(Nemcsak) Online kommunikáció 2 - blog és más ritkaságok?

Piaci bevezetés online kommunikációval - blogok, Facebook, Linkedin és a többiek

Sokan sokat mondanak arról, hogy az internet világában könnyebb vagy nehezebb lett egy brand vagy cég számára a piacra lépés. Legyen szó akár nemzetközi piaci bevezetésről, akár egy új márka piacra dobásáról vannak előnyei és hátrányai is a túl könnyen elérhető információnak ebből a szempontból. De vajon valóban szignifikáns ez a hatás? És főleg: mit tegyünk akkor?!

Keresőmotorok, optimalizálás, SEO

Az újfajta keresési módszerekkel olyan új fogalmak kerültek forgalomba, mint a Graph search és semantic SEO. Azonban a magam részéről még nem igazán találkoztam velük működés közben. Vagyis ilyen szempontból még abszolút a web 2.0 korát éljük. Bár Magyarországon lehet, hogy még csak a web 1.5 körül járunk. De most komolyan, és is hallok olyan fejtegetéseket, hogy már a web 4.0 alapjai is le vannak

source: gizmodo.com

téve, vagyis a keresőmotorok már egy-egy logikai lépcsők kihagynak és például nem étteremre kell, hogy keressünk, hanem csak japán kaját kell kérnünk. A kereső a helyünkkel nagyon tisztában van, ez nyilván senkinek sem kérdés, így könnyen meg tudja keresni azokat az éttermeket, amelyek oda kiszállítanak, szűri japán konyhára és csak valamilyen sorrendben elénk teszi. Adott esetben egy gombnyomás (vagy hang, vagy bólintással) és leadtuk a rendelést. Vagyis ebből a szempontból mindegy, hogy mi az étterem neve. Nem kell és talán nem is akarjuk tudni.

Azt most hagyjuk, hogy mik az aggályok ezzel - nyilván mindet lehet kezelni további preferenciákkal. Jó, még több dolog, tudás és döntés kerül át valakikhez - akik inkább valamik - de ezt is hagyjuk most, mert ez már eldöntött helyzet. Csak nem ébrednek öntudatukra... Vagy legalább nem fordulnak ellenünk!

Az én kérdésem inkább, hogy ez hol van?! Az én tapasztalatom, hogy ha valamilyen korábban olvasott cikkre rákeresek, biztosan nem találom meg, hacsak nem pontosan emlékszem a címére. Az biztos, hogy egy-két betűs elgépelést már kezel a gooogle (is). Ez már régi dolog. De hogy kontextus alapján még nem talál meg semmit, az biztos. Legalábbis felhasználói oldalon. (Hagyjuk az összeesküvés elméleteket is!)

Márpedig a felhasználói oldal a fontos számunkra. Hisz felhasználók vagyunk. Még mi, marketingesek is... Szóval, az én tanácsom továbbra is, hogy használjuk bátran a webes felületeket cégünk, vagy adott brand ismertebbé tételére, de ne várjunk csodát tőle továbbra se! Inkább amolyan good-to-have kategóriaként kezeljük.

Na jó, annál egy kicsit többről van szó, hiszen egy erős online jelenléttel ablakot nyithatunk a potenciális ügyfelek, vásárlók világára, amelyen keresztül észrevehetővé válhatunk - akár sok ezer kilométer távolságból is. Azt ne felejtsük el soha, hogy ez az ablak azért elég pici.

A webes megjelenéshez, vagy másképpen a piaci bevezetésünk online marketing általi megalapozásához is nézzünk néhány alapvetést! Tételezzünk fel egy - még mindig nem létező - KKV besorolású vállalkozót vagy vállalkozást, aki új (vagy nem új) cégét, és a márkát (általában ezen a szinten ez nem különül el) szeretné bevezetni.

A legfontosabb szabály, hogy álljunk be a brand (és a cég) mögé!

Ez nem kizárólag a bizalom építése miatt fontos - bár azért nagyon fontos -, hanem mert ezzel egyszerre építjük saját és cégünk szakértelemhez kötődő és minden egyéb hitelességét. Ráadásul a legfontosabb oldalakon ez - elvileg - csakis így lehetséges. De ne csak ezért és ne csak ennyire vállaljuk fel a márkát (céget), hanem álljunk ki teljesen előre! Ez egy teljesen más beállítódást is hoz magával, hiszen saját arcunkat tettük fel egy lapra. Mint a kalózkapitány, aki egy hajó megcsáklyázása előtt léket üt saját hajóján. Mert az üzleti sikerhez kell egyfajta kétségbeesés, igaz?! :)

Hol tehetjük meg mindezt? A marketing szempontól leghasznosabb online felületeken:

• Weboldal. Elég old school, nem? Saját honlap. Lehet, hogy ezen hamarosan csak mosolygunk majd - gyermekeink biztosan -, de ma még ne árt. Kell. Hasznos. Nélküle nem megy. De most komolyan, nem fura a web 2.0, vagy legyen inkább peer-to-peer világában, hogy saját magunkról mondott információkkal akarjunk meggyőzni valakit? És ez még megy... És ez még megy. Szóval, használjuk ki a dolgot és legyen egy jól optimalizált oldalunk!
• Facebook. Internet az internetben. Mindenki rajta van. Mára már az sem új, hogy céges oldalakat is létre lehet hozni. Tegyük meg!
• LinkedIn. A szakemberek Facebook-ja. Aki itt nincs fent, az nem komoly szakember, vagy legalábbis nem veszi komolyan magát. Durva marketing szöveg? Igen, de ez az üzenet.
• Blogger. Írjunk blogot! Bizonyíthatjuk szakértelmünket, hitelességet szerezhetünk hasznos információk, tanácsok megosztásával. Egy jól megírt és látogatott blog révén egyben igényszintet is emelünk és fokozzuk a brand awareness-t, vagyis jobban fogják ismerni a márkát és minket is! Jó, mi?! :)

Hirdessük magunkat és a márkát online!

Nos ez a téma számomra az egyik leginkább ellentmondásos rész az online kommunikációban. Hogy miért? Mert ez tipikusan olyan dolog, amitől túl sokat várunk. Erről már sokat írtam, szóval elég ennyi. csak nézzük meg a kínálatot!

• AdWords - a CPC (cost per click) ősatyja és ősanyja egy személyben(?). Muszáj. Az előnye, hogy nem drága egész kevés költéssel is lehet viszonylag jó eredményt elérni.
• Facebook - egészen jó lett a kezdeti nehézségek után. Hasznosságához persze az is kellett, hogy interakcióktól vált függővé az elérése egy-egy posztnak.
• LinkedIn - még nem ajánlott, legalábbis Magyarországon.

Ne adjuk tehát fel! Csináljuk csak a webes tartalmakat, de a lényeg - szerintem - továbbra is az, hogy mi a célunk a dologgal. Ezzel legyünk tisztába, és ennek megfelelően legyen kialakítva az üzenet. Egyszerre mindenre célozni itt sem lehet, ne is próbálkozzunk vele! Ugyanakkor, némi utánaolvasással és rutinnal tudjuk céljainkat összevonni és netán egyszerre érdekes és kereső-optimalizált szöveget írni.

Az online felületek ehhez kínálnak egy kommunikációs csatornát. De semmiképpen sem többet. Piaci bevezetéssel és marketing üzenetek kialakításával továbbra is adunk tanácsot! ;)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Nepotizmus vagy networking

Itt most bizony sok mindenről lesz szó - így elég hosszú lesz.

Az üzleti sikerhez manapság fontos a széleskörű kapcsolatrendszer kiépítése. Hogy lehet-e létező és aktív kapcsolatrendszer nélkül sikeres üzletet létrehozni és fenntartani, arra nincs biztos válasz, de annyi bizonyos, hogy könnyebb vele, mint nélküle. Olyan szempontból értelmetlen is a kérdés, hogy ha nincs is meg valakinek a network-je, amíg a siker létrejön, a kapcsolatok is kialakulnak.

