand equity-vel rendelkező premium terméknek lehet esélye.

Magas minőségszínvonal előállítására alkalmas technológia csak a nagyoknak áll rendelkezésre, akik viszont kizárólag nagy mennyiségben tudnak és akarnak gondolkodni. A kisebb gyártók pedig általában híján vannak tőkének, technológiának, skálázható kapacitásnak és/vagy a nemzetközi áruházláncok számára szükséges auditoknak.

Ez kapufa, ugye... Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Semmiképpen nem kell feladni! Annyit segítek, hogy szerepelnek benne olyan kulcsszavak, mint POD vagy differenciálódás vagy egyedi üzleti és marketing modell... Az ugye világos, hogy FMCG-ben vagyunk, annyit még elárulok már most, hogy szárazáruval van dolgunk.

Erről - szokás szerint - majd bővebben írok. Mi még nem adtuk fel, ugyanis. Sőt...

Nehézségek és tanulságok egy nagy rendezvény szervezése során

A Miss International Hungary 2013. szépségverseny szervezésének tapasztalatait szeretném itt megosztani. Szeretném megosztani, mert sikeres lett. Siker, amiért megdolgoztunk. Méghozzá nagyon keményen! Így büszkék vagyunk rá. Ugyanakkor rengeteg stresszel is járt, amit - így 30 felett az ember már megtanulta - fel kell dolgozni. Így, most egyben próbálom kiélvezni a sikert és feldolgozni a stresszt. Akit meg érdekel, elolvassa.

Tizenakárhány év rendezvényszervezői tapasztalatával a hátam mögött tudom, hogy egy nagyobb (értsd: nagyobb) rendezvény megszervezése embert próbáló feladat. Ez nem kizárólag azért van így, mert nehéz rá szponzort találni. Márpedig az sem egyszerű ezt pedig a nagyjából ugyanannyi sales-marketinges tapasztalat mondatja...

Amikor megtalált minket a lehetőség, hogy a világ egyik legnagyobb szépségversenyének magyar rendezvényét rendezhessük meg, nos hát kértem egy kis gondolkodási időt. Egy ilyen rendezvény egyrészről lehet, hogy csak úgy rád talál, mert jó a pedigréd, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem lesz franchise díj, és adott esetben lelépési pénz. Másrészről rengeteg időt és energiát kell majd ráfordítanod, ez biztos. Márpedig ezek szűkösen rendelkezésedre álló javak. Ez is biztos.

A szervezők

Ami még szintén biztos, hogy kell egy budget. Ha ezt csak úgy hasra ütés szerűen valahova 20 és 30 millió Ft közé taksálod, akkor jól saccolsz. Mindig kérdés, hogy mit számítasz bele a költségekbe... A legnagyobb kérdés azonban az lesz, hogy ebből a budgetből mi az, amit szponzoraid hajlandók magukra vállalni. Márpedig ez a 2013-as év Magyarországán égető kérdés.

Abban biztosak voltunk, hogy nem szeretnénk egy átlagos, tucat jellegű szépségversenyt szervezni. Magam részéről abban is biztos voltam, amikor eldöntöttük, hogy belevágunk, hogy nem tudjuk mire vállalkozunk. Ebben igazam lett. Akárhogy is, elhatároztuk, hogy a Miss International Hungary 2013 szépségkirálynőjét méltó módon, alapos keresés és vizsgálódás után, magas színvonalú esemény keretében, lehetőleg a media figyelmének felkeltésével és teljesen átlátható feltételrendszerrel fogjuk megválasztatni.

Ezért, a lehető legnagyobb merítés garantálása érdekében 6 előválogatót szerveztünk országosan, ahova minden alkalommal magunkkal vittük a kis, akkoriban nagyjából 20 fős stábunkat. A stáb tagjai: fotós, videós-operatőr, műsorvezető, zsűri tagjai, hostessek. Nélkülük is lehet, csak nem érdemes, ugye.
Az elődöntőre így gyűjtöttünk össze 60 versenyzőt, akiből ott, a Buddha-Bár-ban kellett 24-et csinálni, vagyis 36 lány nem juthatott tovább. Ezúton is köszönet Bosznai Károlynak a helyszínen nyújott segítségért, valamint a Caprice csapatának, akik az elejétől hittek a rendezvényben és támogattak minket.

