A kritika, mint hajtóerő - vagy visszatartóerő?

Ide egy erős állítás kerül...

de szándékosan nem került. Az aranyszabályok korát éljük - ha még van olyan, akinek nem tűnt fel. Erős állításokat >Bold statement< kell tenni, Puzsér szavaival a pillanatot kell uralni. Értsd: fel kell tudni kerülni a képernyőre üzenetünkkel, tartalmazzon is az valóságot nyomokban, vagy sem. Ez sokszor nem is olyan egyszerű ám, még ha van is bennük ehhez elég mindenmindegy...

Ez tehát néha meglepően nehéznek bizonyul. Ha olyan döntést hozunk. És belevágunk. Hogy miért tennénk ilyet, persze, az már megér egy misét. Ahogy az is, hogy hogy jön ehhez a kritika. Nos, ez egy személyes-professzionális blog, és mint ilyen, nem igazán követi a blogírás szabályait(?), viszont engem megnyugtat. Így tehát a szakmainak gondolt okoskodás mellett a saját tépelődésem is felületet kap. De álszent sem vagyok, az vett rá mintegy két év után, hogy ismét itt írjak, hogy hirtelen többen is rám találtak. A "szakma", tehát...

Mosolyogj a világra, és az visszamosolyog rád

...vagy csak nem mosolyogtál még eleget. Ha nem tudsz azonosulni az ilyen, és még agresszívabb pozitív üzenetekkel, a jó hír, hogy - szerintem - normális vagy. Persze, élhetünk a gyanúperrel, hogy pusztán te is az utca árnyékosabb oldalán nőttél fel, akár csak én. De ez sem változtat a lényegen: az életmódod, munkád és eredményeid kritikája indirekt módon árad feléd a social media felületein a hivatásos sikeresek-és-boldogok nem is annyira passzív, mint agresszív posztjaiból, hangosan az arcodba bömbölve, hogy mit nem csinálsz jól. Gyakorlatilag semmit, nyilván. Erről már raklapszámra olvashattunk komoly tanulmányokat Facebook headline-t, és ez különböző mértékben visel meg minket.

"Szarjál a becsvágyra!" - Marsellus Wallace

Tudod, érzed, hogy azok a másikok a hülyék, de mégis, az a szorító érzés a gyomorszájad környékén a bizonyíték arra, hogy rád is hat a dolog. Vajon másra nem...? Ma nagyon egyszerű sikeresnek lenni látszani. Az ügyfelek pedig sikeres cégekkel, tanácsadókkal, partnerekkel szeretnek dolgozni. A bonobók is az alfahímet utánozzák. Valamit tehát tenned kell. A dilemma: sikeresnek kéne látszani, de nem szeretnél olyan lenni, mint ők. Azon az áron nem kell a siker? Ezt azért félünk kijelenteni. Jogosan. A sikert ugyanis akarni kell. Ez is a tervezés, és stratégia része. A rendelkezésre álló szűkös erőforrások leghatékonyabb felhasználása a cél érdekében. A célt fejben kell tartani továbbra is, és szomjazni a sikert. A szemed tehát a labdán...

A dilemma talán azzal oldható fel a legjobban, ha a sikereidet nem vagy szégyenlős megmutatni, aktívan teszel azért, hogy beszéljenek rólad, de igyekszel azzal hiteles maradni, hogy folyamatosan építed magad tovább. Vagyis, ha van mögötted teljesítmény, eredmény. Kinek mi számít annak, persze, de hitelesnek elsősorban önmagad előtt kell lenned...

A kritika tehát hajthat. De vissza is tarthat, hiszen mi lesz majd, ha megjelenik rólad egy pozitív hangú írás, vagy videó? Mit fognak majd mondani a szomszédok?! A kritika - vagyis attól való félelmünk - így válik visszatartó erővé.

Csináljuk azt, amit szeretünk, vállaljuk a kihívásokat és valósítsuk meg álmainkat.

Na meg szeressük önmagunkat! Persze, ez még csak igaz is, de ha te sem vagy vevő spirituálisan hurráoptimista szlogenekre, találnod kell valamit, ami ott belül hitelesebben hat. Számomra a tanulás ilyen. Kicsit rá is lehet (és kell) kattanni, na meg nekem még üzleti szempontból is érdekes... Viszont tény, hogy az önmagunkba és oktatásunkba, vagy gyerekeink oktatásába fektetett forintok jól hasznosulnak...

>> Personal branding <<

#enstrategia

_________________________________________________________________

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• A marketing stratégiáról általában pedig itt.