Ez a mi szempontunkból annyiban fontos, hogy a nemzetközi piaci bevezetés egyik alapja a kapcsolatrendszer. Másképpen fogalmazva ezen a területen nélkülözhetetlen, hogy tudjunk kapcsolatokat kiépíteni, fenntartani és ami a legfontosabb: használni. Általában ez utóbbi szokott a legnehezebben menni mindenkinek. Nincs ebben semmi meglepő, ez emberi tulajdonság - nem szeretünk kérni. Ilyenkor ugyanis alárendelt szerepben érezzük magunkat. Félünk a visszautasítástól. Ez bizony pszichológia. Azonban aki nem tud túllépni ezen, annak gondjai lesznek az ismerkedéssel, és - így sajnos - alkalmatlan értékesítőnek és/vagy marketingesnek.

Az emberi oldal mellett - milyen meglepő - nekünk magyaroknak van egy további hátrányunk is e téren. A rossz beidegződés a kapcsolatok felhasználásával kapcsolatban. A Mikszáth által körülírt atyafiságot ugyanis a protekció kora követte.
"Itt tényleg mindent csak ismeretségen keresztül lehet elintézni!?" Biztos sokan hallottuk, halljuk ezt a felháborodott, csalódott kérdést. Sőt, talán magunk is feltesszük néha... Nos, ha valóban meg szeretnénk válaszolni érdemben, ahhoz lépnünk kell egyet hátra és egy kicsit elgondolkodnunk.

S ha ez még nem lett volna elég, a rendszerváltás évei után megismerkedtünk az MLM rendszerekkel, és a hálózatépítéssel, ami szintén nem javított a renoméján. Mi magyarok ugyanis ezt is kicsit túlzásba vittük, ahogy általában mindent. Kis túlzással FLP termékekkel fizettük az OVB kötvényeinket egymásnak. Csoda, hogy mindenki gyanakvó...?

De hogy ne térjünk el a tárgytól, a networking. Abban igazából nincs semmi meglepő, hogy az ember ha teheti, ismerőst választ ismeretlennel szemben. Ez is alapvető emberi tulajdonság. A gond csak azzal van, ha a dolog kontraszelektív, vagyis ha az egyetlen tényező a döntésben, az ismeretség. Bár még akkor sem kell feltétlenül rosszra gondolni, hiszen nem egy példát tudnánk mondani, amikor a bizalom többet ér, mint bármilyen szaktudás vagy végzettség. Tehát akkor az a leghatékonyabb, ha van egy nagy nemzetközi kapcsolati hálónk. Egyszerű, nem!? Egyébként tényleg az. Bár amikor ilyen cinikusan teszik fel a kérdést, a válasz általában nem. Szóval építsünk ki egy nagy kapcsolati hálót, ők majd segítenek minden nemzetközi tevékenységünkben. De hogyan, igaz?

Ez a következő neuralgikus pont... Igazából bárhogy. Nekem a networking inkább életforma, mint tevékenység. Ezért is viselem nehezen az MLM jellegű networking klubokat, ahol egy kerekasztal köré gyűlnek kapcsolatépítésben járatlan emberek és bejelentik, hogy "most networking van"! Márpedig ez egyáltalán nem így működik. Bár sokan mondják, hogy az internet korában élünk, amikor mindent el tudunk intézni otthonról, az üzletre és a kapcsolatépítésre ez nem igaz. Kellenek az emberi kapcsolatok, egymás szemébe nézés, kézfogás. Utána már könnyen megy otthonról is egy-egy ajánlat megtárgyalása. Ez a networking célja és értelme. Emiatt nem ér sokat az erőszakos és tömeges névjegycsere. Attól, hogy valakinek megvan a névjegye otthon (hol is?), még nem vagyunk barátok. Sőt, ismerősök sem... Az ilyen kapcsolatfelvételek nem véletlenül döcögősek.

Akkor nézzünk meg egy-két fontos definíciót, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy itt és most megpróbálok megalkotni néhány alapvető definíciót, mintegy sorvezetőként saját értékrendem alapján:

Protekció: bár a szó eredeti jelentése védelem, a múlt rendszerben kapott egy pejoratív jelentéstöbbletet, amely a gyakorlatban jó kapcsolatokkal rendelkező (általában állami vagy párt vezetők) személyek számára érdemtelenül - vagy annak tartott - juttatott előnyökhöz vezet.