Ezek után következett a több, mint 1 hetes (8 napos) felkészítő tábor, ahol a döntőbe jutottak a szigorú étrend betartása mellett napi 2 edzésen kellett, hogy részt vegyenek, valamint szponzori eseményeken és oktató jellegű előadásokon kellett részt vegyenek. Mindezek mellett még olyan egyéb kategóriák programja is a felkészítő tábor során lett lebonyolítva, mint a Miss Bikini, Miss Talent, Miss Internet. Ez egy igen feszes programot eredményezett, ami hatékonysága mellett igen gyorsan összerántotta a csapatot. Amitől a felkészítő tábor kapcsán a leginkább féltünk, az volt, hogy 24 hisztis kislány fog az idegeinkre menni és egyúttal megnehezíti életünket minden módon, valamint ellehetetlenítik, hogy a közel 30 fős állandó stábunk - amely ideiglenes jelleggel néha 60 főre duzzadt - munkáját kézben tartsuk. Ezzel szemben a kezdeti 1-2 nap után, mind a stáb, mind a versenyzők gyorsan összerázódtak és gyakorlatilag barátságok alakultak ki a fárasztó, feszített tempójú megpróbáltatás során. A harmadik napra a lányok is megértették, hogy az elsőre kellemetlennek tűnő merevség és a szigorú szabályok a hatékonyságot és a biztonságot, vagyis az ő érdeküket szolgálják. A stáb tagjai pedig szerencsére gyakorlatilag az első perctől sajátjuknak érezték a projektet és korábbi vállalásaikat szó nélkül múlták felül akkor is, ha csak az utolsó pillanatban szóltunk. Külön köszönet illeti Rippel Ferit és Márton Bettyt, akik nélkül a tábor, hát nem is tudom...

A következő kihívás és az összes szervező idegzete számára nagy falat a döntő volt. A rendezvény szervezése napról-napra ment. Vagy őszintébben fogalmazva: történt. Vagyis maximum 24 órát láttunk előre. A feladatok - amelyek közül sokra korábban egyáltalán nem is gondoltunk - nagysága, szerteágazósága és a kihívások sokasága miatt a döntő, mint esemény esetlegesnek és távolinak tűnt. Holott az egész addigi négy hónap munkája azért az egy napért volt. Ha a döntő nem sikerül jól, akkor egészen addig teljesen mindegy, hogy mit csináltunk. A rendezvénynek annyi. Nagyjából ezek a gondolatok kavarogtak a fejünkben már egy ideje. Kimondatlanul, de ott voltak. Az egymást követő stresszes napok, amelyeket zsinórban 2-3 óra alvással abszolváltunk és a menetrend szerint érkező, gyakorlatilag a semmiből kiszámíthatatlanul feltűnő, az egész rendezvény létét veszélyeztetni látszó pánikhelyzetek garantálták, hogy ne foglalkozzunk a döntővel. Még. A nyomás azonban belül mindannyiunkon nőtt. Ezt az érzést korábban már tapasztaltam a Budapest Plázs szervezése során, és már akkor is nagyon megviselt kezelhetetlensége. Most, tíz évvel később csak nehezebb lett. Éreztem, amint a döntő közeledtével erősödött bennem. Kialvatlanul, fáradtan, kimerülten próbálod átlátni a helyzetet, újra és újra átgondolni, hogy vajon mindent elintéztél-e. Minél inkább erőlteted magad, hogy tiszta fejjel gondolkozz, annál inkább hajszolod bele magad a kezelhetetlen stresszbe. Az már nem az a "jó stressz", ami segít abban, hogy mindig csak az itt-és-mostra koncentrálj. KONCENTRÁLJ! Ettől a stressztől már nem tudsz koncentrálni. De aludni sem. Folyton attól rettegsz, hogy valamit elfelejtettél. Valami olyat, ami nagyon egyértelmű, és nélkülözhetetlen. És holnap, amikor "kipihenten" szembesülsz vele, akkor már késő lesz. A döntő napja azonban eljött, ha aludtunk előtte, ha nem. És annyi bizonyos, hogy végzetként közeledett volna felénk, ha nem a legfelkészültebb szakemberek vannak a stábban, akik mint korábban említettem, még rugalmasak is voltak. Nagyon nagy köszönet Fábián Évának és csapatának, valamint Ligetvári Zsolt és a HaircutSalon stábjának.

Így, hogy túl vagyunk rajta, és az elején a poént is lelőttem, már nem olyan izgalmas, hogy sikeres lett-e. Hogy sikeres lett, abban nagyon nagy része volt Markó Robinak, aki koreográfiát és rendszert vitt az elképzeléseinkbe és természetesen Bencsik Tamarának, aki nagyon ott volt a színpadon. Ahogy a próbák során a lányok megjelentek Halász Éva gyönyörű estélyi ruháiban, miközben Tamara énekelt, éreztem, rendben leszünk. Megnyugodtam. Egy pár percre... Rengeteg segítséget és rugalmasságot kaptunk a helyszínt biztosító Corinthia Hotel Budapest részéről is. Nagyon köszönjük Thomas Fischernek és Timku Szabolcsnak.

Köszönjük a munkáját azoknak, akik napi szinten velünk voltak a táborban: Nagy Marci stylistnak, Németh Dorottya fitnesz világbajnoknak, Pisti Pistinek, aki beszorult a liftbe...

Ötvös Brigitta

Köszönet Kozma Klaudia hasznos tanácsaiért, Borzi Viviennek (aki Fotós) a képekért, Réti Dóri áldozatos PR tevékenységéért, köszönjük Szunai Lindának és Tokár Tamásnak a műsorvezetést, köszönjük Benedek Jankának és a BrillBirdnek a körmöket, Deutsch Anitának és Rippel Viktornak a felkészítést, a Highland Golf Clubnak a sajtó tájékoztató helyszínt és köszönjük minden zsűritagnak, szponzornak és stábtagnak is, akik nem lettek nevesítve!

Nos, összegzésképpen öregedtünk néhány évet, de rengeteget is tanultunk az eltelt négy hónapból, de főleg 2 hétből. Valóban megtanultuk, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha igyekszünk magunknál jobb és tapasztaltabb stábbal dolgozni. Megtanultuk, hogy ha nagy és minőséget képviselő rendezvényt akarunk csinálni, akkor azzal minden pillanatban tisztában kell lenni, és tudatosan végig annak megfelelően cselekedni. Olyan stábbal kell együtt dolgozni, akik szintén hisznek a sikerben és hajlandóak is a magukénak érezni, látva a lehetőséget egy akár az egész karrierükre hatással bíró rendezvény erejében és bíznak az értékben, amit teremteni igyekszünk. Fontos, hogy a stáb minden tagja értse, hogy ez most több, mint egy akármelyik munka, amit elvállalt.
Rengeteget tanultunk az emberi kapcsolatokról, hogy mennyire másra számítottunk a döntős lányoktól. Köszönjük, hogy ilyen komolyan vették a feladatukat és mindent beleadva dolgoztak a céljukért. Mindannyiukat nagyon megkedvelte az egész stáb. Köszönjük, csajok!

Külön gratulálunk a kategóriák győzteseinek:

• Tóth Anitának, a Miss Internet győztesének,
• Horváth Grétának, aki mindig mindenkit megríkatott és egy nagyszerű és profi kis videóval nyerte meg a Miss Kreatív kategóriát,
• Gábor Ingridnek, aki egy nem hétköznapi táncbemutatóval nyerte meg a Miss Talentet
• Schvarcz Rékának, aki a Miss Bikini kategóriát nyerte meg,
• Lugosi Alexandra 2. udvarhölgynek és
• Lukács Réka 1. udvarhölgynek.

Végül pedig büszkék vagyunk a királynőnkre, Ötvös Brigittára, aki a közönségdíjat is megnyerte és Japánban is legalább a 15-be várunk. Hajrá Brigi!

Reméljük, mindannyian egyetértetek abban, hogy elértük célunkat és nem egy tucat szépségversenyt szerveztünk...!

A végeredmény, vagyis az egész rendezvény (több, mint 4 hónap) összefoglalójáról készült videó itt tekinthető meg:

Ha pedig feliratkozol a csatornára, vagy csak meglátogatod, akkor minden a verseny során, a versenyről készült videót megtekintheted:
https://www.youtube.com/user/MIH2013?feature=watch

Az előválogatók és az elődöntő programjáról itt olvashattok.
Marketing stratégia by CT Consulting.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Feltételezés csapdák piaci bevezetés során

A feltételezések miatt kerülünk bajba...

Nos, ha a feltételezések miatt kerülünk bajba, hogy lehet az egész üzleti világ alapja a feltételezés és a becslés?! A válasz egyszerű: ellenőrzés és aktualizálás. Egy üzleti terv is úgy készül, hogy feltételezünk és becslünk, majd arra építve számolunk. Ahogy dolgozzuk ki a részleteket és haladunk előre az időben, látni fogjuk, hogy mit feltételeztünk, becsültünk helyesen és mit nem. Vagyis, hogy mi a realitás. Ezt figyelembe véve újraszámolunk és aktualizálunk. A könyvelés is főleg becslés és feltételezés alapján működik. Hiszen ki tudja megmondani, hogy egy-egy a készletben szereplő eszköz értéke mennyi? Egyáltalán milyen értékről van szó: vételár, aktuális beszerzési ár, piaci ár, termelési érték vagy könyv szerinti érték? Marad tehát a becslés és feltételezés. Könyvviteli folyamatok során is igyekszünk az ellenőrzésre és korrekcióra.

Valami ilyesmiről van szó nemzetközi piaci bevezetésnél is.

Amennyiben külsős szakemberként, alvállalkozóként vagy mostanában divatosan alkalmazottként kerülünk a céghez, rengeteg dolgot feltételezünk. Kérdés, hogy aktualizálni nem felejtünk-e el.

Feltételezzük, hogy az adminisztráció rendben van, a szabályozói környezettel tisztában van a vezetőség, míg ők ezt tőlünk várják. Feltételezzük, hogy a célország azért lett célország, mert a korábbi piackutatások ezt igazolták. Általában azonban sokkal inkább arról van szó, hogy simán érzelmi kötődés van a termék gyártója és az áhított célország között. És valószínűleg nem is tudatosan... Amikor a fejlesztés vagy az alapítás ötlete megfogalmazódott, a lehető legkorábbi stádiumban - természetesen minden közgazdasági vagy matematikai alap nélkül - gondolatban megnevezett egy célországot, ahol majd biztosan szeretni fogják a terméket. Ez akkor bevésődött, és azóta egy cég "stratégiája" épül rá. A stratégia alatt általában egy számokban ki nem fejezhető, homályos cél mentén szerveződő, hangosan a vezetőség előtt soha meg nem fogalmazott, források hozzárendelése nélküli, nagyjából egy-két pozíció kvázi-felelősségébe rendelt vágyat értünk.

Szóval, ha egy KKV-hoz, kisvállalkozáshoz, magyar vállalkozáshoz ilyen feladattal szerződünk, legyünk tisztában azzal, hogy nem feltételezhetünk semmit. Őszintén, a szervezetek felépítését a hazai vállalkozások még tanulják. Elméletben már van tudás, de gyakorlatban azt alkalmazni, azért nem ugyanaz. Mint Pitagorász tétele... Márpedig, ha a core business mentén nincs professzionális szervezeti struktúra, mire számíthatnánk a most induló szervezetben?

Lehet, hogy egy kicsit túlzottan kritikusnak tűnök a hazai vállalkozásokkal, de tapasztalataim szerint ez a valóság. Jobb ezzel szembesülni, elfogadni és megpróbálni változtatni rajta. Vállalkozóként is hasznos tisztában lenni vele, hogy szervezeti modellünk, termékünk alkalmas-e jelen pillanatban a terjeszkedésre. Nyilván nem arról van szó, hogy ha nem alkalmas, akkor így jártunk, itthon kell maradni. Ellenkezőleg változtatni, fejlődni kell, de erre fel is kell készülni. Mindenkinek jobb, ha a vezetőség/tulajdonosok számítanak rá, hogy aki a piaci bevezetésnek mestere is akár, talán a vámszabályok nincsenek a kisujjában, sőt, a logisztikához sem ért és nem is akar érteni. Valakinek viszont foglalkozni kell majd vele.

Csalódást kell okoznom azzal is, hogy a logisztika kérdése nem fog megoldódni azzal, hogy egy futárszolgálattal leszerződünk. Erről is bővebben, majd később.

Feltételezzük, hogy exportpiacunkon csak a vásárlók megnyerésére kell koncentrálnunk. Egy terméket, szolgáltatást, amikor külföldre szeretnénk vinni, rengeteg dologra csak hallomásból tudjuk a választ (ami vagy igaz, vagy nem), némely dolgokról pedig nem is hallunk. De hol és mivel kezdjük? Bármely kérdéseket is teszünk föl, hogy melyik lépés legyen az első - mindent nyilván nem lehet egyszerre - tipikus "tyúk vagy tojás" csapdába kerülünk. Feltételezzük, hogy áhított exportpiacunk (Románia, Németország vagy bármely más ország tetszőlegesen behelyettesíthető) a magyarhoz hasonló bürokráciával, szabályozói struktúrával rendelkezik. Ez, adott esetben egy uniós tagország esetében nem is logikátlan. Azonban egy dolog biztosan más: a gondolkodásmód. Ami viszont más viszonyrendszert is eredményez. Értem ezalatt a konkrét szabályozást, a törvényeket és jogszabályokat mind betű, mind pedig szellemiség tekintetében és az azokhoz való hozzáférést, legyen szó akár külföldi, akár belföldi gazdálkodó számára. Hogy a  szándékot betartásukra már ne is említsem.

A piaci szabályozók, a viselkedésminták és a fogyasztói szokások is lehetnek teljesen eltérők, még az Európai Unión belül is, gondoljunk csak a fenti két példaországra! És az EU-n kívül is van élet, mint tudjuk... Vannak országok, ahol a vonatkozó szabályok egyértelműek, könnyen hozzáférhetők, viszont általában drágábbak (nem mindig!) a külföldi forgalmazók számára (is) kötelező engedélyek. Ilyen országokban ezek az engedélyek nélkül nyilván butaság és felelőtlenség megkezdeni a működést, hiszen könnyen nagyon súlyos szankciókat kaphatunk a nyakunkba. Ugyanakkor más országok esetében először a kiszabható büntetés mértékéről kaphatunk információt általában másodkézből. Az engedélyezés folyamatáról, feltételeiről és költségeiről nagyon nehezen beszerezhető bármilyen információ, pláne idegen nyelven (angolul sem nagyon). A sokadik szálon beszerzett információk általában irreálisan magas díjakról és gyakorlatilag teljesíthetetlen feltételrendszerről szólnak, és gyakran egymásnak is ellent mondanak. Ebben természetesen már érezhetjük a motiváló szándékot a korrupcióra. Magyarként sajnos (vagy hála istennek) nem érezzük magunkat idegennek e területen. Kérdés persze, hogy kit érdemes (ha egyáltalán bárkit érdemes) motiválni ilyenkor, hiszen egy szabályozatlan környezetben később is bármikor megbüntethetnek, akkor meg ugye... Hogy mikor mi éri meg jobban, azt egyedi esetenként kell megvizsgálni, hiszen olyan sok tényező (termék típusa, cég mérete, budget, célország, piaci érettség, reputáció, eddigi tapasztalatok, célközönség, üzleti modell...) lehet hatással a döntésre, hogy arra általános szabályt nehéz állítani.

Feltételezzük, hogy a nemzetközi vásárokon részt kell venni. Na jó, ezt nem csak feltételezzük, ez így is van. Egy irodából nem lehet terméket külföldön bevezetni. De ezt, azt hiszem már többször leírtam.

Piaci bevezetés külföldön - nemzetközi piacra lépés 2.

Piaci bevezetés külföldön - nemzetközi piacra lépés 2.

Míg bejegyzésem előző részében azzal foglalkoztam, hogy mit ne tegyünk - vagyis milyen félreértelmezéseket, helytelen attitűdöket érdemes elkerülni - nemzetközi piaci bevezetés során, most arra szeretnék kitérni, hogy akkor mit tegyünk.

Ismét leszögezném, hogy csodák nincsenek. Itt sem, továbbra sem. Ha annyi átment az előző posztból, hogy az íróasztal mögött ülve nem fog menni, az már fél siker, nem írtam hiába. Most akkor véssük ezt be! Nézzük, hányféle nem-íróasztal-mögötti pozíció van piaci bevezetésben.

Próbáltam egy általános sorrendiséget felállítani, amely többé-kevésbé tartható nagyjából attól függetlenül, hogy milyen termék és/vagy szolgáltatás piaci bevezetését végezzük.

1. Piackutatás
2. Vásárlátogatás
3. Nemzetközi vásárokon kiállítás
4. Ezekre és saját business network-re építve meetingek, tárgyalások.
5. Sok száz, sok ezer email küldése a szerződések előkészítésére és 
6. a rendelések fogadása és teljesítése.

Nyilván minden egyes rész külön-külön megkérdőjelezhető, és akár ki is hagyható. Az általánosítás ettől szép és ettől nehéz...

Nyilván sok mindent feltételezünk egy piaci bevezetés során. Ahogy bármilyen üzlet elindítása, fejlesztése vagy bármely folyamata során. ...és ahogy a sales management során is a feltételezéseink könnyen bajba sodorhatnak. Ez annyira külön téma és annyira fontos, hogy egy külön posztot szántam rá.

Az viszont bizonyos, hogy minden egyes lépésnek van egy online és egy utazásos szakasza. Mindkettőt végig kell járni. És mivel a piaci bevezetés nem egy egyszeri, könnyen behatárolható és lezárható folyamat, gyakorlatilag minden fázis konstans módon és ciklikusan zajlik - ezért is nehéz egy igazi sorrendet felállítani -, tulajdonképpen az egyes fázisok párhuzamosan futnak. Hogy miért van ez? Azért, mert mint korábban jeleztem a külpiacra lépés költséges, de kétségkívül megéri. Márpedig, ha elindulunk az exportpiacok felé vezető úton, vállaljuk a kezdeti nehézségeket, álljuk a költségeket, belekezdünk a cég szükségszerű és talán először nem is tudatos átalakításába, akkor mennyire lenne logikus, hogy amint az áhított sikerbe belekóstolhatunk, megálljunk? Konkrétan: egy osztrák forgalmazó az első igazi rendelésével gyakorlatilag minden addigi ráfordításunkat megtéríti, akkor megelégszünk? Milyen jó lesz, ha rendszeresen rendel! Nem vagyunk nagyravágyóak...
De hiszen ott van "mögötte" Németország...! Még a nyelv is ugyanaz... Önök sem állnának le, ugye?! Nos, akkor el lehet játszadozni a gondolattal, hogy az osztrák forgalmazó rendelése nem fedezi a költségeinket, akár távolról sem, de beleszagolva a levegőbe megérezzük a sikert. Hiszen megvan ez első rendelés...! Vagy a partner egyszer csak nem rendel többet. A scenáriók száma végtelen, de nekem valahogy mindig az jön ki, hogy menni kell előre. Na jó, akkor ezt elfogadtuk.

Ebben az értelemben a piackutatás alatt értjük, amikor keressük a potenciális célországot, majd a szóba jöhető vásárokat, a vásárra is piacot megyünk kutatni, majd a potenciális partnert informáljuk le, illetve a konkurenciáját. Ha pedig a rendelés megvolt, akkor fordulunk a következő célország felé. Illetve ez az előző folyamat közben zajlik le... Tehát teljes az átfedés.

Remélem, érthető voltam, mert még lesz folytatás...!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük! 

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• A marketing stratégiáról általában pedig itt.