Personal branding / self-management
Mindenki márka, egy saját brand tulajdonosa. Ez az urbánus élet velejárója, az ebből kialakult szükséglet. Kell valami egyediség, hiszen nem falusi életet élünk, ahol mindenkiből csak egy volt, vagyis mindenki tudta, hogy ki mitől különleges. Volt egy-egy fazekas, kovács, takács, stb... Mindenkit ez alapján azonosítottak be, és lőn meg is születtek a családnevek. Manapság ennél egy picivel több kell.
Ez mit is jelent? Nos igen, már megint a rohanó világ, a városi lét... Sokan vagyunk, kis helyen. Sőt, általában is sokan vagyunk. Újévkor az aktuális hivatalos becslés szerint a bolygó népessége túllépte a 7,1 milliárd főt. A népességszám növekedésével pedig az emberi élet értéke csökken. Legalábbis így érezzük.
De ha csak saját mikrokörnyezetünket vizsgáljuk is, magunk beazonosítása, meghatározása és a tömegből való kiemelése egyre fontosabbá válik. Minden szakma művelőiből sok-sok jut egész közeli környezetünkbe is, így az emberi természetből fakadó igény mellett világos üzleti érdek is, hogy fel tudjuk hívni magunkra a figyelmet. Ezt csak fokozza a szakmák fluktuációjának trendje, vagyis hogy szakmák tűnnek el és születnek szinte egyik napról a másikra. Itt most nem arra gondolok, hogy hagyományos, vagy ősi szakmák vesznek el, mint a fentebb már említett fazekas és a többiek... A szolgáltatói szektor globális erősödése cizellálja, a végtelenségig specializálja a szakmákat. És igen... új szakmák, vagy inkább csak állások, pozíciók is születnek.
Na, de vissza a témához! Elemi érdekünk tehát, hogy valamilyen módon megmutassuk a világnak, hogy mi magunk mitől vagyunk mások. Mi a saját POD-nk (Point Of Differentiation)?
Ez két kérdéshez vezet:
A második kérdésre a válasz már kicsit bonyolultabb. Ugyanis a dolog annyira nem egyszerű. De azért nem is túl komplikált, nem kell megijedni. Az ilyen típusú marketingnek nagyon sok eleme van/lehet: networking, pozitív imaging, online jelenlét, fizikai megjelenés, öltözködés, stb...
A "konkrétan hogy?" kérdést később igyekszem majd megválaszolni, most maradjunk az elveknél. A lényeg itt is a tudatosságon, a tudatos építkezésen van. Mint bármilyen egyéb marketing tevékenységnél, egy brand piaci bevezetésénél itt is stratégiára van szükségünk, aminek nyilván az erőforrásokon - személyes tulajdonságok, erősségek és gyengeségek - kell alapulnia.
A valóság viszonylagosságának problémájával, vagyis a valóság és az érzékelt valóság viszonyával már sokan foglalkoztak sokféle kontextusban. Vannak filozofikus értekezések e téren, amelyeket néha csak játéknak gondolunk a szavakkal, de vannak egészen gyakorlati problémafelvetések is. Sőt, a jelen-jövő-múlt viszony is e problémakörbe sorolható, hiszen nem tudjuk eldönteni, hogy az érzékelő által érzékelt valóság mennyire
A delphoi jósda kétértelmű, utólag igazolódó jövendölései, az Orákulum önbeteljesítő jóslatai ugyanazt a témát érintik, mint a sci-fi írók, akik előre látják a jövőt, amikor évtizedekkel korábban megírják egy-egy technikai újítás paramétereit. Vagy csak ihletet adnak az utókornak? Vagy ugyanez fordított időtávlatban, amikor utólag úgy érezzük, hogy ezt mindvégig tudtuk. Vagy csak érzékeink játszanak velünk?
A kérdés, hogy a "valóság" mennyire független az érzékelőtől. Vagy megfordítva: a valóság mennyire függ annak érzékelőjétől? Tovább megyek, mennyire tudunk hatással lenni a valóságra? Amennyiben hatással tudunk rá lenni, akkor csak a saját valóságunkra, vagy mindenki valóságára hatunk? Hoppá, itt felvetődik a kérdés, hogy többféle valóságértelmezés lehet!? De mielőtt túlzottan filozofikus területre tévednénk, kérdezzünk rá: "Hogy jön ez ide?"!
A válasz, hogy abszolút témába vág! Ha nagyon gyakorlatiasan nézzük, akkor a lényeg, ma már nem az a fazekas kapja a megrendelést, aki a legjobban dolgozik, hanem aki azt tudatja a világgal, hogy ő a legjobb. Aki látható, aki jelen van, kéznél van, pozitív képet alakít ki magáról. Legyünk őszinték: aki el tudja hitetni, hogy ő a legjobb.
Hogy ez csalás? A válasz nem is olyan egyszerű. Ugyanis itt szembesülünk egy, a fentiekben említettekkel. Nevezetesen, hogy a valóság mára nem abszolút valóság, hanem inkább amit a többség valóságként fogad el. Ez a crowdsourcing és főleg a wikipedia dilemmája is, de gyakorlatilag ez mozgatja (vagy dönti be) a tőzsdéket, ez okozhat bankpánikot is.
Ilyen értelemben helyes például a kormány azon igyekezete, hogy hirdeti, hogy a válság véget ért, hiszen ha sokan elhiszik, akkor véget is ér (vagy véget ért, vagy nem is létezett, csak fejben). Egyáltalán nem számít tehát a valós GDP, sem pedig annak a változása. És itt még csak nem is arra a közgazdasági értelmezési problémára gondolok, hogy ha építek egy házat, akkor nő a GDP, ha lebontom, akkor is, vagy hogy ha betelepül az országba egy nagy autógyár, akkor az általa megtermelt érték mennyire számít a GDP-be (nagyon) és ehhez képest mennyire és milyen irányban hat mindez a reálgazdaságra...
Ez pedig a mi kis hipotetikus fazekasunk esetére lefordítva: ha ő egy átlagos képességű fazekas, de el tudja hitetni magáról, hogy ő a legjobb, akkor ő kapja a legtöbb megrendelést. Ez, először sok bevételt, anyagi biztonságot hoz. Ami egyrészt nagyobb hírverést jelent, másrészt nagyobb gyakorlatot. Ahogy telik az idő, egyre inkább megteheti. hogy válogat a megrendelések között, és csak a legjobban fizetőket és a legérdekesebb, a legnagyobb szakmai kihívást jelentőket fogadja el. Ezzel pedig esélyt kap, hogy valóban a legjobbá váljon...
A folytatásban rátérünk a konkrét lehetőségekre és eszközökre....
Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!
Mindenki márka, egy saját brand tulajdonosa. Ez az urbánus élet velejárója, az ebből kialakult szükséglet. Kell valami egyediség, hiszen nem falusi életet élünk, ahol mindenkiből csak egy volt, vagyis mindenki tudta, hogy ki mitől különleges. Volt egy-egy fazekas, kovács, takács, stb... Mindenkit ez alapján azonosítottak be, és lőn meg is születtek a családnevek. Manapság ennél egy picivel több kell.
Ez mit is jelent? Nos igen, már megint a rohanó világ, a városi lét... Sokan vagyunk, kis helyen. Sőt, általában is sokan vagyunk. Újévkor az aktuális hivatalos becslés szerint a bolygó népessége túllépte a 7,1 milliárd főt. A népességszám növekedésével pedig az emberi élet értéke csökken. Legalábbis így érezzük.De ha csak saját mikrokörnyezetünket vizsgáljuk is, magunk beazonosítása, meghatározása és a tömegből való kiemelése egyre fontosabbá válik. Minden szakma művelőiből sok-sok jut egész közeli környezetünkbe is, így az emberi természetből fakadó igény mellett világos üzleti érdek is, hogy fel tudjuk hívni magunkra a figyelmet. Ezt csak fokozza a szakmák fluktuációjának trendje, vagyis hogy szakmák tűnnek el és születnek szinte egyik napról a másikra. Itt most nem arra gondolok, hogy hagyományos, vagy ősi szakmák vesznek el, mint a fentebb már említett fazekas és a többiek... A szolgáltatói szektor globális erősödése cizellálja, a végtelenségig specializálja a szakmákat. És igen... új szakmák, vagy inkább csak állások, pozíciók is születnek.
Na, de vissza a témához! Elemi érdekünk tehát, hogy valamilyen módon megmutassuk a világnak, hogy mi magunk mitől vagyunk mások. Mi a saját POD-nk (Point Of Differentiation)?
Ez két kérdéshez vezet:
- Miért, illetve mikor van erre szükség?
- Milyen módon és mennyire könnyen vagy nehezen lehetséges?
A második kérdésre a válasz már kicsit bonyolultabb. Ugyanis a dolog annyira nem egyszerű. De azért nem is túl komplikált, nem kell megijedni. Az ilyen típusú marketingnek nagyon sok eleme van/lehet: networking, pozitív imaging, online jelenlét, fizikai megjelenés, öltözködés, stb...
A "konkrétan hogy?" kérdést később igyekszem majd megválaszolni, most maradjunk az elveknél. A lényeg itt is a tudatosságon, a tudatos építkezésen van. Mint bármilyen egyéb marketing tevékenységnél, egy brand piaci bevezetésénél itt is stratégiára van szükségünk, aminek nyilván az erőforrásokon - személyes tulajdonságok, erősségek és gyengeségek - kell alapulnia.
A valóság relatív
A valóság viszonylagosságának problémájával, vagyis a valóság és az érzékelt valóság viszonyával már sokan foglalkoztak sokféle kontextusban. Vannak filozofikus értekezések e téren, amelyeket néha csak játéknak gondolunk a szavakkal, de vannak egészen gyakorlati problémafelvetések is. Sőt, a jelen-jövő-múlt viszony is e problémakörbe sorolható, hiszen nem tudjuk eldönteni, hogy az érzékelő által érzékelt valóság mennyire
A kérdés, hogy a "valóság" mennyire független az érzékelőtől. Vagy megfordítva: a valóság mennyire függ annak érzékelőjétől? Tovább megyek, mennyire tudunk hatással lenni a valóságra? Amennyiben hatással tudunk rá lenni, akkor csak a saját valóságunkra, vagy mindenki valóságára hatunk? Hoppá, itt felvetődik a kérdés, hogy többféle valóságértelmezés lehet!? De mielőtt túlzottan filozofikus területre tévednénk, kérdezzünk rá: "Hogy jön ez ide?"!
A válasz, hogy abszolút témába vág! Ha nagyon gyakorlatiasan nézzük, akkor a lényeg, ma már nem az a fazekas kapja a megrendelést, aki a legjobban dolgozik, hanem aki azt tudatja a világgal, hogy ő a legjobb. Aki látható, aki jelen van, kéznél van, pozitív képet alakít ki magáról. Legyünk őszinték: aki el tudja hitetni, hogy ő a legjobb.
Hogy ez csalás? A válasz nem is olyan egyszerű. Ugyanis itt szembesülünk egy, a fentiekben említettekkel. Nevezetesen, hogy a valóság mára nem abszolút valóság, hanem inkább amit a többség valóságként fogad el. Ez a crowdsourcing és főleg a wikipedia dilemmája is, de gyakorlatilag ez mozgatja (vagy dönti be) a tőzsdéket, ez okozhat bankpánikot is.
Ilyen értelemben helyes például a kormány azon igyekezete, hogy hirdeti, hogy a válság véget ért, hiszen ha sokan elhiszik, akkor véget is ér (vagy véget ért, vagy nem is létezett, csak fejben). Egyáltalán nem számít tehát a valós GDP, sem pedig annak a változása. És itt még csak nem is arra a közgazdasági értelmezési problémára gondolok, hogy ha építek egy házat, akkor nő a GDP, ha lebontom, akkor is, vagy hogy ha betelepül az országba egy nagy autógyár, akkor az általa megtermelt érték mennyire számít a GDP-be (nagyon) és ehhez képest mennyire és milyen irányban hat mindez a reálgazdaságra...
Összefoglalva
Ez pedig a mi kis hipotetikus fazekasunk esetére lefordítva: ha ő egy átlagos képességű fazekas, de el tudja hitetni magáról, hogy ő a legjobb, akkor ő kapja a legtöbb megrendelést. Ez, először sok bevételt, anyagi biztonságot hoz. Ami egyrészt nagyobb hírverést jelent, másrészt nagyobb gyakorlatot. Ahogy telik az idő, egyre inkább megteheti. hogy válogat a megrendelések között, és csak a legjobban fizetőket és a legérdekesebb, a legnagyobb szakmai kihívást jelentőket fogadja el. Ezzel pedig esélyt kap, hogy valóban a legjobbá váljon...
A folytatásban rátérünk a konkrét lehetőségekre és eszközökre....
Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!
Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:
- Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
- A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz.
- Egy különleges rendezvényünkről is írtunk