Networking: általában üzleti, tudatos kapcsolatépítés, amelynek a haszna általában nem azonnal realizálódik, sőt, általában csak távolról körvonalazódik a közös üzlet lehetősége. Ez nem jelenti azt, hogy szerintem nem lehet egy adott üzlet miatt megkeresni valakit ismeretlenül, de véleményem szerint inkább az tartozik a networking fogalomkörbe, amikor még az előtt ássuk a kutat, hogy szomjasak lennénk.

Hálózatépítés (MLM, multi level marketing, stb.): az én definícióm szerint az a hálózatépítés, amikor a kapcsolatteremtés a közvetlen értékesítési ajánlat ÉS a több szintesre tervezett értékesítési csatorna kiépítését kívánja szolgálni. És a véleményem szerint éppen ez a rossz benne. Ezzel távolról sem mondom azt, hogy az MLM és más néven futó mutációi egyértelműen rosszak. Sőt, ellenkezőleg... A rendszer általában jó. Nagyon is. Bizonyos értelemben túl jó. Arra van tervezve, hogy ellensúlyozza az állomány minőségi hiányosságait. Vagyis: az állomány nem véletlenül gyenge! Ez nem vicc. És egyáltalán nem ritka a hagyományos vállalkozási formákban sem, még nagyon komoly (Fortune 500) cégek esetében sem. Úgy értem, hogy ha van egy jól kiépített üzleti modell, egyértelműen kidolgozott szabályrendszerrel, célokkal és ösztönzőkkel, akkor a dolgozói kreativitás onnantól nem igazán jelent előnyt. Csak be kell illeszkedni. Mint egy betanított munkás... Sok nagy cég így nem is keres igazán képzett munkaerőt még felelős(nek tűnő) pozíciókba sem.

Az MLM elhiteltelenedése tehát valóban a gyenge állomány miatt van és nem a rendszer miatt. Ez jelen esetben csak azért fontos, mert fontos része volt abban, hogy a "nyomulós networking" a lúzerség intő jelévé váljon. Hogy ezen miért nem változtatnak akkor? Mert a cél nem a széles körű hitelesség, hanem a hatékonyság. A hatékonysághoz pedig nem kell egy széles körben elismert hálózat. Ezek a cégek a személyes kapcsolatokat helyezik előtérbe. Ebben hasonlít a networking filozófiájához. Csakhogy míg az MLM a személyes kapcsolatot a hitelességgel szemben helyezi előtérbe, addig a networking a személyes kapcsolattal a hitelességet alapozza meg.

A végkövetkeztetés tehát: használj ki minden lehetőséget, hogy kapcsolati hálódat bővítsd! Lehetőleg a networkinget tedd életed részévé, filozófiáddá! De hogyan? Hogy hogy is kezdd? Hamarosan javaslok néhány praktikát, de addig is ismerkedjetek meg az igazi profik módszereivel:

Könyvajánló: Never eat alone, Keith Ferrazzi

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk

Tapasztalatok termék gyártásával

A piaci bevezetés, mint marketing tevékenység sok szempontból különleges helyzetben van. Sajátossága, hogy az ember többször vesz rész olyan termék piaci bevezetési előkészületeiben, amelynek piaci bevezetése meghiúsul, mint olyat, amelyet aztán valóban piacra dobnak. Ez nem feltétlenül jelent kudarcot, sőt bizonyos szempontból inkább siker még idejében észrevenni, hogy a piaci bevezetés nem lenne sikeres. Ennek oka lehet maga a termék (sikertelenség, rejtett hibák), az időzítés, vagy a cég struktúrájában gyökerező okok, várható változások, esetleg a budget nem elegendő.

Általában nem beszélünk meghiúsult, vagy még folyamatban lévő termékek bevezetési tapasztalatairól, pláne nem nyilvánosan, azonban egyrészt mivel ennél a terméknél aztán volt tanulság, másrészt mivel jelen esetben lényegesen több volt egy sima megbízói viszonynál, ezúttal kivételt tennék. A kicsit több tulajdonképpen érdekeltséget, részesedést jelent a cégben, amely közben meg is szűnt...

Pxxxxxl  (Mégsem írtam ki. Javíthatatlan optimista vagyok, hátha még lesz belőle valami...) ;-)

Bár a tervezett piaci bevezetés során a magyar piac csak az első állomás lett volna, maradjunk most itthon! Téves észlelés (cognitive bias). Ha valamiről sokszor hallunk, akkor egyfajta érzéki csalódásban lesz részünk, mint a szavazó, akinek ismerősei, családja ugyanarra a pártra szavaz. Így csak olyanokkal beszél, aki hasonlóan gondolkodik, azt gondolhatja, hogy pártja fölényesen nyer. Holott... Ugye. De vannak még tipikusabb példák is.

A magyar piacon sok ilyennel találkozhatunk. Ilyen például, ha feltételezzük, hogy ha egy iparág állandó vergődéséről hallunk, és emberek százait látjuk a hírekben transzparensekkel a kezükben vonulni, hogy megtarthassák állásukat, akkor arra gondolunk, hogy egy az iparág számára leadott rendelésért versengenek majd a gyártók. Nos, itthon nem ez a helyzet. Legalábbis az én tapasztalatom nem ez. Ismét csak arról van szó, hogy hajlamosak vagyunk a tünetet okként kezelni. Vagy ki tudja, hogy mi az igazi ok...

Annyi azonban tanulságként levonható, hogy valóban semmi sem az, aminek látszik. Vagy még ennél is jobb: ne higgy el mindent, amit a TV-ben látsz! Ezek aztán a nagy felismerések, nem? Így valóban nagyon banálisnak hangzanak - ezért közhelyek - azonban, amikor szembesülünk velük a való életben, mégis meglepődünk rajta. Tudjátok, mint a Pitagórász-tétel. :)

Egy kicsit hosszúra nyúlt bevezető után akkor megnevezem, hogy itt egy hústermékről lett volna szó. Mivel szokás szerint a piaci bevezetés és szélesebb értelemben marketing szempontból igyekeztem levonni tanulságokat, gyakorlatilag a termék maga nem is annyira fontos. Azonban, amikor a piaci bevezetéshez érünk, célszerű egy iparági elemzést is elvégezni. Ez számunkra is fontos tanulság. Ha elvileg van is a csapatban iparági szakértő, vezetőként vagy marketingesként is fontos, hogy nagy vonalakban megértsd az iparág működését, szereplőit, erősségeit és problémáit. Bármikor kiderülhet, hogy a szakértőnek hitt társ annyira még sincs képben, vagy a viszony romolhat meg. Ez nagyon kellemetlen lehet piaci bevezetés előtt vagy közben, amikor már rengeteg befektetésen vagyunk túl.

Itt most csak pár szóban a húsiparról. Erősen polarizált piacról van szó, amely a rendszerváltás évei után erősen koncentrálódni kezdett. Jelenleg gyakorlatilag két nagy csoportosulás ellenőrzi a piac több, mint felét. Ennek megfelelően minden technológia, tőke és know how náluk összpontosul. Az iparág általában veszteségesen működik. Ez elég komoly korlát a piacra lépésnél, amin nem segít a magas ÁFA sem. Az élelmiszeripar ÁFA szintje különösen regionális összevetésben magas, ami pedig az export, mint utolsó mentsvár előtt zárja le a kaput.
A húsiparból egyedül a szárnyasok lógnak ki olyan értelemben, hogy hatékonyan és nyereségesen tudnak működni, és exportálni is viszonylag jelentős mennyiséget tudnak. Itt a jelentősebb szereplők száma is nagyobb, de pozíciójuk legalább olyan vitathatatlan.

Mivel mi nem szárnyassal próbálkoztunk, így ez számunkra mellékes volt. A fent leírt helyzet egy start up esetében azért nem szerencsés, mert piaci rés csakis a minőségi piacon található és a magas ÁFA export szempontból is determinálja, hogy csakis erős brand equity-vel rendelkező premium terméknek lehet esélye.

Magas minőségszínvonal előállítására alkalmas technológia csak a nagyoknak áll rendelkezésre, akik viszont kizárólag nagy mennyiségben tudnak és akarnak gondolkodni. A kisebb gyártók pedig általában híján vannak tőkének, technológiának, skálázható kapacitásnak és/vagy a nemzetközi áruházláncok számára szükséges auditoknak.

Ez kapufa, ugye... Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Semmiképpen nem kell feladni! Annyit segítek, hogy szerepelnek benne olyan kulcsszavak, mint POD vagy differenciálódás vagy egyedi üzleti és marketing modell... Az ugye világos, hogy FMCG-ben vagyunk, annyit még elárulok már most, hogy szárazáruval van dolgunk.

Erről - szokás szerint - majd bővebben írok. Mi még nem adtuk fel, ugyanis. Sőt...

Nehézségek és tanulságok egy nagy rendezvény szervezése során

A Miss International Hungary 2013. szépségverseny szervezésének tapasztalatait szeretném itt megosztani. Szeretném megosztani, mert sikeres lett. Siker, amiért megdolgoztunk. Méghozzá nagyon keményen! Így büszkék vagyunk rá. Ugyanakkor rengeteg stresszel is járt, amit - így 30 felett az ember már megtanulta - fel kell dolgozni. Így, most egyben próbálom kiélvezni a sikert és feldolgozni a stresszt. Akit meg érdekel, elolvassa.

Tizenakárhány év rendezvényszervezői tapasztalatával a hátam mögött tudom, hogy egy nagyobb (értsd: nagyobb) rendezvény megszervezése embert próbáló feladat. Ez nem kizárólag azért van így, mert nehéz rá szponzort találni. Márpedig az sem egyszerű ezt pedig a nagyjából ugyanannyi sales-marketinges tapasztalat mondatja...

Amikor megtalált minket a lehetőség, hogy a világ egyik legnagyobb szépségversenyének magyar rendezvényét rendezhessük meg, nos hát kértem egy kis gondolkodási időt. Egy ilyen rendezvény egyrészről lehet, hogy csak úgy rád talál, mert jó a pedigréd, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem lesz franchise díj, és adott esetben lelépési pénz. Másrészről rengeteg időt és energiát kell majd ráfordítanod, ez biztos. Márpedig ezek szűkösen rendelkezésedre álló javak. Ez is biztos.

A szervezők

Ami még szintén biztos, hogy kell egy budget. Ha ezt csak úgy hasra ütés szerűen valahova 20 és 30 millió Ft közé taksálod, akkor jól saccolsz. Mindig kérdés, hogy mit számítasz bele a költségekbe... A legnagyobb kérdés azonban az lesz, hogy ebből a budgetből mi az, amit szponzoraid hajlandók magukra vállalni. Márpedig ez a 2013-as év Magyarországán égető kérdés.

Abban biztosak voltunk, hogy nem szeretnénk egy átlagos, tucat jellegű szépségversenyt szervezni. Magam részéről abban is biztos voltam, amikor eldöntöttük, hogy belevágunk, hogy nem tudjuk mire vállalkozunk. Ebben igazam lett. Akárhogy is, elhatároztuk, hogy a Miss International Hungary 2013 szépségkirálynőjét méltó módon, alapos keresés és vizsgálódás után, magas színvonalú esemény keretében, lehetőleg a media figyelmének felkeltésével és teljesen átlátható feltételrendszerrel fogjuk megválasztatni.

Ezért, a lehető legnagyobb merítés garantálása érdekében 6 előválogatót szerveztünk országosan, ahova minden alkalommal magunkkal vittük a kis, akkoriban nagyjából 20 fős stábunkat. A stáb tagjai: fotós, videós-operatőr, műsorvezető, zsűri tagjai, hostessek. Nélkülük is lehet, csak nem érdemes, ugye.
Az elődöntőre így gyűjtöttünk össze 60 versenyzőt, akiből ott, a Buddha-Bár-ban kellett 24-et csinálni, vagyis 36 lány nem juthatott tovább. Ezúton is köszönet Bosznai Károlynak a helyszínen nyújott segítségért, valamint a Caprice csapatának, akik az elejétől hittek a rendezvényben és támogattak minket.

Ezek után következett a több, mint 1 hetes (8 napos) felkészítő tábor, ahol a döntőbe jutottak a szigorú étrend betartása mellett napi 2 edzésen kellett, hogy részt vegyenek, valamint szponzori eseményeken és oktató jellegű előadásokon kellett részt vegyenek. Mindezek mellett még olyan egyéb kategóriák programja is a felkészítő tábor során lett lebonyolítva, mint a Miss Bikini, Miss Talent, Miss Internet. Ez egy igen feszes programot eredményezett, ami hatékonysága mellett igen gyorsan összerántotta a csapatot. Amitől a felkészítő tábor kapcsán a leginkább féltünk, az volt, hogy 24 hisztis kislány fog az idegeinkre menni és egyúttal megnehezíti életünket minden módon, valamint ellehetetlenítik, hogy a közel 30 fős állandó stábunk - amely ideiglenes jelleggel néha 60 főre duzzadt - munkáját kézben tartsuk. Ezzel szemben a kezdeti 1-2 nap után, mind a stáb, mind a versenyzők gyorsan összerázódtak és gyakorlatilag barátságok alakultak ki a fárasztó, feszített tempójú megpróbáltatás során. A harmadik napra a lányok is megértették, hogy az elsőre kellemetlennek tűnő merevség és a szigorú szabályok a hatékonyságot és a biztonságot, vagyis az ő érdeküket szolgálják. A stáb tagjai pedig szerencsére gyakorlatilag az első perctől sajátjuknak érezték a projektet és korábbi vállalásaikat szó nélkül múlták felül akkor is, ha csak az utolsó pillanatban szóltunk. Külön köszönet illeti Rippel Ferit és Márton Bettyt, akik nélkül a tábor, hát nem is tudom...

A következő kihívás és az összes szervező idegzete számára nagy falat a döntő volt. A rendezvény szervezése napról-napra ment. Vagy őszintébben fogalmazva: történt. Vagyis maximum 24 órát láttunk előre. A feladatok - amelyek közül sokra korábban egyáltalán nem is gondoltunk - nagysága, szerteágazósága és a kihívások sokasága miatt a döntő, mint esemény esetlegesnek és távolinak tűnt. Holott az egész addigi négy hónap munkája azért az egy napért volt. Ha a döntő nem sikerül jól, akkor egészen addig teljesen mindegy, hogy mit csináltunk. A rendezvénynek annyi. Nagyjából ezek a gondolatok kavarogtak a fejünkben már egy ideje. Kimondatlanul, de ott voltak. Az egymást követő stresszes napok, amelyeket zsinórban 2-3 óra alvással abszolváltunk és a menetrend szerint érkező, gyakorlatilag a semmiből kiszámíthatatlanul feltűnő, az egész rendezvény létét veszélyeztetni látszó pánikhelyzetek garantálták, hogy ne foglalkozzunk a döntővel. Még. A nyomás azonban belül mindannyiunkon nőtt. Ezt az érzést korábban már tapasztaltam a Budapest Plázs szervezése során, és már akkor is nagyon megviselt kezelhetetlensége. Most, tíz évvel később csak nehezebb lett. Éreztem, amint a döntő közeledtével erősödött bennem. Kialvatlanul, fáradtan, kimerülten próbálod átlátni a helyzetet, újra és újra átgondolni, hogy vajon mindent elintéztél-e. Minél inkább erőlteted magad, hogy tiszta fejjel gondolkozz, annál inkább hajszolod bele magad a kezelhetetlen stresszbe. Az már nem az a "jó stressz", ami segít abban, hogy mindig csak az itt-és-mostra koncentrálj. KONCENTRÁLJ! Ettől a stressztől már nem tudsz koncentrálni. De aludni sem. Folyton attól rettegsz, hogy valamit elfelejtettél. Valami olyat, ami nagyon egyértelmű, és nélkülözhetetlen. És holnap, amikor "kipihenten" szembesülsz vele, akkor már késő lesz. A döntő napja azonban eljött, ha aludtunk előtte, ha nem. És annyi bizonyos, hogy végzetként közeledett volna felénk, ha nem a legfelkészültebb szakemberek vannak a stábban, akik mint korábban említettem, még rugalmasak is voltak. Nagyon nagy köszönet Fábián Évának és csapatának, valamint Ligetvári Zsolt és a HaircutSalon stábjának.

Így, hogy túl vagyunk rajta, és az elején a poént is lelőttem, már nem olyan izgalmas, hogy sikeres lett-e. Hogy sikeres lett, abban nagyon nagy része volt Markó Robinak, aki koreográfiát és rendszert vitt az elképzeléseinkbe és természetesen Bencsik Tamarának, aki nagyon ott volt a színpadon. Ahogy a próbák során a lányok megjelentek Halász Éva gyönyörű estélyi ruháiban, miközben Tamara énekelt, éreztem, rendben leszünk. Megnyugodtam. Egy pár percre... Rengeteg segítséget és rugalmasságot kaptunk a helyszínt biztosító Corinthia Hotel Budapest részéről is. Nagyon köszönjük Thomas Fischernek és Timku Szabolcsnak.

Köszönjük a munkáját azoknak, akik napi szinten velünk voltak a táborban: Nagy Marci stylistnak, Németh Dorottya fitnesz világbajnoknak, Pisti Pistinek, aki beszorult a liftbe...

Ötvös Brigitta

Köszönet Kozma Klaudia hasznos tanácsaiért, Borzi Viviennek (aki Fotós) a képekért, Réti Dóri áldozatos PR tevékenységéért, köszönjük Szunai Lindának és Tokár Tamásnak a műsorvezetést, köszönjük Benedek Jankának és a BrillBirdnek a körmöket, Deutsch Anitának és Rippel Viktornak a felkészítést, a Highland Golf Clubnak a sajtó tájékoztató helyszínt és köszönjük minden zsűritagnak, szponzornak és stábtagnak is, akik nem lettek nevesítve!

Nos, összegzésképpen öregedtünk néhány évet, de rengeteget is tanultunk az eltelt négy hónapból, de főleg 2 hétből. Valóban megtanultuk, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha igyekszünk magunknál jobb és tapasztaltabb stábbal dolgozni. Megtanultuk, hogy ha nagy és minőséget képviselő rendezvényt akarunk csinálni, akkor azzal minden pillanatban tisztában kell lenni, és tudatosan végig annak megfelelően cselekedni. Olyan stábbal kell együtt dolgozni, akik szintén hisznek a sikerben és hajlandóak is a magukénak érezni, látva a lehetőséget egy akár az egész karrierükre hatással bíró rendezvény erejében és bíznak az értékben, amit teremteni igyekszünk. Fontos, hogy a stáb minden tagja értse, hogy ez most több, mint egy akármelyik munka, amit elvállalt.
Rengeteget tanultunk az emberi kapcsolatokról, hogy mennyire másra számítottunk a döntős lányoktól. Köszönjük, hogy ilyen komolyan vették a feladatukat és mindent beleadva dolgoztak a céljukért. Mindannyiukat nagyon megkedvelte az egész stáb. Köszönjük, csajok!

Külön gratulálunk a kategóriák győzteseinek:

• Tóth Anitának, a Miss Internet győztesének,
• Horváth Grétának, aki mindig mindenkit megríkatott és egy nagyszerű és profi kis videóval nyerte meg a Miss Kreatív kategóriát,
• Gábor Ingridnek, aki egy nem hétköznapi táncbemutatóval nyerte meg a Miss Talentet
• Schvarcz Rékának, aki a Miss Bikini kategóriát nyerte meg,
• Lugosi Alexandra 2. udvarhölgynek és
• Lukács Réka 1. udvarhölgynek.

Végül pedig büszkék vagyunk a királynőnkre, Ötvös Brigittára, aki a közönségdíjat is megnyerte és Japánban is legalább a 15-be várunk. Hajrá Brigi!

Reméljük, mindannyian egyetértetek abban, hogy elértük célunkat és nem egy tucat szépségversenyt szerveztünk...!

A végeredmény, vagyis az egész rendezvény (több, mint 4 hónap) összefoglalójáról készült videó itt tekinthető meg:

Ha pedig feliratkozol a csatornára, vagy csak meglátogatod, akkor minden a verseny során, a versenyről készült videót megtekintheted:
https://www.youtube.com/user/MIH2013?feature=watch

Az előválogatók és az elődöntő programjáról itt olvashattok.
Marketing stratégia by CT Consulting.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess, és segítsd munkánkat, nyomj egy like-ot és/vagy oszd meg! Köszönjük!

Korábbi bejegyzéseink közül ajánljuk figyelmedbe:

• Hogy a kisvállalkozások számára készítendő stratégia miben kell(ene), hogy eltérjen a nagyobbaktól, itt fejtegetem.
• A nemzetközi piaci bevezetés sajátosságairól pedig itt olvashatsz. 
• Egy különleges rendezvényünkről is írtunk