Azzal már nyilván sokan közülünk - remélhetőleg mindannyian, akik vállalkoznak - találkoztak, hogy vannak bizonyos gyakori hibák, amelyeket cégvezetők és vállalkozók követnek el. Aki még nem találkozott ezekkel, vagy ezeknek elemzésével, az sürgősen pótolja, mert ez egyben azt is jelenti, hogy nem igyekezett a vállalkozás és management elméletével, írásos hátterével megismerkedni.
Én tudom, és valóban alá is írom, hogy senkiből nem lesz "Entrepreneur" könyvből, de vannak bizonyos dolgok, amelyeket jobb lenne más kárán megtanulni. Ilyenek ezek a típushibák is. Ezek pont azért okoznak jellemzően gondot, mert nyilvánvalónak tűnnek. De hát ilyen az emberi természet... Ki ne találkozott volna még azzal a mentalitással, hogy "Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor mindenki ezt csinálná..."? Sokszor tehát saját emberi természetünk és a megkérdőjelezés, kételkedés hiánya okozza a fő problémát.
Szóval, mielőtt nekifutnék annak a pár típushibának, ami most eszembe jut, még egyszer felszólítok mindenkit, hogy olvasson néhány könyvet a vállalkozásról! Nem minden ezzel a témával foglalkozó könyv bullshit. Sőt... Magam részéről nem vagyok az, aki feltétel nélkül hiszi az amcsi mantrákat, hogy motiváció és elszántság mindent megold. Legalábbis itt Közép-Kelet Európában biztosna nem. Ezzel sok nálunk dolgozó amerikai manager szembesül is. Fájdalmas. Viszont a management és a vállalkozó szellem csak ott érzi a legjobban magát. Mármint működik jól hagyományosan. És sokszor az elsőre hókusz-pókusznak tűnő dolgok is valóban működhetnek - ha vesszük a fáradságot, hogy közelebbről megnézzük.
Nos, tehát nézzünk néhány ilyen hibát a teljesség igénye nélkül:
Kezdjük az én vesszőparipámmal: Nem tudjuk, hogy mit akarunk. Ez rengetegszer fordul elő. Véleményem szerint még annál is sokkal többször. Emiatt is foglalkoztam már vele korábban. Egyformán igaz ez egyén és vállalkozás esetében. Mivel stratégiák megalkotásából élek, ezt is ennek megfelelően próbálom magamban lefordítani oda-vissza.
Itt is egy nagyon egyszerű képletről van szó, megvalósítani azonban nem olyan egyszerű. Egy stratégia esetében mindig az az alap, hogy mit akarunk elérni. Célt jelölünk ki és végiggondoljuk, hogy miként lehet azt elérni. Erre való egy üzleti/marketing/értékesítési terv. Ha az ember elkezdi figyelni magát, hogy mit miért csinál, biztosan szembesül, hogy nem igazán világos, hogy amit tesz hogy van összhangban azzal, amit szeretne elérni. Én legalábbis szembesültem, többször is. Ijesztő. Mármint, hogy mennyire sokszor nem egyértelmű, hogy miért is tesszük, amit teszünk. Viszont ebbe nem nagyon szeretünk belegondolni. Aki nem hiszi, próbálja csak ki! Akár csak egyetlen napra próbálja magát mintegy kívülről szemlélve figyelni és valóban átgondolni, hogy miért is ténykedik éppen. Akkor mégis miért terheljük magunkat a célunkba nem illeszkedő dolgokkal? Alapvetően kevesen vagyunk biztosak a célunkban és nem merünk elköteleződni. De ha még egyszerűbben nézzük, ott a félelem, a társadalmi elvárások, a motiváció hiánya, stb... Ez így mind logikus, nem? De akkor felmerül a kérdés, hogy is akarjuk azt a célt elérni? Vállalkozásunk sem fogja magától kitalálni az irányt és odavinni minket a célba. Ennek pont fordítva kellene történnie.
Nem akarjuk a profitot. Ez az első hallásra/olvasásra hajmeresztő állítás, bár sokadik olvasásra is furcsa, én egyre inkább érzem igaznak egyre több esetben. Először Adrian J. Slyvotzky: A profit művészete c. könyvében találkoztam ezzel a gondolattal, mintegy 15 vagy ki tudja hány évvel ezelőtt. Sokáig ízlelgettem, de nehezen tudtam megemészteni. Mára azonban biztos vagyok benne, hogy ez így van. Hogy akkor miért vállalkoznak sokan? Bár erre is lenne bőven magyarázat, mint a rugalmasabb időbeosztás (illúziója), a kihívások keresése, az alkalmazkodásra való képtelenség, stb... Azonban a helyzet nem az, hogy adott vállalkozónk nem akarna pénzt keresni, csak valahogy megijed a lehetőségtől, amikor végre ott van, vagy már annyira hozzászokik a küzdéshez, hogy nem akarja (persze nem tudatosan) abbahagyni, vagy csak jobban motiválja maga a folyamat, mint a cél...
