Crowdsourcing

Crowdsourcing = outsourcing to the crowd.

Ez a fogalom azért került be a blogba, mert egyrészt némi magyarázatra szorul, másrészt foglalkozunk üzleti modellekkel is a posztokban, ez pedig egyfajta - mostanában trendy és igen hatásos - üzleti modellnek is felfogható.

A Wikipedia szerint Jeff Howe és Mark Robinson a Wired Magazintól használta először a kifejezést 2005-ben. Az arctalan tömeggel, vagyis a munka lényegében egészének tőlünk teljesen független egyénekkel végeztetésének koncepciója nem egy nagyon új dolog. Az interneten 8 év valóban egy örökkévalóság. (Jellemző, hogy amikor írom ezt a bejegyzést, még nincs magyar nyelvű szócikk róla a Wikipedián... Azon a Wikipedián, ami maga a crowdsourcing.)

Ez így elsőre úgy hangozhat, mintha valaki kihasználná ezt az arctalan tömeget, vagyis minket. (Nagyvonalúan belevéve mindannyiunkat a szerkesztők közé...) Azonban a dolog nem ilyen csúnya és persze nem is ilyen egyszerű. Az ilyen munkát lelkes önkéntesek általában nem dsiznófejű nagyuraknak végzik, hanem közjóért.

Közjó - public good, olyan commodity... hogy nem tudunk belőle senkit kizárni. És a közjóval itt szokott a probléma kezdődni. Az egyszerűség (?) kedvéért vegyünk példának egy olyan közjót, mint a globális biztonság. Az egyetlen globális szereplő, aki a globális biztonság fenntartásáért cselekvésre és annak érdemi finanszírozására hajlandó az az Egyesült Államok. Hagyjunk figyelmen kívül (mert ez a blog nem erről szól), minden jogos és kevésbé jogos kritikát, valós indítékot, stb...! Annyi tény, hogy a legtöbbet az ügyben az USA tett. Az éles kritikák ténye is bizonyítja a közjó furcsa természetét, hiszen a leghevesebb kritikusok is profitálnak valamilyen szinten, mégsem tud ezzel az USA semmit csinálni. A Csendes-óceáni flotta és szárazföldi csapatok nem kizárólag Japán, Korea és Tajvan számára garantálnak stabilitást, hanem Kína, Vietnam és minden térségbeli országnak is.

A G Zero koncepció lényege, hogy nincs vezető hatalom. Ehhez a szerző a G8, majd pedig a G20 analógiáját használja. Vagyis, ha nincs olyan, aki hatalma révén szinte mindenben érdekelt, ezzel akaratlanul implikálódik, hogy nincs olyan sem, akinek érdeke szinte mindennel és mindenhol foglalkozni. Ebben az esetben mindenki kizárólag a saját portáján seper, vagyis regionálisan a legerősebb visz mindent. Nincs globális "független" döntőbíróság.

Szerencsére vannak egyszerűbb és kevésbé megosztó közjavak. A 2001-ben Jimmy Wales és Larry Sanger által alapított Wikipedia gyakorlatilag egy a tömegek által írt online enciklopédia. Itt a közjó a tudás, vagyis a kollektív - azonnal hozzáférhető - bölcsesség. Ezért már lényegesen többen hajlandóak áldozni és főleg dolgozni. Ez azért fontos, mert a globális biztonság például lényegesen bonyolultabb, és költségesebb - bár nem kevésbé hasznos - dolog. Itt be is lép a motiváció...

A Crowdsourcinggal kapcsolatos kritikák elég hangosak, bár csöndesedni látszanak (képzavar!). Tudományos munkáknál például máig nem elfogadott a Wikipedia hivatkozás. Felmérés pontosságra...
Gyorsan javítja magát...

Némi kontraindikáció természetesen akad, lásd: Wiki csalások és a Kickstarter kudarcai, de ezek tekintetében egyrészt mindenki nézze meg a mellékelt tájékoztatót, vagy kérdezze gyógyszerészét, másrészt ezzel kapcsolatban hasonló a helyzet, mint piaci bevezetés terén, azaz ha az alap (termék vagy ötlet) nem jó, arról a platform nem tehet...

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

FMCG és Retail piac átalakulása, változásai Magyarországon

A kiskereskedelem sokat változott az elmúlt években

A kiskereskedelmi szektort makró szinten - vagyis termelői, előállítói és kereskedői oldalon - olyan makrogazdasági és politikai tényezők befolyásolják, mint a mezőgazdaság helyzete és a gazdaság általános helyzete, Magyarország exportpozíciói, nemzetközi egyezmények megléte vagy nemléte.

Ahonnan én próbáltam vizsgálni, az most elsősorban a vásárlói és beszállítói oldalról a leglátványosabb, vagyis az FMCG és Retail szektor. Ha már ezek a nemzetközi láncok a piaci bevezetés célpontjai...

Ezen a fronton is látványos átalakulás zajlott. Nézzük tehát, hogy mi változott a legutolsó összefoglalónk óta.

A brandek mozgása

A két német diszkont-óriás Lidl és Aldi építkezése, valamint állandó harca folytatódott. Gyakorlatilag a globális küzdelem magyarországi frontnyitásáról van szó. Szóval itt sok változás nem igazán várható...

A Müller színre lépése óta speciális üzleti modellel dolgozik: főleg nagy alapterületű üzleteket nyit frekventált helyeken - inkább keveset, de nagyobbat -, míg traffic builderként valóban népszerű termékeket kínál a magyar piacon olcsónak számító árakon, amit a magyar piactól nagyban független beszerzése tesz lehetővé. Emiatt viszont hatása - beszállítói oldalon - is lényegesen kisebb a magyar piacra.

A Delhaize Group magyarországi tevékenységének feladása meglepetésként érte a piacot, bár az régóta sejthető, hogy a magyar torta kisebb, mint amennyien a buliban voltak... Jómagam éppen egy kozmetkai brand piaci bevezetését készítettem elő egy romániai piackutatással Bukarestben, amikor a cég nemzetközi weboldalán észrevettem, hogy a magyarországi üzletek eltűntek. Pár nappal ezután jelent meg a pletyka itthon is...  A csoport erejét és hazai jelentőségét a Wikipedia segítségével mutatnám be:

"A Louis Delhaize csoport 1989-ben jelent meg Magyarországon, a közértprivatizáció idején, a Duna Füszért felvásárlásával. A cég Profi néven újította meg az üzletláncot, az ország egyik első diszkont üzletláncát létrehozva ezzel. 1997-ben vezette be Cora márkáját, ami hipermarketként hét üzletet nyitott az országban. 1998-ban jelentette be a Csemege Julius Meinl, hogy Provera néven közös beszerzési láncot kíván létrehozni a Louis Delhaize csoport két tagjával.2001-ben vásárolta meg a Louis Delhaize csoport a Meinl AG részesedését a Csemege Szupermarketek Rt.-ben, ami ebben az évben felvette a Csemege-Match Rt. nevet, az általa üzemeltetett Csemege Julius Meinl szupermarketek, Alfa raktáráruházak és Jééé diszkontok nevét pedig Matchra, illetve Smatchra változtatta (alapterületük alapján)." Hmmm.

A csoport kivonulásának leglátványosabb eleme a Cora áruházak "logócseréje" Auchanra. Emellett, a másik 2 magyarországi Delhaize brand a Match és a Profi volt. A két láncon a CBA (48 üzlet) és a Coop (62 üzlet) osztozott meg. Látszott a Duna Plazában lévő üzletben is, hogy a Match nem egy tipikus traffic builder. Ennyi idő még nem volt elég, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le, de az új tulajdonos akár jó is lehet a Duna Plaza számára is.

A Tesco házhoz szállításának beindítása legalább ekkora változás. Vagy legalábbis azt vártuk... A G'Roby egyeduralma e téren tehát ugyan megtört - vagy inkább megszűnt az az ajándékba kapott előny, amely ráadásul nem kevés ideig tartott - de forradalmi átalakulások továbbra sem látszanak.

A Bricostore kivonulása után a Praktiker helyzete is megingott. Itt köztudott, hogy főleg nem a magyar leány a ludas a dologban, de itt is igaz, hogy a négy szereplő túl soknak tűnik továbbra is.

CBA-ból kiválások: több lépcsőben néhány száz mértetét tekintve igen változatos üzlet vált ki a CBA láncból. Üde színfolt Manna (és?) Roni üzletek megerősödése, terjeszkedése. Bár egyelőre nem fenyegetik a nagyokat...

A Metro Group által üzemeltetett Saturn és a Media Markt brandek összevonása Media Markt márkanév alatt. A Metro Group jelenleg 34 egységgel van jelen Magyarországon.

Azonban a legérdekesebb tanulsága nem a brandek mozgásának, alakulásának van, sokkal nagyobb hatásuk volt a piacra a multiknak a sajátmárkás (private label) termékek bevezetésével.  Az előre törés olyan erős, hogy mára minden 4. termék sajátmárkás.

"Plázastop" és Trafik-törvény

Ahogy eleinte a plázák, bevásárlóközpontok hihetetlen elszaporodása volt drasztikus hatással a piacra -  fogyasztói szokások átalakulása -, úgy az utóbbi időben a plázastop határozta meg az FMCG és Retail piac hangulatát. A törvény egyébként egyelőre úgy tűnik, hogy a diszkontoknak kedvez...

Mindezek után érkezett a trafiktörvény, ami szintén erősen befolyásolja a helyzetet, komoly versenytorzító hatásúnak tűnik. Eddig a pillanatig legalábbis úgy tűnik, hogy a Spart érinti a leghátrányosabban a dohánytermékek elvesztése.

Vegye igénybe nemzetközi áruház-láncokba kerüléssel kapcsolatos tanácsadásunkat!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Az időzítés - a piaci bevezetés kritikus stratégiai eleme

Az időzítés - a piaci bevezetés kritikus stratégiai eleme - Üzleti és marketing modell minták 2.

A legjobbnak lenni nem elég - ott és akkor kell a legjobbnak lenni!

Nem elég a legjobbnak lenni?! Ez első pillanatra fokozásnak tűnhet, azonban ez nem feltétlenül igaz. Úgyis lefordíthatjuk - és így már másként hangzik - hogy nem kell abszolút legjobbnak lenni, elég ha relatív a legjobbak vagyunk. Gondoljunk csak bele egy konkrét példába. Nézzünk egy olyan területet, amelyhez Magyarországon mindenki ért: legyen a foci! (Van még néhány hasonló terület...)

Lionel Messi nem egy átlagos képességű focista, azt hiszem ezzel nem jelentettem ki semmi extrémet. Egy átlagos képességű focistának csak akkor van esélye hozzá nagyjából felnőni, ha élete formáját hozza.  ...és persze Messinek sem megy aznap a játék. Ha ilyenkor egy-két csel, néhány sprint jobban sikerült átlagos barátunknak, attól még Messi marad a legjobb. Igen ám, de mi van, ha ez egy fontos meccs volt, és gól vagy gólok is születnek abból az egy-két húzásból?

Amit tehát mindezzel mondani akarok, hogy nincs tökéletes üzleti modell, úgy általában. Léteznek hatékony üzleti modellek, van kedvező attitűd, hozzáállás, van kitartás - néha géniusz. Ezek mind kellenek az ötlet és az üzlet sikeréhez. De a lényeg, hogy adott pillanatban kell a lehető leghatékonyabb - nem tökéletes - módszert alkalmaznunk.

Facebook

Gyakran hallom magyar IT szakemberektől, hogy persze, az IWIW sokkal korábban létezett már, mint a Facebook. Magam részéről kétkedve fogadtam a dolgot sokáig. Azonban lassan hozzászoktam a gondolathoz, és beláttam, miért is ne lehetne. Sőt, mára ez már köztudott, és nem is lepődik meg rajta senki... Egyébként, ha érdekel valakit, akkor itt egy lista arról, hogy aktuálisan milyen social networking oldalalk működnek jelenleg és mikor indultak. Elég nyilvánosan hozzáférhető, lévén a Wikipediáról van szó! Akkor mit is csinált Mr. Zuckerberg olyan jól - jobban, mint mások? Jókor volt jó helyen. Azon kívül persze, hogy egy zseni. Ezt nem vitatja el tőle senki - én legalábbis nem -, de az tény, hogy még a zseninek sem jött rosszul a kedvező helyszín (Harward) és jó időzítés. Ugye, hogy megéri tanulni...?!

Nespresso - a Nestlé legújabb terméke

A svájci élelmiszer ipari óriásnak ez a zseniális terméke - személyes véleményem - szerint akár az egész barista szakmát teheti zárójelbe, vagy inkább múlt időbe, hiszen olyannyira leegyszerűsíti a finom és jó minőségű kávéhoz való jutást, hogy akár a fogyasztói szokásokban is radikális váltást okozhat. Ez ritka - és viszonylag új - jelenség, érdemes lesz figyelni rá... Azonban egyáltalán nem új termékről/technológiáról van szó! Sőt, a szabadalom már jó ideje ott lapul valamelyik Lausanne-i fiókban. Ráadásul itt most nem is arról van szó, hogy valamelyik hitetlen manager "elbürokratáskodta" a helyzetet. Ezt a terméket megpróbálták piacra vezetni már az 1980-as években. Az eredmény akkor olyan nagy bukás lett, hogy jó hosszú időre bekerült a fiókba a koncepció. Ezzel szemben most... A Nespresso üzleti modelljéről bővebben.

Márpedig - ez talán nem vitás - itt két igazán jó termékről és hozzá kapcsolódó üzleti modellről  van szó. Hogy mégis adott pillanatban sikertelen volt a piaci bevezetés - illetve a Facebook vs más korábban indult, hasonló social site-ok esetében miért a Facebook lett a befutó - nagyban múlt az időzítésen...

Ez persze, így önmagában nem túl nagy segítség, de azért elgondolkodtató, nem? 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

A MAGYAR vonal - Sólyom Airlines a Budapest Pride-ra - nemzeti marketing

Eleinte fontolgattam, hogy Árpád-vonal címet adjak a bejegyzésemnek, de féltem, hogy nem fog átmenni az üzenet, vagy esetleg van egy olyan aspektusa is - értelmezhető oly módon -, amely sértő lehet... Szóval beijedtem, na!

Egy magyar védelmi vonalra próbáltam volna utalni. Magyarra ÉS védelmire. Megint segítek, jó? A viszonylag új keletű, erősen nemzeti érzületű közgondolkodás hatását próbálom végiggondolni bizonyos marketing kommunikációs szempontok alapján. Egészen konkrétan: régebben mindenki európai terméket próbált gyártani, ma mindenki magyarrá, hungarikummá, stb. próbálja nyilvánítani termékét. Csakhogy attól egy termék nem feltétlenül lesz jó, hogy magyar. Sőt, ezzel nagy valószínűség szerint a fogyasztó is tisztában van. Így, rövid távon egy brand presztízsét is eljátszhatjuk, negatív brand equity-t építhetünk vele. Ennek egy érdekes fejleménye a Sólyom is. Talán emiatt (sem) veszik komolyan egy új magyar légitársaság indulását...

Provinciálisak vagyunk, ez van. Ezt sokan elmondják, sok helyen. Emiatt indul el az Euronews magyar nyelvű adása is. Megjegyzem, én pont ezzel a kifejezéssel vigyáznék. Mi is volt egy provincia? De ez most megint más téma. Ismét leírom: én csak a kommunikációs és marketing szempontokat vizsgálom.

Azzal gondolom, senki nem vitatkozik, hogy kissé introvertálttá, befelé fordulóvá váltunk, hírfogyasztás szempontból is. Olyan híreket olvasunk, hogy http://index.hu/belfold/2013/07/10/nem_lehet_lefotozni_a_zuglo_onkormanyzat_vecejet/

Természetesen, azt is hallottuk, hogy ez azért van, mert bizonyos traumákat még nem volt alkalmunk feldolgozni. A vesszen-trianon! és a nem-jöttek-ötvenhatban témákat ne is említsük.

Vannak még igazán fura dolgok a világban, az is igaz...

Vannak félresikerült kampányokra is bőven példák. Gondoljunk csak a Toyota MR2 franciaországi kampányára... Nos, a kulturális - jelen esetben nyelvi - sajátosságok figyelmen kívül hagyása az adott piaci bevezetést meg is hiúsíthatja. A kommunikációs kampányba ölt milliárdok viszont biztosan kidobott pénz kategóriába kerülnek. Sunk cost without trace... Ha a termékünk - pláne premium pozícionált - adott nyelven a feáliára hajaz, az értékesítési stratégia riportolásával nem igen kell fáradnunk.

Ezeket tehát mind leszögeztük.

Azt sem állítom, hogy egy-egy brand nem lehet hazafias, vagy legalább az eredetére utaló. De a hazafiassága inkább kell adódjon a hozzá kapcsolódó - lassan kialakuló - attitűdből, a nemzeti összetartozást jelképezni képességből. A belinkelt TOP 10-es lista esetében is ez a helyzet. Vagyis a fogyasztó a leghitelesebb döntnök a hazafiasság megítélésében (is).

Éppen ezért, ha az egész marketing stratégia alapja az, hogy a termék vagy brand hazafias - nagyon magyar - akkor az, hát... Mert jelen esetben ki is a termék/szolgáltatás célcsoportja? Ha a külföldiek, akkor az üzenet marketing szempontból nem jól van megkreálva, hiszen ki sem tudják mondani, nemhogy értik. Az érzések kiváltásáról már említést sem tennék. A magyarokra pedig jelen esetben véleményem szerint nem kell - felesleges - célozni. Talán emiatt is ilyen nagy a kétkedés a piacon...

Egy termék nem működik, nem működhet csak attól, hogy abban az adott országban - legyen szó akár nagy, erős belső piaccal rendelkező országról - készült. És ez így helyes.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

(Nem csak) Online kommunikáció, avagy itt is a tartalom a lényeg

Ügyfelek, potenciális ügyfelek gyakran kérdeznek, hogy mit gondolok az online kommunikációról. Bár néha "internetmarketing" címszó alatt említik. Nem annyira szoktam kedvelni ezt a pillanatot, mert hát hol is kezdjem ugye... Meg hát ez nem az a kérdés, amire két rövid szóban lehet válaszolni. Lehetőleg csak jót, persze. Ezt kikerülendő, most írok egy posztot. Lehet, hogy kellene generálnom egy QR kódot is hyperlinkkel.

"Szilárd bácsi, mondd el a gyerekeknek, hogy mi is az az időjárás"

Uh! Na ugye... Hogy én mit szoktam válaszolni? Nos, előrebocsátom, nincs semmi bajom az online marketinggel. Sőt...! Bár felkent papja nem vagyok, de egy - talán nem túl elhivatott - rajongónak elmennék.
Így én azt szoktam mondani, hogy nem csodaszer, ennyi bizonyos. Ráadásul kicsit eltúlzott a felhajtás - divatosan: hype - körülötte. Na jó, és kicsit sajátosabban szoktam fogalmazni...

Ez persze nem az online marketing eszközök hibája, és - általában - még csak nem is az online marketing szakemberek hibája, akik egy kicsit talán sokan vannak. Valójában én itt is az üzenet, a stratégia hiányát látom (mi mást...). Egy tűzoltó meg mindenhol tüzet lát, na és?! De komolyan, ha nincs cél, nincs stratégia, hogy lehetne értelmes és hasznos üzenet. Márpedig ezek nélkül nincs hasznos tartalom sem! Ez a poszt leginkább a tartalomról szól.

Online marketingre szükség van!

Annál is inkább, mert viszonylag olcsó, bizonyos körülmények szerencsés együttállása mellett hatékony és a többi marketing eszközhöz viszonyítva pontosan mérhető az eredménye.
Tovább fokozom - csak hogy érezzétek, hogy valóban veletek vagyok: egy - vagy némely - kis vagy mikró vállalkozás megélhet kizárólag online eszközök használata révén. Ha van egy jó terméke, egyedi szolgáltatása, netán talált egy piaci rést, a dolog működhet, mert van egy jó alap, amire rá lehet húzni egy stratégiát, és az üzenet jön magától. Ekkor már csak egy hatékony, olcsó, mérhető és személyre szabható kommunikációs csatorna kell. Ez az online marketing eszközök gyüjtő-definíciója véleményem szerint.
Ügyes targetálással könnyen célt érhetünk, vagy akár arathatunk is. Nem állítom, hogy ezzel meg is volt termékünk vagy szolgáltatásunk piaci bevezetése, de valamit már kétségtelenül tettünk. Remélhetőleg bevételt is generáltunk, ami lássuk be, nem semmi!

Ezekre a lépésekre nem vesztegetnék több szót, elég sok helyen megtalálhatók az interneten. Saját megfigyelésem szerint az online szakemberek könnyen megtalálhatók a weben. Érdekes, nem? Szóval pár dolog, amit gyakorlatilag mindenki meg tudna tenni magáért, vállalkozásáért. A többit keressétek meg házi feladatképpen.

A tartalom a lényeg!

És természetesen ez nem (sem) csak az online kommunikációra igaz. Ahogy mindig mindent, ezt is igyekszem holisztikusabban szemlélni és nem egy dimenzióban gondolkodni.

A televíziós szolgáltatásban is megnövekedett a minőségi (vagy legalábbis saját gyártású) tartalmak iránt az igény. Annak ellenére, hogy a televíziós reklámköltések tovább szűkültek a piac több, mint 97%-át lefedő TOP 20 a bevételeit éves összevetésben (2012 vs 2011) 27%-kal növelni is tudta. Ez mintegy 19-23 milliárd Ft forgalmat jelenthet a televíziós gyártási piacon. (A különbséget az adja, hogy az ún. saját gyártású sorozatok, tartalmak valójában vásárolt - rendelt - tartalmat jelent. Gyakorlatilag tehát az adott TV csatorna számára készült tartalomról van szó. Minden csatornának megvan a "saját", tehát számára gyártó beszállítója. Ilyen az RTL Kubnak a Grundy UFA és az IKO, míg a TV2 számára pedig az Interaktív. Ezeket és az ilyeneket jelenti a 19 milliárdos szám. Ugyanakkor vannak valóban saját előállítású műsorok, mint például a hírműsorok, híradók, stb... Költsége ezeknek is nyilván van, de ez nehezebben kimutatható.

Ugyanakkor az egész reklámpiacon megfigyelhető, hogy a reklám irányából a PR felé történik egy átrendeződés. Véleményem szerint ez is a tartalom felértékelődését igazolja. Ebben (is) akár tévedhetek is, de...

Ahogy az ún. Long Tail business modellek - teljesen automatikus - terjedése révén a fogyasztás mellett az előállítás (így a tartalomé is) demokratizálódik, vagyis mindenki által elérhetővé válik, a fogyasztók (mi magunk) egyre inkább a specializált, valakihez (adott személyhez) köthető (tehát előállított, kigondolt nem CTRL+C, CTRL+V) tartalmakat keresik. Én ezt látom igazolódni például az Index "elbloggeresedésében" - nem tudom, hogy van-e ilyen szó, ha nincs akkor copyright! -, valamint a 444-nek is ez adja az egyediségét (többek között).

Long Tail, avagy a hosszú farok ereje

Az ún. Long Tail üzleti modellnek alapja az unlimited shelf space, vagyis a korlátlan polcméret. A kereskedelemnek alapvető tétele sokáig a polcméret korlátossága volt. Azaz, mivel csak bizonyos számú és mennyiségű termék fért el a polcokon, így egy-egy termék belistázása, polcra helyezése csak másik termék(ek) kárára történhetett. Mivel a polcra helyezésnek és ott tartásnak volt (és van) egy nem is jelentéktelen indirekt költsége.

Ez az FMCG láncokban ma is alapvetésnek számít. Ezt űzik némelyek közülük mesterfokon, és ettől jobb egyik a másiknál. ...és ez a magyarázat a mai napig félig törvényes, félig szabályos általában nem is létező polcpénzre is. Itt szokott nagy jelentőséget kapni a gyakran rosszul értelmezett Pareto/Zipf eloszlás.

A virtuális világ ebben tudott paradigmaváltást hozni. A virtuális tartalmak, szolgáltatások tartásának költsége gyakorlatilag nulla - valójában nem, de arányaiban elhanyagolható, és tendenciájában csökkenő... Emiatt szinte korlátlan számú - és így korlátlan fajtájú is - terméket lehet a virtuális polcokon tartani. Ez pedig a fogyasztói szokásokban hozott drámai változásokat, azon keresztül pedig a gyártói, előállítói, alkotói hozzáállásban is.

Ez egy kétlépcsős folyamatban valósult meg. Vegyünk egy konkrét példát. Az Amazon.com a weben árult könyveivel lehetővé tette, hogy szinte minden elérhető könyv megvásárolható legyen az addigi "hagyományos" vagy divatosan B&M (brick and mortar) könyvesboltok, antikváriumokkal szemben. A következő lépcső, amikor már a termék maga is virtuálisan létezik csak: online könyvek. A vevő már csak letölti a könyvet...!

A slágerek uralmának vége

Hogy ez milyen változásokat hoz(ott)? Gondoljunk csak bele! Régebben egy-egy filmet, vagy TV műsort de facto a fél ország nézett. Így, ami abban történt, az lett másnap a beszédtéma. Ugyanez volt igaz szinte minden területen. Ami műsorra került, az sláger lett. Az került műsorra, amiről néhányan azt gondolták, hogy sláger lesz. Gyakorlatilag tehát néhány ember döntötte el, mi lesz a sláger, más szóval, hogy mit fogunk szeretni. Ez tehát elvezet szinte minden területen egyfajta demokratizálódáshoz és egyben a már sokat emlegetett specializálódáshoz. Hiszen mindenkinek lehetősége van egyéni igényeinek, ízlésének megfelelő terméket keresni, amihez az előállítók igazodnak. A kereskedők pedig? Nos, hát gyakorlatilag találtak egy új fókuszpontot. A nagy fej (egyforma tömeg) helyett  mellett a hosszú farok is érdekessé vált, ahol egyedi, egyenként kis csoportok találhatók érdeklődési körük mentén szerveződve - viszont rendkívül nagy számban.

Ilyen, tipikus long tail busines modelleket láthatunk például:

• iBooks by Apple
• Amazon.com
• YouTube by Google
• AdWords by Google
• Wikipedia by mindenki - ez egy különleges long tail, ami igazából nem is business modell: crowdsourcing.

És ki tudja még... Mondjatok Ti példákat!
Márpedig ez a reklámpiacra is igen erős direkt és indirekt hatással volt. Hogy mennyire alakította át, elég hogy ha csak az AdWords-re pillantunk...

Könyvajánló: Chris Anderson: The Long Tail

Gyakori vállalkozói hibák - a sikertelenség könnyen (?) elkerülhető okai

Azzal már nyilván sokan közülünk - remélhetőleg mindannyian, akik vállalkoznak - találkoztak, hogy vannak bizonyos gyakori hibák, amelyeket cégvezetők és vállalkozók követnek el. Aki még nem találkozott ezekkel, vagy ezeknek elemzésével, az sürgősen pótolja, mert ez egyben azt is jelenti, hogy nem igyekezett a vállalkozás és management elméletével, írásos hátterével megismerkedni.

Én tudom, és valóban alá is írom, hogy senkiből nem lesz "Entrepreneur" könyvből, de vannak bizonyos dolgok, amelyeket jobb lenne más kárán megtanulni. Ilyenek ezek a típushibák is. Ezek pont azért okoznak jellemzően gondot, mert nyilvánvalónak tűnnek. De hát ilyen az emberi természet... Ki ne találkozott volna még azzal a mentalitással, hogy "Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor mindenki ezt csinálná..."? Sokszor tehát saját emberi természetünk és a megkérdőjelezés, kételkedés hiánya okozza a fő problémát.

Szóval, mielőtt nekifutnék annak a pár típushibának, ami most eszembe jut, még egyszer felszólítok mindenkit, hogy olvasson néhány könyvet a vállalkozásról! Nem minden ezzel a témával foglalkozó könyv bullshit. Sőt... Magam részéről nem vagyok az, aki feltétel nélkül hiszi az amcsi mantrákat, hogy motiváció és elszántság mindent megold. Legalábbis itt Közép-Kelet Európában biztosna nem. Ezzel sok nálunk dolgozó amerikai manager szembesül is. Fájdalmas. Viszont a management és a vállalkozó szellem csak ott érzi a legjobban magát. Mármint működik jól hagyományosan. És sokszor az elsőre hókusz-pókusznak tűnő dolgok is valóban működhetnek - ha vesszük a fáradságot, hogy közelebbről megnézzük.

Nos, tehát nézzünk néhány ilyen hibát a teljesség igénye nélkül:

Kezdjük az én vesszőparipámmal: Nem tudjuk, hogy mit akarunk. Ez rengetegszer fordul elő. Véleményem szerint még annál is sokkal többször. Emiatt is foglalkoztam már vele korábban. Egyformán igaz ez egyén és vállalkozás esetében. Mivel stratégiák megalkotásából élek, ezt is ennek megfelelően próbálom magamban lefordítani oda-vissza.

Itt is egy nagyon egyszerű képletről van szó, megvalósítani azonban nem olyan egyszerű. Egy stratégia esetében mindig az az alap, hogy mit akarunk elérni. Célt jelölünk ki és végiggondoljuk, hogy miként lehet azt elérni. Erre való egy üzleti/marketing/értékesítési terv. Ha az ember elkezdi figyelni magát, hogy mit miért csinál, biztosan szembesül, hogy nem igazán világos, hogy amit tesz hogy van összhangban azzal, amit szeretne elérni. Én legalábbis szembesültem, többször is. Ijesztő. Mármint, hogy mennyire sokszor nem egyértelmű, hogy miért is tesszük, amit teszünk. Viszont ebbe nem nagyon szeretünk belegondolni. Aki nem hiszi, próbálja csak ki! Akár csak egyetlen napra próbálja magát mintegy kívülről szemlélve figyelni és valóban átgondolni, hogy miért is ténykedik éppen. Akkor mégis miért terheljük magunkat a célunkba nem illeszkedő dolgokkal? Alapvetően kevesen vagyunk biztosak a célunkban és nem merünk elköteleződni. De ha még egyszerűbben nézzük, ott a félelem, a társadalmi elvárások, a motiváció hiánya, stb... Ez így mind logikus, nem? De akkor felmerül a kérdés, hogy is akarjuk azt a célt elérni? Vállalkozásunk sem fogja magától kitalálni az irányt és odavinni minket a célba. Ennek pont fordítva kellene történnie. 

Nem akarjuk a profitot. Ez az első hallásra/olvasásra hajmeresztő állítás, bár sokadik olvasásra is furcsa, én egyre inkább érzem igaznak egyre több esetben. Először Adrian J. Slyvotzky: A profit művészete c. könyvében találkoztam ezzel a gondolattal, mintegy 15 vagy ki tudja hány évvel ezelőtt. Sokáig ízlelgettem, de nehezen tudtam megemészteni. Mára azonban biztos vagyok benne, hogy ez így van. Hogy akkor miért vállalkoznak sokan? Bár erre is lenne bőven magyarázat, mint a rugalmasabb időbeosztás (illúziója), a kihívások keresése, az alkalmazkodásra való képtelenség, stb... Azonban a helyzet nem az, hogy adott vállalkozónk nem akarna pénzt keresni, csak valahogy megijed a lehetőségtől, amikor végre ott van, vagy már annyira hozzászokik a küzdéshez, hogy nem akarja (persze nem tudatosan) abbahagyni, vagy csak jobban motiválja maga a folyamat, mint a cél...

Hiányzik az elszántság. Ezt nem lustaságra, vagy akaraterő hiányára kell érteni. Itt inkább a lemondásról van szó. Ugyanis, amikor meghozunk egy döntést, vagyis kinyitunk egy kaput, akkor sok másikat be kell csuknunk. A keleti filozófiák ezt fordítva szokták hangsúlyozni, de ez így is igaz. Nyugati megközelítésben: el kell köteleződni és lemondani a többi opcióról. Folk György barátom ezt úgy fogalmazta meg, hogy "az üzleti sikerhez kell egyfajta kétségbeesettség". Bár nem pont ebben az értelemben mondta, talán segít jobban megérteni, amit mondani szeretnék.

Ugyanakkor az elszántság hiánya olyan módon is megmutatkozhat, hogy nem merjük azt mondani, amire gondolunk, nem merjük azt kérni, amit szeretnénk - ez utóbbi igen súlyos hiba és rendkívül gyakori, külön posztot érdemelne -, vagy nem tudjuk akarjuk legyőzni olyan rettegett démonainkat, mint a nyilvános felszólalás vagy az idegenek, sőt barátok (vagy vice versa) felé tett üzleti ajánlatok. Ez komoly pszichológiai teher, amely a visszautasítástól, megszégyenüléstől való félelemben gyökerezik olyannyira, hogy sokan jobban félnek a nyilvános szerepléstől, mint a haláltól. (Egyébként ez főleg magyar sajátosság. Az angolszász oktatási rendszer nagy hangsúlyt fektet már a kezdetektől arra, hogy a tanulókat sokat szerepeltesse nyilvánosan. De saját tapasztalataim szerint a környező országokban szocializálódottak is sokkal könnyebben vállalják egy nyilvános szereplés "kockázatát".) Ezeket nem könnyű orvosolni, azonban ha megvan a kellő elszántság, gyorsan jó eredményeket érhetünk el. Ebben különösen hasznos lehet némi MLM-es tapasztalat, mivel ott könnyen a mély vízben találja magát az emberfia.

Hiányzik a monotonitástűrés. Igen, az. Hogy ez miért fontos, illetve miért baj? Mert pénzt keresni unalmas. Ez megint furcsán hangzik. De - tapasztalataim és olvasmányaim szerint - igaz. Egy vállalkozás elindítása, és a nehézségek elleni küzdelem tele van kihívással, így izgalmas. Amikor pedig - ha egyáltalán - eljutunk addig, amikor elkezdi visszahozni a befektetést, és persze a profitot, bár jó érzés, abban kihívás már nincs és nem is lesz. Ilyenkor hajlamosak vagyunk kihívásokat keresni és egyre kockázatosabb dolgokat csinálni. Nem a jó értelemben.

"Hollandiában nincsenek hegyek"

Ezek tehát nyilvánvaló dolgok. Hogy akkor miért olyan nehéz? Ismétlem, pont ezért. Nincs ebben semmi ellentmondás. Ajánlanék egy könyvet (a fenti idézet is abból van), amelyben egy fiúból azért válik a legkiválóbb szakember, mert csupa nyilvánvaló dolgot tud megfogalmazni üzenetként. A címe: Obvious Adams (Nyilvánvaló Adams). Sajnos csak angolul találtam meg...

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk