2014. december 14., vasárnap

A szolgáltatás színvonala - Opera, jeles

Szolgáltatás: színvonal vagy hiány?


Én általában nagy panaszkodó vagyok. Amerre járok-kelek Magyarországon. Általában azt tapasztalom, hogy nálunk nem úgy működnek a dolgok. Nem gördülékenyen. Ami általában jó, nálunk annál is egy pici üröm vegyül az örömbe. Ez igaz szerte Budapesten.

Magyarországon nem tudunk szolgáltatni


A tapasztalatom valóban ez, bármennyire lesújtó is. Nem tudjuk, hogy mi az, szolgáltatni. Így most egy picit cizellálnám fenti kijelentésemet: nagy panaszkodónak tartanak. Mert igyekszem megkövetelni, amit a szolgáltatás tartalmazna.

Ha egy szolgáltatás elérhető, az a felhasználó/vásárló/ügyfél szempontjából nem jelenti ugyanazt, mintha valóban kapna szolgáltatást. Ahhoz hozzá kellene tenni azt a kis pluszt, amitől ő vásárlónak érzi magát. Ezt konkrétan úgy értem, hogy ha kinyitják egy ruhaüzlet ajtaját, "hogy be lehet jönni", az nem ugyanaz, mintha a tulajdonos az ajtóban fogad, jobb helyeken kávéval kínál, alacsonyabb árfekvés esetén pedig üdvözöl és megkérdezi, hogy miben segíthet. És az igazi csavar, hogy nem csak úgy, köszönés helyett teszi, hanem valóban segíteni akar, mivel tudja, hogy ez a közös érdekünk, amikor segíthet a vásárlónak, akkor csilingel a kassza is.

Nos, azt nem kell hosszasan ecsetelnem, hogy ez nálunk hol nem működik: a teljes közszolgáltatás(!), ügyfélszolgálatok(!), kiskereskedelem (kivéve kisebb, igazi családi üzleteket), információs pultok, plázák, vagyis gyakorlatilag sehol. Ami igazán érdekes, hogy a vendéglátásban, idegenforgalomban sem. És bár éppen eléggé feldolgozhatatlan, hogy a szolgáltatóipar nem tud nem akar szolgáltatni, azért mégis csak az írja le a helyzet beágyazódottságát, hogy a turizmusban és vendéglátásban sem tudunk szolgáltatni. Hiszen míg az állami szektor és a közművek esetében gyakorlatilag eszi-nem-eszi-nem-kap-mást, addig a turistának nem muszáj jönnie. A szolgáltató pedig csak akkor tud szolgáltatni (értsd: a gyereknek enni adni), amíg a turista ide jön. Pont ezért szoktam én mindig elsősorban ezt a tényt kiemelni.

A legfrekventáltabb helyeken vannak a legrosszabb vendéglátó-ipari egységek, itt kapható a legrosszabb kávé, a legszárazabb perec (mi más?) és en bloc, minden rossz minőségű és drága. Nyilván, mert mindenképpen fogy. És én ugyanide sorolom az olyan idegenforgalmi attrakciókat, mint a Hősök tere, ahova kivezényeljük a buszból a külföldit, aztán "csak tessék nézelődni!". Jó esetben kapnak némi magyarázatot, hogy mi is ez az egész. De hogy valami olyan kiegészítő szolgáltatást nyújtsunk, ami valóban lekötné őket, azt nyilván nem kell, hiszen egy kávét/ásványvizet/perecet sem kaphat. Állhat a tűző napon, vagy a fagyban. Attól függ, mikor jött. Ő baja. Maximum majd nem jön vissza.

Van remény


És ezért írok most. Mert bár valóban könnyebb azt megszámolni, amikor valahol működik a
szolgáltatás, de azt tartsuk is számon. Tisztelt publikum, ilyen most az Opera. Igen, az Állami Operaház - ha ez még a neve.

Sokadszor figyelek fel a nyüzsgésre az Opera előtt részen az Andrássyn sétálva. De csak most vettem észre, hogy mi fog meg és mi fogja meg az embereket is. Az Opera előtti utcarész nem kizárólag egy kisebb közösségi térré változott az által, hogy a karácsonyt kihasználva beengedtek(?) egy kis vásári jelleget, de tették mindezt tudatosan és ízlésesen, vagyis csak a vállalható és színvonalas termékek és mindenből csak egy. Az arra járók ehetnek ott kürtős kalácsot, sült gesztenyét, ihatnak forralt bort, sőt egy-két asztal és szék is van... Így, az időszakra és régióra jellemző termékek és a kiállított karácsonyfa miatt nincs meg a szokásos érzés, hogy "hogy kerül a csizma az asztalra?".

További képekért kattints!

De ez még nem minden! Az Opera egy kicsit "kivitte szolgáltatását" az utcára. Ez nem csak a négy kiállított és igen jól sikerült installáció miatt jelenthető ki, hanem az épület sarkában felállított kis színpad miatt is, ahol esténként kisebb előadásokat lehet nézni/hallgatni.

Ez így együtt, pedig valóban csábító érzést kelt az opera műfaját kevésbé kedvelő közönségben is. Például bennem. Ez pedig már piaci bevezetés a javából.

Gratulálok, Opera! Ez egy ötös. Csak így tovább!


Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:
  • Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
  • A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz
  • A marketing stratégiáról általában pedig itt.

2014. december 2., kedd

A piaci bevezetés nehézségei

A piaci bevezetés nehézségei


Ez egy villámposzt lesz, gondoltam szólok előre. Régóta fogalmazódik bennem ez a téma is - mint mindegyik, úgy látszik...

Az nem hagy nyugodni, hogy a bevezetés után, főleg eleinte miért van az az enyhe rossz érzés, csalódottság még akkor is, ha jönnek a várakozások. Persze, nyilván gondoltam arra is, hogy én csinálok valamit rosszul és ezért elégedetlen az ügyfél!

Csakhogy én abban a szerencsés (szerencsétlen?) helyzetben vagyok, hogy több termék és brand bevezetését végzem egy időben, köztük több sajátot is, és általában én magam is érzem, hogy "Anyám, én nem ilyen lovat akartam!"

Kerestem az orvosságot, még világosabb célok meghatározása, mérföldkövek, visszacsatolások, stb... Hiába. Bár javult és enyhült, ott volt. Úgyhogy abbahagytam az önmarcangolást és a problémára próbáltam fókuszálni. Mi a baj, amit az ügyfél és én is érzek?!

Nincs diadalmenet


Nos, tapasztalataim szerint ennek oka a az egyes számú nem várt probléma, nevezetesen, hogy minden kedves ügyfél (mi magunk is) diadalmenetet vár. Ez pedig általában elmarad. A partnerek és vevők nem csak lapogatják a vállunkat, hogy milyen jó is végre, kimerészkedtünk a piacra, hiszen ők már csak erre vártak. Sőt, a tapasztalt nehézségeinkre is magasról tojnak. Egyes szemtelenebb egyedek olykor még akadékoskodnak is velünk.

Mindezek mellett a piaci bevezetés kompromisszumok sora és az ügyfelek, partnerek változó igényeinek való megfelelési rettenet kényszer. Ez így nem is annyira szexi, ugye?!

De mi a baj azokkal a fránya ügyfelekkel, akik a mi célcsoportunkat alkotják? Van egyáltalán baj
velük? Vajon valóban gyanakvóak? Vagy csak nekünk viselték meg idegeinket a bevezetés nehézségei?

A válasz: mindkettő. Nyilván, ahogy telik-múlik az idő, egyre nehezebb lesz végig topformában lenni és egyre rosszabbul esik a kritika és gyanakvás. A gyanakvás. Merthogy az bizony van.

A harmadlagos piac


Magyarország ugyanis egy harmadlagos piac. Ez annyit tesz, hogy sem nem elsődleges, sem nem másodlagos, hanem sokadlagos. Lévén, hogy kicsi és még vásárlóereje sincs, nem éri meg érdemben foglalkozni vele a nagy cégeknek. Így lehetséges, hogy például a divat terén többéves modellekkel találkozhatunk a boltokban, amelyeket sokszor drágábban adnak, mint az idei modelleket Párizsban, Milánóban. Ez egy ideje pedig már ismert. Emiatt hajlamosak vagyunk mindent többször is ellenőrizni, addig pedig gyanakvással kezelni.

Szóval, a piaci bevezetés semmiképpen sem diadalmenet, ráadásul a magyar közönség gyanakvó... Türelem!

2014. november 24., hétfő

A virtuális identitás

A virtuális identitás

Az énmárka online minimuma, avagy online marketing érettségi szintek?


Bár én általában igyekszem nem túldimenzionálni az online marketinget, azért az biztos, hogy van egy minimum szint, ami bármilyen piaci bevezetéshez elengedhetetlen. Ez a minimum szint pedig nem is annyira alacsony és nem kevés idő- és energiaráfordítást igényel.

Ugyanakkor sohasem becsülöm le az online marketing eszközök és kommunikáció jelentőségét, hiszen rengeteg - nagyon jól mérhető - tényadat támasztja alá, hogy LEHET hasznos online marketing tevékenységet, eredményes kampányokat megvalósítani. Ennek ugyanakkor sok kritériuma van (pl: hogy mit közlünk, tudjuk, hogy kinek és milyen céllal, stb...), de erről is írtam  és írtam már korábban.

De az online felületek sem jelentenek mást, mint egy kommunikációs csatorna, ahol a lényeg, hogy
mit közlünk, vagyis az üzenet.

Az online jelenlét, vagy ahogy én nevezem a virtuális identitás tehát cégünk (vagy saját magunk) online arca. Ennek - véleményem szerint - több szintje van, és több szinten - időrendi sorrendben - valósul is meg.

0. szint: weboldal
1. szint:
  • LinkedIn
  • Facebook
  • Facebook page
  • Google+
2. szint:
  • Instagram
  • Pinterest
  • Tumblr (tevékenység függő)
3. szint:
  • Blog - amiről korábban már írtam.
  • LinkedIn company page
  • YouTube

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!


Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

  • Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
  • A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz
  • A marketing stratégiáról általában pedig itt.


2014. november 20., csütörtök

THE Beauty Pageant Concept

THE Beauty Pageant Concept


Az első szépségverseny, ami...


ami nagyon sok szempontból az első. Komolyan nem egyszerű felsorolni, hogy milyen szempontok szerint az első.

Hogy honnan indultunk és hogy született meg a döntés a folytatásra, arról már korábban írtam és írtam, de azért leírom még egyszer, nagyon röviden: gyakorlatilag hozta az élet, mint lehetőséget - egy gondolatkísérlet újfajta piaci bevezetésre - aztán sodródtunk sikerek és nehézségek közepette. Szerencsére siker több volt, mint kudarc.


A lényeg viszont, hogy teljesen máshogy csináltuk és csináljuk még mindig, mint korábban bárki más a piacon.

Hogy technikailag és operatív szempontból hogy csináljuk másképpen, arra most nem térnék ki (hosszasan írtam erről a fenti linkeken, aki érdekel, olvassa el), de stratégiai vagy még inkább üzleti koncepció szempontjából nem pusztán más, hanem sokkal komplexebb, mint bármi hasonló, ami meg nincsen is - ahogy Besenyő Pista bá' mondta.

A legfontosabb, hogy a bevételi oldalon több, kisebb lábon áll a koncepció. Ennek előnye a kiszámíthatóság, hiszen kisebb hirdetőket azért mindig lehet találni és az ellenőrzés, hiszen ha nem egy nagy szponzorunk van, hanem sok kis hirdetőnk, akkor a mi koncepciónk érvényesülhet, nem pedig a szponzoré, aki mindent visz (és fizet).

Csináltunk hát egy professzionálisan összeállított YouTube csatornát és felépítettünk egy egész évben zajló történetet, ahol bemutatjuk a lányok életét és fejlődését.

Ha bővebben is olvasnál a koncepcióról, látogasd meg a weboldalát!


Számunkra nagyon örömteli kihívás volt és izgalmas feladat, amely során bebizonyosodott, hogy a piaci bevezetés és üzletfejlesztés szempontjából majdnem mindegy, hogy milyen tevékenységről van szó, az elvégzendő feladatok nagyjából ugyanazok a szervezet és a presztízs felépítése során.

A siker? Nos, azt majd akkor tudjuk igazán megítélni, ha már látjuk a nemzetközi eredményeket.

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

  • Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
  • A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz
  • A marketing stratégiáról általában pedig itt.

2014. november 18., kedd

A blog, mint marketingeszköz

A blog, mint marketingeszköz

A blogunk (ha van... és reméljük, hogy van!) a virtuális identitásunk része. Mint ilyen, pedig fontos
eleme a piaci bevezetésnek, hiszen valahol saját magunk is egy eszköz vagyunk a folyamatban. Ez talán annyira nem meglepő, mint ahogy elsőre hangzik.

Próbált már valaki valamilyen terméket, szolgáltatást nem saját maga által bevezetni? Hacsak nem egy S&P 500-ashoz van szerencsém. Ez azért picit - szándékos - túlzás volt, de a lényeg, hogy a célközönségem mag vezeti be a termékeit, szolgáltatásait. Persze, egy-két S&P 500-as követővel sem lenne baj...

Ha pedig eszköz, akkor következik az alaptétel, hogy tervezni kell. Bizony, nem blogolunk a vakvilágba.

El kell döntenünk, hogy milyen típusú (zsánerű) blogot vezetünk és ahhoz illik is tartani magunkat. A legnagyobb szabadságunk a vélemény típusú blogoknál van. (Ez nem egy kőbevésett típust jelent, de az olvasóink - ha vannak - szeretik tudni, hogy mire számíthatnak.)

Ha terméket, szolgáltatást szeretnénk eladni a bloggal, akkor a posztok is hierarchiába kell, hogy rendeződjenek - legalább két szinten - ahol a közvetlen értékesítést segítő posztok (praktikusan 5-6) jelentik a fő tartalmat. Ezek általában közvetlenül a céloldalra (termék weboldalának landing page) mutatnak és igyekeznek is átvinni oda az olvasót.

Content marketing


A többi poszt pedig gyakorlatilag ezeket a fontos posztokat segíti. Releváns tartalmakat helyezünk el rajtuk, és a fontos posztokra mutató hyperlinket. Ez nem jelenti, hogy ezek a posztok keresőszavak halmazát jelentenék. Sőt, nagyon is színvonalas és hasznos szakmai anyagot kell tartalmazzanak.

De a keresőszavak fontos részét képezik a posztnak és általában a blognak is, hiszen eljuttatnak a fontos posztokhoz, ahonnan pedig értékesítünk. Hogy a keresőszavak miért képezi szerves részét a szakmai anyagnak mindenképpen, azt nem magyaráznám túl - de azért annyit segítek, hogy: by definition....

Ez gyakorlatilag a content marketing - egy része - működés közben.

Egyébként, ha már így rátértünk, ez egy vélemény típusú blog, amit én azért szeretek, mert segít kiírnom magamból (és összefoglalnom) a hét közben összegyűlt stresszt tudást, és az ügyfeleknek is segít belelátni a fejembe. Na meg nekem is segít megmagyarázni nekik, hogy mit gondolok valamiről. Ezt most magadra vetted, igaz? :)

De azért van benne némi értékesítő szándék is. Most már kitaláljátok, hogy hol? Ja, igen... sose féljetek elárulni technikátokat, praktikátokat, attól még a hatás nem marad el! ;)


Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!


Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

  • Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
  • A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz
  • A marketing stratégiáról általában pedig itt.

2014. november 12., szerda

Unicum case study

Unicum. Next?


Az Unicum egy méltán híres és viszonylag sok országban ismert - azért nem olyan sok - magyar brand.

Mivel nem túl sok ilyen, hasonlóan beágyazott és hosszú idők alatt felépített márkával, termékkel "rendelkezünk" mi, magyarok, így az Unicumot kicsit mindenki magáénak érzi - nagyon helyesen. Én magam is - bár én speciel nem vagyok rajongó, ami a saját fogyasztást illeti -, amikor csak lehetőségem adódik, a brand nagykövete igyekszem lenni külföldön. Ez egy jószolgálati nagyköveti pozíció, hiszen senki sem kért fel erre, és nem is fizet érte. Ami még motivál, az a nemzeti büszkeség, vagy mi. Nem magyarárom...

Ennek ellenére, vagy éppen ezért teszem fel sokszor a kérdést, hogy mi történik Unicuméknál... Ahogy látom, igyekszenek a fiatalítással, vagyis a fiatalabb vásárlói réteg elérésével. Nos, nincsenek belső információim és nem is igyekszem úgy tenni, mintha lennének, de szerintem ez nem olyan sikeres, amilyennek szeretnék. Én már régóta elmélkedem ezen és úgy gondolom, tartogat annyi tanulságot, vagy vet fel annyi kérdést piaci bevezetéssel kapcsolatban a történet, hogy a magunk számára hasznosítani tudjuk.

 

Miért nem működik?


Szóval... Adott egy Unicum NEXT nevű termék, amely - ahogy nekem átjött - az Unicum tapasztalatait, ismertségét igyekszik lefordítani a fiatalok nyelvére. Vagyis fogalmazzunk úgy, hogy a jól bejáratott terméket, az ízek felturbózásával próbáltak a fiatalok számára is trendy-vé tenni.

Ezt a feltevést támasztja alá a Zwack weboldalán talált termékmagyarázat.
Az Unicum Next abban különbözik „testvérétől”, hogy más kompozícióban adjuk hozzá a hagyományos gyógynövényeket. A kesernyés elemek háttérbe szorulnak, a citrusos ízek pedig előtérbe kerülnek. Így alkotjuk meg ezt a hagyományos, mégis újszerű félkeserű likőrt.
Mi a hiba ezzel? Ha van benne hiba, akkor szerintem az, hogy feltételezi, hogy az Unicum menő. Hiszen a menőségét akarja átültetni a fiatalokra egy kisebb(?) módosítást meglovagolva. Csakhogy az Unicum nem menő. A fiatalok körében biztos nem.

Most komolyan, melyikünket tudtak volna megfogni azzal tizenéves korunkban, hogy idd azt, amit a szüleid, nagyszüleid...?!

Márpedig, ha ez a logika helyes, akkor az Unicum fiatalul nem egyenlő menő! Így viszont mi marad az Unicumból? Egy átlagfogyasztónak maximum az íze. Ami pedig, legyünk őszinték szar nem túl finom. Ha itt kellene egyenleget vonnunk, nem állnánk fényesen egy piaci bevezetés előtt. Azt mondanám: "Srácok, ne csináljuk! Komolyan gyártani fogunk egy terméket, ami egy kis vegyészkedés után egy picit jobb lesz, mint szar a régi, és azt várjuk a gyerekektől, hogy igyák, mert egy olyan régi magyar termékből készült, amit az apjuk és nagyapjuk is ivott? Csak ez finomabb lett. Egy picit?"

Miért ne? A pálinkánál működött...


Nem. A pálinkánál nem működött. Vagyis nem ez működött, nem ezért működött. A pálinkára szükség volt, mint magyar ital - ami lássuk be, nem sok van - ami nem feltétlenül kötődik egy brandhez és bárki csinálhat magának. Ezáltal kötődés érhető el és egy kollektív minőségjavulás és igényszint emelkedés is egyben. A pálinka tehát valóban a miénk. Nem egy családé, úgy értem, hiszen a pálinkát senki sem birtokolja, ellentétben az Unicummal, aminek a receptje is titkos - de még milyen...! És funkciójában is teljesen más, nyilván.

A pálinka - vagy egy hasonló ital - sikere tehát elkerülhetetlen volt, csak újra kellett alkotni szabályozói és minőségi szempontból. És... kellett némi profi marketing is, természetesen.

Én, legalábbis - és erre tanúim vannak - jóval a nagy pálinka boom előtt megéreztem ennek szükségszerűségét. Az Unicum esetében ez nyilván nem adott. Nem minden áron. Semmiképpen nem célszerű a fentiekben bízni, sőt célszerű lenne a folyamatot megfordítani, vagyis a fiatalok számára az öreg brand-től majdnem hogy teljesen függetlenül felépíteni egy fiatalos brandet. Ehhez pedig a cég valódi értékeit és erősségeit lehetne felhasználni: az infrastruktúrát, és a változatosan rendelkezésre álló forrásokat, egy indirekt összekapcsolással. Majd pedig a kellő brand equity (és presztízs) elérése után az új brand hátán bevinni az Unicumot is a fiatalok elé.


Ebből a szempontból az Unicum Szilva sokkal átgondoltabban van felépítve - amennyit láttam a megjelenéséből - és a koncepció is emberközelibb. A rendezvényeken való megjelenésük is sokkal eladhatóbb és kreatívabb. Ami pedig szintén nagyon fontos, van egy sztori - lássuk a honlap szövegét:
Akárcsak az Unicum, az Unicum Szilva is titkos eljárással készül, ám rokonságuk másért is egyértelmű: Az Unicum Szilva egy unicum, amit aszalt szilván pihentettünk, majd tölgyfa hordóban érleltünk, így érjük el, hogy könnyed, harmonikus és gyümölcsös zamata legyen.
Nekem persze még ez is sok. Miért nem csak Valamilyen frappáns Szilva? Unicum alapokon, persze...

De a poszt második fele inkább csak az én okoskodásom, hagyjuk figyelmen kívül a poszt valódi célja érdekében: a feltételezés és a belső vakság problematikájára szerettem volna felhívni a figyelmet. A fogyasztónk/célcsoportunk ugyanis fájdalom, de nem mindig ért egyet velünk! Sőt, sokszor fogalma sincs, hogy mit gondolunk és teljesen elbeszélünk egymás mellett. Olyan esetekben nem ez nem baj, ha - másért ugyan, mint gondoljuk, de mégis - szereti szolgáltatásunkat, termékünket. Azonban nyilván ez a ritkább.

Viszont mindenképpen azt is jelenti, hogy a stratégiaalkotás folyamatánál már a POD és az üzenet meghatározásánál elvesztünk. Ilyenkor: újratervezés!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzések közül ajánljuk figyelmedbe:

2014. november 5., szerda

Marketing stratégia

A marketing stratégia


A stratégia azt mondja meg, hogyan érjük el közép és hosszabb távú céljainkat. Illetve pontosabb, ha
úgy fogalmazunk, hogy azt jegyezzük le benne, hogy milyen módon szeretnénk elérni céljainkat. Nincs ez másképp a marketing stratégiával sem. Elvégre a marketing stratégia az üzleti stratégia és az üzleti terv része is egyben. Ilyen szempontból elég nehéz dolgunk van, amikor egy független marketing stratégiát kell elkészítenünk.

Piaci bevezetés, vagyis helyben vagyunk


A legnehezebb persze nem ez. Sokkal inkább, hogy általában nem látjuk, hogy mennyire szükségünk van ilyesmire. Ha már eljutott idáig az ügyfél, akkor a félreértések, amivel meg kell küzdenem:
  1. Írjam meg, és jelezzem, ha kész van - ez egy interaktív folyamat, amelyhez rengeteg információ és konzultációra van szükség
  2. Gyorsan megírom magamtól - bizonyos részeknél inkább csak felügyelem és segítem a folyamatot, de viszonylag nagy mennyiségű, önállóan előállított inputra lesz szükségem.
Ez bizony nem a megfelelő attitűdöt mutatja! Akkor vegyük át még egyszer a stratégia egy a célok megvalósításához készített térkép, amely a rendelkezésre álló forrásokat, sajátosságokat és korlátokat is figyelembe veszi. Dereng már?

Csak azt tudjuk figyelembe venni, amit ismerünk (konzultáció), és csak olyan célok eléréséhez tudunk térképet rajzolni, amikről tudunk. Meg kell tehát értenünk a vállalkozást, a céljait, a vágyait és a hozzá meglévő eszközöket. Ez sokszor nem is olyan egyszerű. És nem is azért, mert ilyenről nem szívesen beszélünk - bár ez sem könnyíti meg a haladást.

Elég nehéz általános szabályokat felállítani, mivel mindennek a cég profiljához kell igazodnia és a folyamatok bonyolultságát is rengeteg tényező befolyásolja.

A stratégiaalkotás lépései:
  1. Az aktuális piaci helyzet meghatározása, a cégprofil és a célok részletes megismerése.
  2. POD meghatározás - mitől vagyunk mások? Lehetőleg többek, jobbak...
  3. Marketing üzenet kidolgozása. Ha már tudjuk, hogy mitől vagyunk jobbak, akkor ezt egy fogyasztható üzenetté kell fejleszteni, vagy adott esetben butítani (ez gyakoribb egyébként).
  4. Kommunikációs csatornák megválasztása. A meglévő üzenet közlésmódjának meghatározása.
  5. Értékesítési csatornák. Ez az egyik legfontosabb pontnak tűnik. Valóban nem mellékes, sőt... azonban általában ezzel van a legkevesebb dolgunk.
  6. Egyéb partneri együttműködési lehetőségek felkutatása. Ez egy olyan pont, ahol nagyon szabadjára engedhetjük fantáziánkat.
Gyakorlatilag minden fenti pont kritikus a legjobb stratégia megválasztásához és mindegyik rengeteg hibalehetőséget rejt. Ilyenek például:
  • A legelején nem árt a fogalmakat tisztázni, mert ha ügyfél és a stratégia kidolgozója nem beszél egy nyelvet, rengeteg félreértés lehet belőle. És itt nem elsősorban szakmai fogalmakra gondolok, hanem olyan banálisnak tűnő dolgokra, mint például, hogy amikor azt mondjuk, valamivel elégedettek lennénk, akkor az pontosan mit jelent. A jelen körülmények között el tudnánk fogadni, vagy ha egy éven belül idő, energia és pénz befektetésével érjük el, akkor annak is örülni tudna.
  • A célok. Az évek alatt rájöttem, hogy az egyik legrázósabb téma. Sokszor a cégen belüli konfliktusok nagy részéért is felelősek. Családi vállalkozásokban szinte tuti befutó, de egy átlagos cégnél is nagy az esély a fő konfliktusforrás cím elnyerésére. pl:  Aki egy sikeres rendezvényt szeretne, az hírnevet, nagy media érdeklődést szeretne vagy pénzt akar keresni? Esetleg a rendezvény hosszabb távú megvalósulását szeretné garantálni? Aki egy üzletet szeretne, az egy bérleményt szeretne kigazdálkodni vagy egy saját üzletet akar az Andrássy úton? Aki jelen akar lenni termékével n számú piacon, az pontosan mit vár? Azt szeretné, hogy az adott ország FMCG polcain viszont láthassa a terméket vagy bevételszintet vár el? Netán X db vásárlást remél csak? STB...
  • POD (point of differentiation), vagyis mitől vagyunk mások - remélhetőleg jobbak. A legrosszabb, ha semmitől. Akkor meg kell találni, hogy mitől legyünk mások, vagy legalább hogy mit tudunk kommunikálni, vagyis másnak látszani. Egy fokkal (talán) jobb, ha mások vagyunk, de nem tudjuk. Vagy gondolunk valamire, de nem az a jó. Vagy tényleg fogalmunk sincs, hogy egyáltalán ez miről kellene, hogy szóljon. Mindenképpen megoldandó - és nem is olyan kis - feladat.
  • Ezt a különbözőséget eladható nyelvre kellene fordítani: szlogen, marketing üzenet, hozzá kapcsolódó kreatív és egyéb elemek megalkotása vagy ahhoz igazítása. Persze néha nem ennyire direkt üzenetekről van szó. Sokszor előfordul, hogy ezek már mind adottak. Lehet szó a brand által sugallt üzenet finomhangolásáról, újrapozicionálásáról is.
  • A kommunikációs csatorna. Ezt KIZÁRÓLAG az üzenet ELFOGADÁSA UTÁN érdemes elővenni. Mostanában mindenki az online felületekben bízik. Nem is alaptalanul. De csak akkor ér valamit bármilyen közlési mód - ugyanis az online is csak egy közlési mód - ha van mit mondanunk, és amit mondunk, az hasznos - legalább magunknak, jobb esetben másoknak is.
  • Értékesítési csatornákkal nem mondom, hogy nincs dolgunk, de feltételezve, hogy az ügyfél ismeri a saját piacát, nekünk már inkább csak hangolni kell a célokon és eszközökön. Ha nem ismeri, akkor úgyis mindegy.
  • Az egyéb partneri együttműködések így kicsit ködösnek tűnhet. Nem véletlenül, hiszen ebbe gyakorlatilag bármi belefér és rengeteg lehetőséget rejt, ha elég kreatívak vagyunk és tudunk mások fejével gondolkodni.
A stratégia megalkotása ennél nyilván sokkal többről szól, de igyekeztem egy kis betekintést adni a saját munkámba - elég konkrétan is. Más szóval ez egy rövid útmutatás a könnyebb értelmezéshez. Amennyiben bővebb infóra lenne szükségetek, állunk elébe itt.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

  • Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
  • A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz
  • Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

2014. november 1., szombat

KKV marketing

KKV marketing - van ilyen?


Ez most megint egy olyan poszt, ami egy nagyon régóta magamban érlelt témát igyekszik feldolgozni. És abban is hasonlít minden általam írt poszthoz, hogy kicsit szól mindenről, mint a Sky Atlas, bár remélem, hogy az én posztom azért picit könnyebben feldolgozható. De végül is, nekem mindenképpen segít...

Hogy miért van akkor ott az a kérdés? Nos, szerintem egyértelmű. A KKV-k számára követendő marketing stratégia - számomra - egyszerű, így nyilván létezik. Azonban a KKV marketing, mint fogalom eléggé kétséges. Tegyük most félre, azaz inkább ne tegyük félre, hogy mi az a KKV? A kis- és középvállalkozásba statisztikailag és fogalmilag beletartozik minden mikro-, kis- és középvállalkozás. Ezek száma Magyarország esetében az összes vállalkozás számára vetítve valahol 96 és 97% között (!) mozog.

Hallottunk már olyan stratégiát, ami praktikusan mindenki számára íródott? Nem véletlenül. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy nem kell megkülönböztetett figyelmet szentelni ennek a "szegmensnek" marketing szempontból is. A szegmens azért került idézőjelbe, mivel - darabszámát tekintve - közel mindenki nem jelenthet egy szegmenst. (Lásd: A nemzet nem lehet kisebbségben! Bocs...).

Makrogazdasági szempontból ugyanakkor viszont valóban "csak" egy szektor: a legnagyobb foglalkoztató, jelentős adófizető, de termelékenység és az előállított termék, főleg export szempontból sokkal kevésbé jelentős.

KKV. Szektor?


A fentiekből gyorsan vonjunk le egy konklúziót: a KKV szektor egy nagy számából adódóan (is) nemzetgazdaságilag jelentős, de nagyon heterogén szektor, amely mind tőke, mind felhalmozott tudás, mind a rendelkezésre álló technológia tekintetében elmarad a nagyvállalatok és a TNC-k (multik) által képviselt szinttől. És ezek figyelembe vételével már sokkal érthetőbb, hogy miért nincs olyan, hogy KKV marketing. És az is, hogy miért van mégis nagyon nagy szükség, hogy ezzel a szektorral hiteles szakemberek foglalkozzanak.

Az, hogy egy magyar kis - pláne családi - vállalkozás különbözik egy multitól, az mindenkinek egyértelmű. De hogy miben is konkrétan, azon már jobban el lehetne időzni. Az egyszerűbb értelmezhetőség - és a józan logika - érdekében engedjük el a középvállalkozásokat, amelyeknek amúgy sincs sok keresnivalójuk a mikro- és kisvállalkozások mellett.

A legnagyobb különbség, illetve a különbözőség gyökere a strukturális (és létszámbeli) különbség, amelyből eredeztethető a felfogásbeli (és a rendelkezésre álló tudásmennyiségi) különbség. Míg egy nagyvállalat egy bonyolult, komplex (és így lassabb) szerkezet, lény, addig a kisvállalat egy egymotoros szerkezetecske, ahol az egyetlen hajtómű maga az alapító. Neki kell csinálnia (de legalábbis felelnie) mindenért. Amennyit ő tud, többé-kevésbé annyit tud a vállalkozás. Ezzel szemben egy nagy cégben munka- és felelősségmegosztás van, amely által jó esetben a rendelkezésre álló tudásmennyiség összeadódik, sőt szinergia lép(het) fel. Persze, ez nem mindig van így, de azért többé-kevésbé működik. A multik fő előnye - elméleti szempontból - tehát a specializáció. A feladatok részekre osztása és specializációja. Ezért van az, hogy egy kisvállalkozó a klasszikus marketing kurzusokon hatékonyabb nem nagyon lesz. A klasszikus marketing könyveket és kurzusokat multis marketingesek írták multis marketingeseknek. Kotler könyve által úgy juthat egy kisvállalkozó magasabbra, ha rááll...

Egy kisvállalkozásban nincs K+F! Kövezzenek meg, de én kimerem jelenteni. Nyilván eltekintünk azoktól az esetektől, ahol egy kutató(csoport) alapít egy vállalkozást. Bár utána ők sem nagyon kutatnak... Nyilván nincs Sales & Marketing részleg (sem külön, sem egyben). De valahogy mégis eredményt kellene elérni.

Specializáció


A válasz itt is specializáció. Hogy lehet-e jobban specializálni, mint egy multi? A válasz igen, sőt. Viszonylag könnyen. A multi részlegeket, alkalmazottakat és feladatokat vagy részfeladatokat specializál. Nekünk a vállalkozást kell specializálni. Vagyis máshogy specializálunk. A vállalkozás minden erőforrását arra a készségre fordítjuk.

Egyediség - hol itt az újság?


Nos, ha így nézzük, ez valóban nem új. Azonban mégis érdemes ilyen szempontból átgondolni a tevékenységünket, mivel mára minden szolgáltatással többen foglalkoznak, akár kisebb területen belül is. Ha pedig nem tudunk újat, mást, többet vagy jobbat kínálni, akkor alulmaradunk a versenyben.

De hogyan specializálunk?


Ez a nagy kérdés. Ehhez már a vállalkozás beható ismerete szükséges. Általánosságban azonban elmondható, hogy először a vállalkozás tevékenységének specializációja a cél, később pedig a részfeladatoknak kell egyre szofisztikáltabbá válni. A második lépéshez, vagyis a feladatok ésszerű felosztásához pedig külső tudást lesz szükséges valamilyen módon bevonni. Hangsúlyozom, ez a második lépés. Nem kell egyből bevonni bármilyen szakértelmet, esetünkben marketing szakembert. Arra a szintre el kell jutnia a vállalkozásnak. Akkor viszont kell!

A funneling, a hungry crowd, a Flow, az MLM, 5 sec favor, a LEAN csak néhány az olyan az utóbbi időben divatos marketing fogalmak közül, amelyek gyökeresen megváltoztatták felfogásunkat a területen. Ezt a listát tetszőlegesen lehetne bővíteni olyan hasonló fogalmakkal, amik valamelyik határtudományból szivárogtatták át hatásukat és adnak leckét egy termék piaci bevezetési lehetőségeiből. Ezekkel nehéz szakmabeliként is lépést tartani. Ehhez elhivatottság kell és komoly érdeklődés. Ez nyilván nem elvárható egy vállalkozótól, aki a saját vállalkozását igyekszik lábra állítani.

És hogy mennyire van ezekre szükség?

Ezen is lehet polemizálni. Sok szempontból az új fogalmak régi tudásanyag újracsomagolása. Ez a cinikus hozzáállás. Ha nyitottabban állunk hozzá, akkor régi tudás újraértelmezése és finomítása, ami hatékonyságjavulást eredményez. Ha pedig a multi vs kisvállalkozás viszonylaton nézzük: a multik ezekkel tisztában vannak. Arról nem is beszélve, hogy minden ügyfelemtől az első perctől a POD (point of differentiation) követelem, amire alapozva tudjuk megtalálni a megfelelő üzenetet, amihez fel tudjuk állítani a stratégiát.

A munkamegosztás viszonylatában sokat elmond, hogy ez a világgazdaság alapja. Ami pedig, minden ellenkező híresztelés ellenére, köszöni szépen, működik.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzések közül ajánljuk figyelmedbe:


2014. október 22., szerda

Alkotni vs értékesíteni

Alkotni és (vagy?) értékesíteni

Mint marketingért, értékesítésért vagy piaci bevezetésért felelős személy, sokszor találkoztam a problémával, hogy a termék vagy szolgáltatás, amit be akartunk vezetni, bár működött, nem volt érett az értékesítésre. Ezt akkor, kissé fellengzősen egyszerű problémának, szakértelem hiányának diagnosztizáltam. Ezen a nézetem azonban egy friss tapasztalás miatt változtatni kényszerültem.
A probléma ugyan valóban nem bonyolult, és a szakértelem egyfajta hiánya is jelen van, azonban a megoldás távolról sem egyszerű. 

 

Saját terméket nehezebb eladni


Az értékesítés nem véletlenül egy szakma. Nagyon különleges képességeket és készségeket, valamint nagy tapasztalatot igényel. Ugyanis igen jellemformáló. Azonban ez a sok minden sem biztosan elég egy saját termék értékesítése esetén. Hogy itt egy olyan dologgal szembesültem, az akkor derült ki számomra, amikor két - értékesítésben és cégvezetésben nagy tapasztalatokkal rendelkező - barátommal beszélgettem erről és meg voltak lepve...

Holott az élmény mindenkinek ismerős kell, hogy legyen, aki próbálta már eladni valamilyen tulajdonát. Nem megy! Egyszerűen nem jössz ki jól belőle. Hiába vagy értékesítő, amikor a saját kocsidat cseréled le, alig várod, hogy szabadulj a régitől és bár tudod, érzed, hogy éppen hülyére vesznek, hagyod és elfogadod.

De ez valahogy más, mondhatnánk. Hiszen amikor a régi kocsitól megszabadulsz, nem dolgozol, hanem biztosítod, hogy minél előbb tudd zökkenőmentesen folytatni a munkát és... kereshess pénzt. Bullshiiiiit! A kocsin többet buksz, mint amit a gyorsabb tempóval spórolsz/szerzel. És mi értelme van belemenni egy előnytelen üzletbe, pláne kvázi-tudatosan?

A megoldás - részben - mégis ott keresendő, ahol az imént kapiskáltunk.
Amikor értékesítesz, felveszel egy más attitűdöt. Hajlandó vagy kimozdulni a komfortzónádból és vállalsz arcvesztést is. Az értékesítők ebből sokat át tudnak menteni a "civil" életükbe is, ami nagyon hasznos - emiatt javaslom mindenkinek néhány évnyi tapasztalat szerzését a területen - azonban ez tudatosságot feltételez. Amit nem szívesen teszünk meg a munkán kívül. Valahol ezzel védjük személyiségünket a sérüléstől.

Ez még mindig csak a válasz egyik fele. A másik fele szintén attitűd vagy mind-set probléma, amit tanácsadóként csak a folyamatba való beleszeretésként szoktunk azonosítani. Amikor valamit létrehozunk, alkotunk, az agyunkat kreatív módon használjuk és mindent annak érdekében teszünk, hogy a valamink működjön. Az eredeti céljának megfelelően legyen tökéletes. Márpedig ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy valaki megveszi-e vagy sem. Hacsak nem pusztán azért hoztuk létre hogy értékesítsük, ami egyrészt ritka, másrészt nem szokott sikeres lenni...

 

A kutató tehát legszívesebben kutatgat. 


Ezt most picit megtapasztaltam magam is. A folyamat tökéletesítése során elveszett az értékesítés fókusza. Az pedig már csak hab a tortán, hogy amennyiben gyártó, előállító vagy, nagyobb valószínűséggel vagy tisztában a termék nehézségeivel, előéletével is. Ez több kudarcélményt is jelent, amely során meginoghat a hitünk is. Minden vállalkozó életében vannak pillanatok, amikor elveszti meggyőződését. Ebben segíti környezete is, akik - a rendkívül ritka azonnali siker elmaradása esetén - "biztosabb" utak felé terelnék. Ezek pedig paradox módon egyre lejjebb értékelik a végterméket.

Szóval, összefoglalva:
  1. A saját termékünkhöz túlzottan is elköteleződünk, néha a folyamatba is beleszeretünk.
  2. A nem saját terméket értékesítve könnyebben tudunk a termék/szolgáltatás pozitív oldalára fókuszálni.
  3. Értékesítőként az értékesítéssel mint a termékhez köthető tevékenységgel azonosulunk. A termék fejlesztése, mint korábbi folyamat ezt megzavarja és attitűdünket is befolyásolja.
  4. Valószínűleg nem árt egy értékesítő, aki elég "külsős".
Vagyis, hibázni mindenki hibázik, és az okos ebből tanul. Én most próbálok okos lenni és tanulni. Ez különbözteti meg az okost a kudarcra ítélttől: szembe mer nézni a hibával és levonja a következtetést. Akár azt is, hogy ismét bebizonyosodott, hogy korábbi (néhány hónappal ezelőtti) önmaga tévedett, mert gőgös volt. De ezt igyekszik megbocsátani magának és tovább dolgozik, halad a célja felé.

 

Just do it


Továbbra is úgy gondolom, hogy alapvetően minden ötlet és üzlet sikerre vezet, ha elég kitartóak és céltudatosak vagyunk. Szükséges még némi kockázatvállalási hajlandóság is (vagyis a NIKE új szlogenje is beférne, de azért az már sok lenne...), de ez most messzire vezetne. Gyakorlatilag itt most közvetlenül és első kézből tesztelem ezt az elméletet - ismét. Persze, azt leszámítva, hogy nem egy "akármilyen" üzletet fejlesztünk! ;)

A tanácsom tehát továbbra is az, ami a legnehezebb ilyen szituációkban, vagyis mindig, hogy ne add fel! Akeramenaide! Sikerre vagy ítélve! Bármilyen hihetetlen, de vannak a világnak olyan részei, ahol a gazdaság működik és az emberek szomjaznak az újra. Tehát, bizonyos értelemben még igazán jónak sem kell lenned, hogy értékesíts - csak újnak. A hosszú távú működéshez nyilván nem árt. Szerintünk mi jók vagyunk.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!


Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

  • Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
  • A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz
  • Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

2014. szeptember 6., szombat

Szépségverseny, ahogy senki más nem csinálja - további tapasztalatok

Szépségverseny, ahogy senki más nem csinálja

A magam részéről továbbra is a piaci bevezetést és az üzletfejlesztést tekintem fő profilomnak, így e blog is erről szó. Ugyanakkor az utóbbi két évben aktívan foglalkozom egy szépségverseny szervezésével is. Ez így elég egyszerűen hangzik, pedig azért ennél többről van szó.

Egy egyedülálló szépségverseny: THE Beauty Pageant Concept

A Miss International Hungary 2013 során megmutattuk, hogy lehet Magyarországon színvonalas szépségversenyt csinálni, akár olyan keretek között is, ahol nagykövetek és cégvezetők is komfortosan érzik magukat.
A győztesünk, Ötvös Brigitta Miss International Hungary 2013 pedig magyarként először bekerült a legjobb 5 közé a négy nagy nemzetközi szépségverseny döntőjén. Ez volt a Miss International tokiói döntője decemberben.

Egyértelmű volt, hogy folytatnunk kell, hiszen 8 hónap alatt több eredményt értünk el, mint az egész magyar szépségversenyzés az elmúlt 25 évben. A kérdés az volt csak, miként tudunk lépést tartani magunkkal, és képesek leszünk-e további hasznos újítást és eredményeket hozni a piacra.
Ehhez tennünk kellett egy lépést hátrafelé és végiggondolni, hogy mit csináltunk másképpen és mit csináltunk esetleg jobban. Mit rontottunk el eddig, mi magyarok, hogy a mi lányaink a legszebbek, és mégis rendkívül rosszul teljesítünk még regionális szinten is? Mi az, amin mi javítani tudunk esetleg?


A nagy nemzetközi szépségversenyeket működtető szervezetek döntőjükön olyasvalakit keresnek, aki egy évig a szervezetet és a brandet képviseli.  Ilyen értelemben nagykövetekről van szó, akik történetesen szépek. A nemzetközi döntő mezőnyében mindenki szép! Ebből a szempontból a világszépe kifejezés is félrevezető kissé...

Alkalmassá kell tehát tenni a versenyzőket erre a kvázi-nagyköveti pozícióra.
Ehhez olyan képességeket, készségeket kellene elsajátítaniuk, mint folyékony angolnyelv-tudás, nyilvános beszéd, interjú-adás, aktuálpolitikai ismeretek, általános műveltség, diplomáciai etikett és protokoll, valamint ezek mellett olyan "hagyományos" készségek, mint a helyes testtartás, járás, pózolás amelyek általában szintén nem jelentenek evidenciát.  De ha igazán sikeres versenyzőt szeretnénk, olyan további self-menedzsment, marketing, media ismeretek, stb... Arról nem beszélve, hogy sokszor az igazi problémát nem a szakmai felkészítés hiánya jelenti, hanem a lelki felkészületlenség. Ha egy szépségkirálynő nem tudja, mit vállal, nagyon valószínű, hogy hosszú távon nem lesz sikeres.
Márpedig egy sikeres rendezvény egyik fontos ismérve a sikeres szépségkirálynő. A feladat tehát adott volt: egy minden eddiginél céltudatosabb, így hosszabb és alaposabb felkészítés.

Ebből nőtt ki nálunk egy teljesen új üzleti modell, amelynek három pillére van:
  1. A reality, amelynek témája a felkészítés maga és a versenyzők bemutatása
  2. Az eseménysorozat, amelyhez szintén sok újítást vezettünk be
  3. A szavazórendszer, amely nem kizárólag egy szoftver és applikáció, hanem újszerű elbírálási rendszer is.
Az üzleti tervünk ezek nemzetközi bevezetésére (franchise) épül, amely egyben egy nemzetközi döntő Budapestre hozását is jelenti.
Víziónk, hogy Budapest egy szépségversenyközpontot tudunk ezáltal létrehozni, vagyis reményeink szerint Magyarország nem csak felkerül a nemzetközi szépségverseny-térképre, de egy központtá is válik.
Ez önálló képzési rendszert jelent, nemzetközi felkészítő tábor és szolgáltató központ létrehozásával. A szolgáltató központ elég változatos és színvonalas kiszolgáló hálózatot is igényel.

Összefoglalva: a szépségversenyzésnek van értelme!
Nagyon pozitív országimázs mellett közvetlen gazdasági hasznot is hozhat. Ez pedig elég ambiciózus cél!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

  • Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
  • A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz
  • A marketing stratégiáról pedig itt

2014. július 23., szerda

Vállalkozó vs Menedzser

Vállalkozónak lenni

A vállalkozó, mint foglalkozás, status és mint fogalom nagyon divatos volt a 90-es években. Aztán fokozatosan kikopott. Akkor ugyanis mindenki vállalkozó volt. Ez volt a menő. Aztán nem-menő lett.

A vállalkozó szó elhasználódása mögött a magyarok túlzott hajlandóságát látom, hogy felüljenek az
aktuális trendre. Bármilyen trendre. Legyen az biogiliszta, MLM, piramisjáték vagy telefonos távgyógyítás, mi nagyon könnyen válunk hirtelen bármi fura dolog globális központjává. Eleinte ilyenek voltak a vállalkozók is. Valószínűleg nálunk volt a legtöbb vállalkozó. Hogy abszolút-értékben is, vagy csak népességre, esetleg négyzetkilométerre vetítve, az jó kérdés.

A vállalkozó volt a kor hőse. A rendszerváltás után ők voltak, akik éltek a szabadsággal és céget alapítottak, nem pedig egy állami (vagy elprivatizált ex-állami) vállalat alkalmazásában éltek és reméltek. Hogy mit is csináltak, azt akkor (és így utólag is) jótékony homály fedte. Egy pozitív rejtélyesség. Ezt a jótékony homályt megirigyelték a kor másik tipikus megfoghatatlan alakjai, a kopaszok a bűnözők. A bogarakkal ellentétben ők a homályra jöttek mentek. Innentől pedig vállalkozók előfordulási helye leginkább a fitnesztermek és vonzáskörzetük lett. Azok a vállalkozók pedig, akiknek volt egy üzleti ötletük és próbáltak belőle egy céget, vállalkozást felépíteni, kezdték magukra nézve kellemetlennek érezni a szóhoz kapcsolódó mögöttes sejtést.

Pedig tény, hogy a vállalkozó az, aki makró szinten a hátán viszi a gazdaságot, mikró szinten pedig elég rugalmas (lenne) ahhoz, hogy kreativitását ki tudja használni. A gyakorlatban persze ez egyáltalán nem így van, hiszen szinte felesleges, álomszerű elvárás K+F részleget (sőt, ráfordítást is!) feltételezni egy KKV-nál, sajnos nem csak magyar szinten van ez így, amin az EU Kohéziós Alapjának versenytorzító támogatásai csak rontanak.

Szóval, a vállalkozók helyzete mostanában sem könnyű, de megítélésük mindenképpen különbözik.

Richard Branson például egyetlen pozíciót jelöl meg magának: vállalkozó. Jó, ezt a pozíciót a Virgin-nél tölti be.

Érdekes, hogy angolul jobban is hangzik: "Entrepreneur".

Szeretjük a dolgokat kontrollálni és nem kontrollálva lenni. Szeretünk komplex módon gondolkodni, az egész problémát kihívást látni, és nem csak részfeladatokra kárhoztatva lenni. Szeretjük a saját időnket magunknak beosztani. Szóval vállalkozónak lenni, mondjanak bármit, menő. Elvégre mi csináljuk azt, ami Kiyosaki mester pénznyomtatásnak nevez: a semmiből csinálunk egy működő vállalkozást, ami pénzt termel. A második fázis hogy részvényeket - tetszőleges számban - bocsátunk ki és azt értékesítjük, vagyis pénzre cseréljük. Ezt Magyarországról persze csak kevesen tudják véghez vinni... Ez persze, e más téma.

De azért nem ennyire egyszerű és csodálatos életstílus ez. Nincsenek juttatások, céges autó és a munkaidő hiánya egyáltalán nem jelent rövidebb munkanapot, sőt... A felelősség ugyanakkor folyamatos és a bukás valószínűsége is nagyobb, mint egy vezetőnél. Amit pedig kockáztatunk, a saját pénzünk.

Hogy miért választjuk mégis ezt az életet egy vezetői, akár igazgatói székkel szemben, a kellő végzettség birtokában is?

Nos, nem választjuk! Ez jön, ez van. Ugyanis nem csak hogy nem szeretjük a fent felsorolt dolgokat, de jellemünkből adódóan nem is bírjuk elviselni azokat. Jól jönne néha egy kevesebb felelősséggel járó hónap. Jó lenne, ha néha valaki más pénzét használhatnám. Ha a kocsi nem nekem kopna, ha ki tudnám kapcsolni a gondolataimat, amint kilépek az irodából, stb... Egy manager sokak szerint legalábbis megteheti ezt. Sőt, általában meg is teszi. Ez az alapja az Agent-Principal Problem-nek.

A tettvágy sokszor olyan nagy, hogy az éjszaka közepén is szeretünk dolgozni - és nem is szeretjük, ha ilyenkor leállítanak - ugyanakkor néha egész nap nem jön az ihlet, vagy más szóval csak feküdnénk. Napról-napra próbáljuk frissíteni ismereteinket, új nézőpontokat megismerni, tudásunkat elmélyíteni és/vagy új tudást elsajátítani. Ez sem mindig egyeztethető össze egy tipikus munkahellyel, ahol bizony nem mindig előny, ha túl sok dologban vagyunk jártasak.

Nos, ki ismeri fel a szimptómákat? Diagnózis?






2014. január 18., szombat

Self-branding avagy önmenedzselés

 Personal branding / self-management

Mindenki márka, egy saját brand tulajdonosa. Ez az urbánus élet velejárója, az ebből kialakult szükséglet. Kell valami egyediség, hiszen nem falusi életet élünk, ahol mindenkiből csak egy volt, vagyis mindenki tudta, hogy ki mitől különleges. Volt egy-egy fazekas, kovács, takács, stb... Mindenkit ez alapján azonosítottak be, és lőn meg is születtek a családnevek. Manapság ennél egy picivel több kell.

Ez mit is jelent? Nos igen, már megint a rohanó világ, a városi lét... Sokan vagyunk, kis helyen. Sőt, általában is sokan vagyunk. Újévkor az aktuális hivatalos becslés szerint a bolygó népessége túllépte a 7,1 milliárd főt. A népességszám növekedésével pedig az emberi élet értéke csökken. Legalábbis így érezzük.

De ha csak saját mikrokörnyezetünket vizsgáljuk is, magunk beazonosítása, meghatározása és a tömegből való kiemelése egyre fontosabbá válik. Minden szakma művelőiből sok-sok jut egész közeli környezetünkbe is, így az emberi természetből fakadó igény mellett világos üzleti érdek is, hogy fel tudjuk hívni magunkra a figyelmet. Ezt csak fokozza a szakmák fluktuációjának trendje, vagyis hogy szakmák tűnnek el és születnek szinte egyik napról a másikra. Itt most nem arra gondolok, hogy hagyományos, vagy ősi szakmák vesznek el, mint a fentebb már említett fazekas és a többiek... A szolgáltatói szektor globális erősödése cizellálja, a végtelenségig specializálja a szakmákat. És igen... új szakmák, vagy inkább csak állások, pozíciók is születnek.

Na, de vissza a témához! Elemi érdekünk tehát, hogy valamilyen módon megmutassuk a világnak, hogy mi magunk mitől vagyunk mások. Mi a saját POD-nk (Point Of Differentiation)?

Ez két kérdéshez vezet:
  1. Miért, illetve mikor van erre szükség?
  2. Milyen módon és mennyire könnyen vagy nehezen lehetséges?
Az első kérdést ugyan gyakorlatilag már meg is válaszoltuk, de azért pontosíthatjuk. Milyen gyakorlati haszna van mindennek? Tipikus példa a munkakeresés olykor igen sajnálatos esete. A nehéz gazdasági helyzettel sújtott - esetleg arra kárhoztatott - országokban egy-egy pozícióra a jelentkezők áradata érkezik. Ha meg szeretnénk szerezni a pozíciót, ki kell tűnnünk valamivel. Arról nem is beszélve, hogy ha jól csináljuk az önmenedzselést, talán nem is kell állásinterjúkra járnunk. De legalábbis nem ugyanabban a pozícióban.

A második kérdésre a válasz már kicsit bonyolultabb. Ugyanis a dolog annyira nem egyszerű. De azért nem is túl komplikált, nem kell megijedni. Az ilyen típusú marketingnek nagyon sok eleme van/lehet: networking, pozitív imaging, online jelenlét, fizikai megjelenés, öltözködés, stb...

A "konkrétan hogy?" kérdést később igyekszem majd megválaszolni, most maradjunk az elveknél. A lényeg itt is a tudatosságon, a tudatos építkezésen van. Mint bármilyen egyéb marketing tevékenységnél, egy brand piaci bevezetésénél itt is stratégiára van szükségünk, aminek nyilván az erőforrásokon - személyes tulajdonságok, erősségek és gyengeségek - kell alapulnia.

A valóság relatív


A valóság viszonylagosságának problémájával, vagyis a valóság és az érzékelt valóság viszonyával már sokan foglalkoztak sokféle kontextusban. Vannak filozofikus értekezések e téren, amelyeket néha csak játéknak gondolunk a szavakkal, de vannak egészen gyakorlati problémafelvetések is. Sőt, a jelen-jövő-múlt viszony is e problémakörbe sorolható, hiszen nem tudjuk eldönteni, hogy az érzékelő által érzékelt valóság mennyire

A delphoi jósda kétértelmű, utólag igazolódó jövendölései, az Orákulum önbeteljesítő jóslatai ugyanazt a témát érintik, mint a sci-fi írók, akik előre látják a jövőt, amikor évtizedekkel korábban megírják egy-egy technikai újítás paramétereit. Vagy csak ihletet adnak az utókornak? Vagy ugyanez fordított időtávlatban, amikor utólag úgy érezzük, hogy ezt mindvégig tudtuk. Vagy csak érzékeink játszanak velünk?

A kérdés, hogy a "valóság" mennyire független az érzékelőtől. Vagy megfordítva: a valóság mennyire függ annak érzékelőjétől? Tovább megyek, mennyire tudunk hatással lenni a valóságra? Amennyiben hatással tudunk rá lenni, akkor csak a saját valóságunkra, vagy mindenki valóságára hatunk? Hoppá, itt felvetődik a kérdés, hogy többféle valóságértelmezés lehet!? De mielőtt túlzottan filozofikus területre tévednénk, kérdezzünk rá: "Hogy jön ez ide?"!

A válasz, hogy abszolút témába vág! Ha nagyon gyakorlatiasan nézzük, akkor a lényeg, ma már nem az a fazekas kapja a megrendelést, aki a legjobban dolgozik, hanem aki azt tudatja a világgal, hogy ő a legjobb. Aki látható, aki jelen van, kéznél van, pozitív képet alakít ki magáról. Legyünk őszinték: aki el tudja hitetni, hogy ő a legjobb.

Hogy ez csalás? A válasz nem is olyan egyszerű. Ugyanis itt szembesülünk egy, a fentiekben említettekkel. Nevezetesen, hogy a valóság mára nem abszolút valóság, hanem inkább amit a többség valóságként fogad el. Ez a crowdsourcing és főleg a wikipedia dilemmája is, de gyakorlatilag ez mozgatja (vagy dönti be) a tőzsdéket, ez okozhat bankpánikot is.

Ilyen értelemben helyes például a kormány azon igyekezete, hogy hirdeti, hogy a válság véget ért, hiszen ha sokan elhiszik, akkor véget is ér (vagy véget ért, vagy nem is létezett, csak fejben). Egyáltalán nem számít tehát a valós GDP, sem pedig annak a változása. És itt még csak nem is arra a közgazdasági értelmezési problémára gondolok, hogy ha építek egy házat, akkor nő a GDP, ha lebontom, akkor is, vagy hogy ha betelepül az országba egy nagy autógyár, akkor az általa megtermelt érték mennyire számít a GDP-be (nagyon) és ehhez képest mennyire és milyen irányban hat mindez a reálgazdaságra...

Összefoglalva


Ez pedig a mi kis hipotetikus fazekasunk esetére lefordítva: ha ő egy átlagos képességű fazekas, de el tudja hitetni magáról, hogy ő a legjobb, akkor ő kapja a legtöbb megrendelést. Ez, először sok bevételt, anyagi biztonságot hoz. Ami egyrészt nagyobb hírverést jelent, másrészt nagyobb gyakorlatot. Ahogy telik az idő, egyre inkább megteheti. hogy válogat a megrendelések között, és csak a legjobban fizetőket és a legérdekesebb, a legnagyobb szakmai kihívást jelentőket fogadja el. Ezzel pedig esélyt kap, hogy valóban a legjobbá váljon...

A folytatásban rátérünk a konkrét lehetőségekre és eszközökre....

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!


Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

  • Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
  • A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz
  • Egy különleges rendezvényünkről is írtunk