Hiányzik az elszántság. Ezt nem lustaságra, vagy akaraterő hiányára kell érteni. Itt inkább a lemondásról van szó. Ugyanis, amikor meghozunk egy döntést, vagyis kinyitunk egy kaput, akkor sok másikat be kell csuknunk. A keleti filozófiák ezt fordítva szokták hangsúlyozni, de ez így is igaz. Nyugati megközelítésben: el kell köteleződni és lemondani a többi opcióról. Folk György barátom ezt úgy fogalmazta meg, hogy "az üzleti sikerhez kell egyfajta kétségbeesettség". Bár nem pont ebben az értelemben mondta, talán segít jobban megérteni, amit mondani szeretnék.
Ugyanakkor az elszántság hiánya olyan módon is megmutatkozhat, hogy nem merjük azt mondani, amire gondolunk, nem merjük azt kérni, amit szeretnénk - ez utóbbi igen súlyos hiba és rendkívül gyakori, külön posztot érdemelne -, vagy nemtudjuk akarjuk legyőzni olyan rettegett démonainkat, mint a nyilvános felszólalás vagy az idegenek, sőt barátok (vagy vice versa) felé tett üzleti ajánlatok. Ez komoly pszichológiai teher, amely a visszautasítástól, megszégyenüléstől való félelemben gyökerezik olyannyira, hogy sokan jobban félnek a nyilvános szerepléstől, mint a haláltól. (Egyébként ez főleg magyar sajátosság. Az angolszász oktatási rendszer nagy hangsúlyt fektet már a kezdetektől arra, hogy a tanulókat sokat szerepeltesse nyilvánosan. De saját tapasztalataim szerint a környező országokban szocializálódottak is sokkal könnyebben vállalják egy nyilvános szereplés "kockázatát".) Ezeket nem könnyű orvosolni, azonban ha megvan a kellő elszántság, gyorsan jó eredményeket érhetünk el. Ebben különösen hasznos lehet némi MLM-es tapasztalat, mivel ott könnyen a mély vízben találja magát az emberfia.
Hiányzik a monotonitástűrés. Igen, az. Hogy ez miért fontos, illetve miért baj? Mert pénzt keresni unalmas. Ez megint furcsán hangzik. De - tapasztalataim és olvasmányaim szerint - igaz. Egy vállalkozás elindítása, és a nehézségek elleni küzdelem tele van kihívással, így izgalmas. Amikor pedig - ha egyáltalán - eljutunk addig, amikor elkezdi visszahozni a befektetést, és persze a profitot, bár jó érzés, abban kihívás már nincs és nem is lesz. Ilyenkor hajlamosak vagyunk kihívásokat keresni és egyre kockázatosabb dolgokat csinálni. Nem a jó értelemben.
"Hollandiában nincsenek hegyek"
Ezek tehát nyilvánvaló dolgok. Hogy akkor miért olyan nehéz? Ismétlem, pont ezért. Nincs ebben semmi ellentmondás. Ajánlanék egy könyvet (a fenti idézet is abból van), amelyben egy fiúból azért válik a legkiválóbb szakember, mert csupa nyilvánvaló dolgot tud megfogalmazni üzenetként. A címe: Obvious Adams (Nyilvánvaló Adams). Sajnos csak angolul találtam meg...
Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!
Én tudom, és valóban alá is írom, hogy senkiből nem lesz "Entrepreneur" könyvből, de vannak bizonyos dolgok, amelyeket jobb lenne más kárán megtanulni. Ilyenek ezek a típushibák is. Ezek pont azért okoznak jellemzően gondot, mert nyilvánvalónak tűnnek. De hát ilyen az emberi természet... Ki ne találkozott volna még azzal a mentalitással, hogy "Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor mindenki ezt csinálná..."? Sokszor tehát saját emberi természetünk és a megkérdőjelezés, kételkedés hiánya okozza a fő problémát.
Szóval, mielőtt nekifutnék annak a pár típushibának, ami most eszembe jut, még egyszer felszólítok mindenkit, hogy olvasson néhány könyvet a vállalkozásról! Nem minden ezzel a témával foglalkozó könyv bullshit. Sőt... Magam részéről nem vagyok az, aki feltétel nélkül hiszi az amcsi mantrákat, hogy motiváció és elszántság mindent megold. Legalábbis itt Közép-Kelet Európában biztosna nem. Ezzel sok nálunk dolgozó amerikai manager szembesül is. Fájdalmas. Viszont a management és a vállalkozó szellem csak ott érzi a legjobban magát. Mármint működik jól hagyományosan. És sokszor az elsőre hókusz-pókusznak tűnő dolgok is valóban működhetnek - ha vesszük a fáradságot, hogy közelebbről megnézzük.
Nos, tehát nézzünk néhány ilyen hibát a teljesség igénye nélkül:
Kezdjük az én vesszőparipámmal: Nem tudjuk, hogy mit akarunk. Ez rengetegszer fordul elő. Véleményem szerint még annál is sokkal többször. Emiatt is foglalkoztam már vele korábban. Egyformán igaz ez egyén és vállalkozás esetében. Mivel stratégiák megalkotásából élek, ezt is ennek megfelelően próbálom magamban lefordítani oda-vissza.
Itt is egy nagyon egyszerű képletről van szó, megvalósítani azonban nem olyan egyszerű. Egy stratégia esetében mindig az az alap, hogy mit akarunk elérni. Célt jelölünk ki és végiggondoljuk, hogy miként lehet azt elérni. Erre való egy üzleti/marketing/értékesítési terv. Ha az ember elkezdi figyelni magát, hogy mit miért csinál, biztosan szembesül, hogy nem igazán világos, hogy amit tesz hogy van összhangban azzal, amit szeretne elérni. Én legalábbis szembesültem, többször is. Ijesztő. Mármint, hogy mennyire sokszor nem egyértelmű, hogy miért is tesszük, amit teszünk. Viszont ebbe nem nagyon szeretünk belegondolni. Aki nem hiszi, próbálja csak ki! Akár csak egyetlen napra próbálja magát mintegy kívülről szemlélve figyelni és valóban átgondolni, hogy miért is ténykedik éppen. Akkor mégis miért terheljük magunkat a célunkba nem illeszkedő dolgokkal? Alapvetően kevesen vagyunk biztosak a célunkban és nem merünk elköteleződni. De ha még egyszerűbben nézzük, ott a félelem, a társadalmi elvárások, a motiváció hiánya, stb... Ez így mind logikus, nem? De akkor felmerül a kérdés, hogy is akarjuk azt a célt elérni? Vállalkozásunk sem fogja magától kitalálni az irányt és odavinni minket a célba. Ennek pont fordítva kellene történnie.
Nem akarjuk a profitot. Ez az első hallásra/olvasásra hajmeresztő állítás, bár sokadik olvasásra is furcsa, én egyre inkább érzem igaznak egyre több esetben. Először Adrian J. Slyvotzky: A profit művészete c. könyvében találkoztam ezzel a gondolattal, mintegy 15 vagy ki tudja hány évvel ezelőtt. Sokáig ízlelgettem, de nehezen tudtam megemészteni. Mára azonban biztos vagyok benne, hogy ez így van. Hogy akkor miért vállalkoznak sokan? Bár erre is lenne bőven magyarázat, mint a rugalmasabb időbeosztás (illúziója), a kihívások keresése, az alkalmazkodásra való képtelenség, stb... Azonban a helyzet nem az, hogy adott vállalkozónk nem akarna pénzt keresni, csak valahogy megijed a lehetőségtől, amikor végre ott van, vagy már annyira hozzászokik a küzdéshez, hogy nem akarja (persze nem tudatosan) abbahagyni, vagy csak jobban motiválja maga a folyamat, mint a cél...
Hiányzik az elszántság. Ezt nem lustaságra, vagy akaraterő hiányára kell érteni. Itt inkább a lemondásról van szó. Ugyanis, amikor meghozunk egy döntést, vagyis kinyitunk egy kaput, akkor sok másikat be kell csuknunk. A keleti filozófiák ezt fordítva szokták hangsúlyozni, de ez így is igaz. Nyugati megközelítésben: el kell köteleződni és lemondani a többi opcióról. Folk György barátom ezt úgy fogalmazta meg, hogy "az üzleti sikerhez kell egyfajta kétségbeesettség". Bár nem pont ebben az értelemben mondta, talán segít jobban megérteni, amit mondani szeretnék.
Ugyanakkor az elszántság hiánya olyan módon is megmutatkozhat, hogy nem merjük azt mondani, amire gondolunk, nem merjük azt kérni, amit szeretnénk - ez utóbbi igen súlyos hiba és rendkívül gyakori, külön posztot érdemelne -, vagy nem
Hiányzik a monotonitástűrés. Igen, az. Hogy ez miért fontos, illetve miért baj? Mert pénzt keresni unalmas. Ez megint furcsán hangzik. De - tapasztalataim és olvasmányaim szerint - igaz. Egy vállalkozás elindítása, és a nehézségek elleni küzdelem tele van kihívással, így izgalmas. Amikor pedig - ha egyáltalán - eljutunk addig, amikor elkezdi visszahozni a befektetést, és persze a profitot, bár jó érzés, abban kihívás már nincs és nem is lesz. Ilyenkor hajlamosak vagyunk kihívásokat keresni és egyre kockázatosabb dolgokat csinálni. Nem a jó értelemben.
"Hollandiában nincsenek hegyek"
Ezek tehát nyilvánvaló dolgok. Hogy akkor miért olyan nehéz? Ismétlem, pont ezért. Nincs ebben semmi ellentmondás. Ajánlanék egy könyvet (a fenti idézet is abból van), amelyben egy fiúból azért válik a legkiválóbb szakember, mert csupa nyilvánvaló dolgot tud megfogalmazni üzenetként. A címe: Obvious Adams (Nyilvánvaló Adams). Sajnos csak angolul találtam meg...
Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!
Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:
- Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
- A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz.
- Egy különleges rendezvényünkről is írtunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése