2013. július 19., péntek

Crowdsourcing

Crowdsourcing = outsourcing to the crowd.

Ez a fogalom azért került be a blogba, mert egyrészt némi magyarázatra szorul, másrészt foglalkozunk üzleti modellekkel is a posztokban, ez pedig egyfajta - mostanában trendy és igen hatásos - üzleti modellnek is felfogható.

A Wikipedia szerint Jeff Howe és Mark Robinson a Wired Magazintól használta először a kifejezést 2005-ben. Az arctalan tömeggel, vagyis a munka lényegében egészének tőlünk teljesen független egyénekkel végeztetésének koncepciója nem egy nagyon új dolog. Az interneten 8 év valóban egy örökkévalóság. (Jellemző, hogy amikor írom ezt a bejegyzést, még nincs magyar nyelvű szócikk róla a Wikipedián... Azon a Wikipedián, ami maga a crowdsourcing.)

Ez így elsőre úgy hangozhat, mintha valaki kihasználná ezt az arctalan tömeget, vagyis minket. (Nagyvonalúan belevéve mindannyiunkat a szerkesztők közé...) Azonban a dolog nem ilyen csúnya és persze nem is ilyen egyszerű. Az ilyen munkát lelkes önkéntesek általában nem dsiznófejű nagyuraknak végzik, hanem közjóért.

Közjó - public good, olyan commodity... hogy nem tudunk belőle senkit kizárni. És a közjóval itt szokott a probléma kezdődni. Az egyszerűség (?) kedvéért vegyünk példának egy olyan közjót, mint a globális biztonság. Az egyetlen globális szereplő, aki a globális biztonság fenntartásáért cselekvésre és annak érdemi finanszírozására hajlandó az az Egyesült Államok. Hagyjunk figyelmen kívül (mert ez a blog nem erről szól), minden jogos és kevésbé jogos kritikát, valós indítékot, stb...! Annyi tény, hogy a legtöbbet az ügyben az USA tett. Az éles kritikák ténye is bizonyítja a közjó furcsa természetét, hiszen a leghevesebb kritikusok is profitálnak valamilyen szinten, mégsem tud ezzel az USA semmit csinálni. A Csendes-óceáni flotta és szárazföldi csapatok nem kizárólag Japán, Korea és Tajvan számára garantálnak stabilitást, hanem Kína, Vietnam és minden térségbeli országnak is.

A G Zero koncepció lényege, hogy nincs vezető hatalom. Ehhez a szerző a G8, majd pedig a G20 analógiáját használja. Vagyis, ha nincs olyan, aki hatalma révén szinte mindenben érdekelt, ezzel akaratlanul implikálódik, hogy nincs olyan sem, akinek érdeke szinte mindennel és mindenhol foglalkozni. Ebben az esetben mindenki kizárólag a saját portáján seper, vagyis regionálisan a legerősebb visz mindent. Nincs globális "független" döntőbíróság.

Szerencsére vannak egyszerűbb és kevésbé megosztó közjavak. A 2001-ben Jimmy Wales és Larry Sanger által alapított Wikipedia gyakorlatilag egy a tömegek által írt online enciklopédia. Itt a közjó a tudás, vagyis a kollektív - azonnal hozzáférhető - bölcsesség. Ezért már lényegesen többen hajlandóak áldozni és főleg dolgozni. Ez azért fontos, mert a globális biztonság például lényegesen bonyolultabb, és költségesebb - bár nem kevésbé hasznos - dolog. Itt be is lép a motiváció...

A Crowdsourcinggal kapcsolatos kritikák elég hangosak, bár csöndesedni látszanak (képzavar!). Tudományos munkáknál például máig nem elfogadott a Wikipedia hivatkozás. Felmérés pontosságra...
Gyorsan javítja magát...

Némi kontraindikáció természetesen akad, lásd: Wiki csalások és a Kickstarter kudarcai, de ezek tekintetében egyrészt mindenki nézze meg a mellékelt tájékoztatót, vagy kérdezze gyógyszerészét, másrészt ezzel kapcsolatban hasonló a helyzet, mint piaci bevezetés terén, azaz ha az alap (termék vagy ötlet) nem jó, arról a platform nem tehet...

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!


Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

  • Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
  • A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz
  • Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése